150747. lajstromszámú szabadalom • Elemiszálszakítógép

2 150.747 középpontján át megy és forgástengelye a 6 forgástest egyik meridián síkjában fekszik. A forgást levevő 5a súrlódókerék, 4a fogaskerekek és a. 3 a tengely elrendezése — a szemközti meridián-síkban — hasonló. A legnagyobb áttételi arány elérése céljából, a súrlódó kerekek elrendezése olyan, hogy amikor az egyik súrlódótárcsa tengelypontjában van, akkor a másik a tárcsa peremén jár, tehát a kerekek síkjai egymással állandóan 90 fokos szöget zárnak be. Világos ezekből, hogy a 9 gomb elforgatásával a 3a hajtott tengely sebessége tág határok között a súrlódási kerekek érintkezési pontjaihoz tartozó főkörök sugarai arányában fokozatmentesen szabályozható. A 3a tengellyel a 12 tengelyt egyik vagy másik irányban hajthatjuk, aszerint, hogy a 14a, vagy 14 elektromágneses kapcsoló zárásával a 3a tengelyhez a 13a, vagy 13 kúpfogaskereket kötjük hozzá. A 12 tengelyről a mozgást kétfelé vezetjük tovább. Egyrészt a 15 gömbszíjjal a 16 anyacsavarhoz, amely a 17 sikló retesz révén a forgásban megakadályozott 18 orsó segítségével a 19 alsó befogófej lefelé és felfelé mozgatására szolgál, másrészt a 20 gumigömbszíj útján a 21 orsóhoz, amely a diagramíró készülék dobjának a nyúlással arányos elforgatását végzi a 2. ábrán látható 21,22 csavarhajtás révén. A 23 tengelykapcsolóval az alsó befogófej hajtóműve közvetlenül a motortengelyhez kapcsolható az alsó befogófejnek a legmagasabb helyzetbe — az ún. alaphelyzetbe —• való gyors visszaállítása céljából. Ezalatt a regisztráló készülék 39 tengelykapcsolója ki van kapcsolva. Maga a szakítómű és a diagramíró a 2. ábrán látható. A befogőfejek 24 rugóval zárt csipeszek. Nyitásuk kézzel történik. Az alsó befogófej szárának hosszúsága 28 teleszkópszerű csőtoldattal beállítható és 27 csavarral rögzíthető; csipeszének nyitása 28 karral elfordított bütykös tárcsával történik. Az alaphelyzetbe való önműködő beállítására a befogófej tartórúdjának ütközőjével szögemelő révén működtetett 30 végálláskapcsoló szolgál, amely a fej alaphelyzetében a hajtómotor áramkörét megszakítja. Az alaphelyzet pontos beszabályozása céljából a szögemelő forgáspontja csavaranya és csavarorsó 29 segítségével elállítható. A felső befogófej, amelynek magassági helyzete lényegében változatlan, helytálló 31 manipulátorral nyitható a 32 kar lenyomása által abból a célból, hogy a fej felfüggesztési pontjára átadódó zavaró befolyásokat kiküszöböljük. A felső befogófej egyrészt a 33 kétkarú emelőre támaszkodik, amellyel annak súlyát a 34 ellensúly egyensúlyozza, másrészt az elektromos erőmérő 35 érzékelőjét terheli, amelynek villamos ellenállása és így a rajta átmenő áram okozta feszültség is e terhelés arányában változik. A 35 érzékelő magassági helyzetét a 40 csavarral úgy kell beállítani, hogy a 33 mérleg kitarírozott állapotában az érzékelőnek a mérendő erő felvételére való karja a 33 mérlag ütközőjét alulról éppen érintse (nullázás). így a holt súlyok káros hatása eliminálva van, viszont az elemiszáltól származó legkisebb erő a diagramíró műszeren már jelentkezik. A 33 mérleg önmagában ismert. 41 arretáló szerkezettel látható el. 36 a villamos erőmérő segédberendezéseit, 37 az. említett feszültség erősítőjét jelzi, 38 pedig a diagramíró készülék, amelynek műszere megfelelő skála mentén az elemiszálra ható erőt mutatja. A diagramíró szalagjának az alsó befogófej elmozdulásával (a szál nyúlásával) arányos elmozdítását, amint már láttuk, a 21,22 csavarhajtás a 39 elektromágneses tengelykapcsoló útján végzi. A diagrampapirost mozgató 22 csavarhajtás és az alsó befogófejet mozgató 16 menetes hüvely közötti fenti kinematikai kapcsolat folytán a diagrampapiros és az alsó befogófej egymással kényszerkapcsoíatban vannak és ennélfogva mindig együtt mozognak. Ha pl. bizonyos mértékű nyúlás után a szál terhelését csökkentjük, akkor az alsó befogófej felfelé és a diagrampapiros is visszafelé mozog. Ehhez természetesen a papirosmozgató szerkezetnek különleges kivitele szükséges, mert az ismert diagramírók csak egyirányú papirosmozgatásra vannak berendezve. Az ismertetett készülékre ismételt igénybevételek hatásának vizsgálata céljából van szükség. A gép ilyen vizsgálatok automatikus elvégzésére is beállítható a 42 átkapcsoló segítségével. Ha pl. a vizsgálandó szálat ismételten egy bizonyos megadott értékű nyújtás hatásának akarjuk kitenni, és erről diagramot akarunk felvenni, akkor az alsó befogófejet két határhelyzet között automatikusan le-fel kell mozgatnunk. Ezt úgy érjük el, hogy az alsó befogófej útja mentén a befogófejjel összekötött ütközővel együttműködő vezérlőszervek gyanánt 45 villamos érintkezőt helyezünk el, amely a 44 skála mentén a kívánt nyúlásnak megfelelően beállítható és azzal a 14a és 14 elektromágneses tengelykapcsolókat vezéreljük a befogófej mozgásának reverzálása céljából. Ennek révén a következő működést érjük el: Ha a 45 érintkezőt a 44 skálán a kívánt nyúláshatárnak megfelelően beállítjuk és a gépet megindítjuk, akkor a hajtómű a befogófejet pl. a 14 tengelykapcsoló útján lefelé mozgatja. A nyúlás kívánt határértékének elérésekor a 45 érintkezővel működtetett relé a 14 helyett a 14a tengelykapcsolót iktatja be, vagyis a hajtóművet reversal] a. Ennek folytán az alsó befogófej visszafordul és alapállásba tér vissza, amelyben — mint láttuk — a 30 érintkezőt működteti, amely a 14a helyett ismét a 14 tengelykapcsolót zárja és ezzel az alsó befogófejet ismét lefelé indítja, amivel a folyamat újra kezdődik. Hasonlóképpen járunk el, ha az igénybevételt bizonyos erőhatárok között akarjuk ismételni. Ekkor az erőskála mentén elrendezett vezérlőszerveket 47 használunk, amelyek egyike az erőskála zéruspontjánál, a másik az alkalmazni kívánt maximális erőnek megfelelő skálavonásná! van elhelyezve, a 46 állítógomg segítségével. A vezérlőszerveket a villamos erőmű műszerével működtetjük. Itt a természetes fotocellás vezérlőszervet alkalmazunk, amely a mutatót mechanikailag nem terheli. Szervmotoros kompenzográf alkalmazása esetén mechanikus villamos érintkezőt is használhatunk.