150735. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Hypertensin-II előállítására
Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «ír ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.735 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: C 07 c4 RI-237 ALAPSZÁM 12 q 1-13 Eljárás Hypertensin-II előállítására Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt., Budapest Feltalálók: Kisfaludy Lajos vegyészmérnök, Korenczky Ferenc vegyé-sxmérnök, mindketten budapesti lakósok A bejelentés napja: 1961. augusztus 17. A biológiailag hatásos szintetikus peptidek közül ez ideig mindössze az Oxitocin és hypertensin nyert alkalmazást a gyógyászatban. Ezen gyakorlati felhasználás mellett számos elméletileg érdekes kérdés is foglalkoztatja az e téma területen dolgozókat. Ismeretes, hogy a ló és marha plazmájából izolált [L. T. Skeggs, W. H. Mars, R. J. Kahn, N. P. Stamway: J. exp. Medicine 100, 363 .{1954); 102 433 (1956) és W. S. Peart: Biochem. J. 60, VI (1955); 62, 520 (1956)] vérnyomástermelő hatású anyag az angiotensinogénből keletkezik a renin nevű enzim hatására. Szerkezet felderítése során [K. E. Lenz, L. T. Skeggs, K. R. Wood, J. R. Kahn, N. P. Shumway: J. exp. Medicine 183. 193 (1956) és D. F. Elliott, W. S. Peart: Nature 177, 527 (1953); Biochem. J. 65, 246 (1957)] kiderült, hogy e vegyület egy dekapeptid, továbbá hogy a ló és marha angiotensin-! vagy hypertensin-I abban különbözik egymástól, hogy az 5-ös helyzetben izoleucin helyett valin van. Az élő szervezet csaknem minden szervében előforduló „Converting Enzyme" hatására a hypertensin-I-ből a histidil-leucin dipeptid lehasadásával oktapeptid keletkezik, melyet hypertensin-II vagy angiotensin-II-nek neveztek el. A két hypertensin között hatás különbséget csak bizonyos izolált szervekre gyakorolt hatás mérése esetén lehetett észlelni. (P. Gross, H. Turrian: Polypeptides wich Affect Smooth Muscles and Blood Vesseles. Pergamon Press. London, 1960.) A szarkezetek pontos meghatározását csakhamar követték a szintézisek is és a szintetikus termékek biológiai hatása teljesen azonosnak bizonyult a termesztés vegyületekével [R. Schwyzer és mtsai: Chimia 10, 265 (1956); Angew. Chem. 69, 179 (1957): Helv. 40, 614 (1957); Chimia 11, 335 (1957); 12, 91 (1958); 12, 53 (1958); Helv. 41, 1273 (1958) és H. Schwarz -és mtsai: J. Am. Chem. Soc. 79, 5697 (1957)]. A jelen találmány tárgya a Val5 -Hypertensin-II előállítására szolgáló új eljárás. Ezt a vegyületet mind R. Schwyzer, mind IL Schwarz oly módon állították elő, hogy a C-terminális aminosav, a fenilalanin karboxil-csoportj áriak átmeneti megvédésére a metilésztert használják. Ennek eltávolítása a szintézis utolsó lépésében lúgos, vagy savas hidrolízissel valósítható meg, ami viszont mint azt Schwyzer és mtsai (lásd fent) pontos vizsgálatából tudjuk az l-es helyzetben levő asparaginil gyök karboxamid csoportjának részleges hidrolízisét eredményezi. így, figyelembe véve a nem 100%-os hatásfokkal lezajló hidrolízist (ugyanis változatlan észter is kimutatható), az eljárás négy termék keletkezését eredményezi. Azt találtuk, hogy a mellékreakciók kiküszöbölhetők, ha a fenilalanin karboxil-csoportjának átmeneti megvédésére a benzil csoportot használjuk, ami által ugyanis a hidrolízis teljesen kiküszöbölhető és az összes védőcsoportok egy lépésben — katalitikus hidrogénezéssel — távolíthatók el. A továbbiak során célszerűnek láttuk az N-terminális aminocsoportok átmeneti megvédését is más védőcsoporttal megvalósítani. Nevezetesen a teljes szintézis sorári a peptidszintéziseknél először általunk alkalmazott p-klór-benziloxikarbonil védőcsoportot használtuk (L. Kisfaludy, S. Dualszky: Hung. Chim. Acta 24, 301—7 [I960]), mert ezáltal oly közti termékek, melyek az irodalmi adatok < alapján nem állíthatók elő kristályos alakban, a fenti védőcsoporttal kristályosan, tehát maximális tisztaságban voltak előállíthatók. A Schwyzer és mtsai (lásd fent) által ismertetett szintézis menetben közölt kapcsolási módok javítására is gondoltunk, A legújabb irodalmi
