150730. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroid származékok előállítására

150.730 3 -4,6-pregnadién-3,20-dLon 21-metánszulfonát, a 17--alfa,21-dihidroxi - 6,16-dimetil - 11-hidroxi vagy keto-l,4,6-pregnatrién~3,20-dion 21-metánszulfonát és ezek 9-halogénszármazékainak reakcióját elő­nyösen úgy végezzük, hogy a reagáló anyagokat szerves oldószer, mint pl. alifás keton (aceton) jelenlétében reagáltatjuk és az elegyet kb. 50—60 C°-ra hevítjük, amikor is a reakció rendszerint 1 óra leforgása alatt befejeződik. A reakcióele­gyet lehűtjük, vízzel felhígítjuk, a levált csapa­dékot elkülönítjük és szárítjuk. A nyert termé­kek: 21-jód-17alfa-hidroxi - 6,16-dimetil-ll-iiidroxi vagy keto-4,6-pregnadién-3,20-dion és a 21-jód­-17alfa-hidroxi-6,16-dimetil-ll.-hidroxi vagy keto­-],4,6~pregnatrién-3,20-dion, illetve ezek 9-halo­génszármazékai. A fentemlített 21-jód.szteroidet ezután redukáló­szerrel mint pl. hidrogénnel redukáljuk, hidrogé­nező katalizátor mint pl. platina, nikkel, pallá­dium és e férnek oxidjai, króm(II)klorid, alkáli­fcmbiszulf.it és hasonló" katalizátorok jelenlétében. Ha redukálőszerként hidrogént alkalmazunk, ak­kor a hidrogénezést rendszerint valamely alkohol, mint pl. etanol, metanol vagy propanol jelenlété­ben végezzük. A reakciót 0—100 C" közti hőmérséklettarto­mányban, célszerűen szobahőmérsékleten folytat­juk le, míg a reakcióelegy 1 mól hidrogént fel nem vesz és a megfelelő 21-dezoxi-szteroid kép­ződik. Az eljárás másik változataként 21-jód­szteroidet szerves oldószer, mint dioxán jelenlété­ben, előnyösen iners légkörben vizes króm(IJ)­-klorid oldatta] reagáltatjuk, amikor is a reakciót főként szobahőmérsékleten végezzük. A reduk­ciót k:f oly tathatjuk oly módon is, hogy a 21-jód­szteroidef vizes szerves oldószer, pl. vizes etanol jelenlétében alkálibiszulfittel hozzuk össze meg­emelt hőmérsékleten. A reakcióelegyből a redukált vegyületet, vagyis a 21-dezoxiszteroidet célszerűen úgy nyerjük ki, hogy azt vízzel felhígítjuk és szerves oldószer­rel, mint pl. kloroformmal kivonatoljuk. A kloro­formos kivonatokat vízzel, majd vizes alkáli­oldattal mossuk, szárítjuk és a kloroform élpáro­logtatása után a 21-dezoxiszteroidet kapjuk. Az eljárásnak egyik változata szerint a 21-jód­-17alfa-hidroxi-6,16-dimetil-ll-hidroxi vagy keto­-4.6-pregnadién-3,2í0-diont és 1,4,5-pregnatrién ve­gyületeket valamint ezek 9-halogénszármazékait reagáltatjuk valamely foszíorilezőszerrel és így a megfelelő 21-foszfátésztert nyerjük. Foszforilező­szerként használhatjuk a szervetlen foszfátokat, mint pl. ezüsthidrogénfoszfátot, vagy szerves fosz­fátokat, előnyösen a bisz-aralkilortofoszfátot, mint ol. a dibenzilortofoszfátokat és hasonló vegyü­leteket. Utóbbi esetben a reakciót úgy végezzük, hogy a 21-jód-17alfa-hidroxi - 6,16-dímetil-ll-hid­roxi vagy keto-4,6~pregnadrén-3.2'0-diont vagy a megfelelő 1,4,6-pregnatrién-vegyületet szerves ol­dószer, mint pl. benzol, toluol, xilol vagy dioxán jelenlétében reagáltatjuk a bisz-aralkilortofoszfát valamely sójával. A szerves foszfát oly sóját cél­szerű felhasználni melynek kationja a felhasz­nált szerves oldószerben oldhatatlan jodidot ké­pez, ilyen a dibenzil-ortoíoszfát ezüst-, nátrium-, kálium-, bárium.- vagy kalcium- és hasonló fém sója. A reakciót célszerűen az oldószer vissza­íolyási hőmérsékletén végezzük, mely körülmé­nyek között a reakció 4—26 óra alatt végbemegy. Ha ellenben foszforilezőszerként ezüstdihidro­, génfoszfátot alkalmazunk, akkor a 21-jódszteroi­det az ezüstfoszfát és foszforsav oly keverékével reagáltatjuk, amely 1 mól sárga triezüstfoszfátra számítva mintegy 2 mól íoszforsavat tartalmaz. Csekély foszforsav felesleg alkalmazása előnyös, bár esetleges hiánya menet közben is pótolható. Foszforsavként 8'5%-os vagy 10! 0%-os koncentrált savat használunk fel. Az ezüstfoszfát és foszfor­sav keveréke egyenértékű az ezüstdihidrogén­foszíáttal. Az ezüstfoszfát-foszforsav, valamint a 21-jódszteroid a reakció kezdetén egyidejűleg keverhető össze, de az ezüstfoszfát és foszforsav előzetes összekeverése is megfelelő módszer. A gyakorlatban célszerű a finoman eloszlatott ezüst­foszfátot a foszforsavval bensőségesen elkeverni, miáltal jól diszpergált anyag nyerhető. A 21-jód­szteroid és az ezüstdihidrogénfoszfát reakcióját iners szerves oldószerben hajtjuk végre. Az aceto­nitril különösen jó oldószernek bizonyult, de egyéb oldószerek, mint dietiléter, 1,4-dioxán, tetrahidrofurán vagy aceton és dimetilszulfon is felhasználható. A reakció hőmérsékleti és idő­viszonyai nincsenek a reakcióra döntő befolyás­sal, bár természetesen a hőmérséklet emelésével a reakció lefolyását meggyorsíthatjuk. A reakciót előnyösen a visszafolyas hőmérsék­letén hajtjuk végre. A reakció ideje tág határok között változtatható. Ha acetonitrillel a vissza­folyás hőmérsékletén dolgozunk, y4 —1 óra re­akcióidő elegendő, bár a reakciót 3 óra hosszat is végezhetjük, mimellett fentieknél hosszabb vagy rövidebb reakcióidő is célra vezet. Fenti reakciók lefolyásából azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy akár szerves, akár szer­vetlen foszforilezőszert használunk, minden eset­ben a 21-foszfát-származékot vagy a dihidrogén­foszforsav észtereként vagy megfelelő mono­vagy dialkálifém-sójaként nyerjük. A termék ki­nyerésére különböző eljárásmódokat alkalmazunk. Az egyik előnyös módszer szerint a reakcióele­gyet vízzel felhígítjuk, a szerves oldószert vá­kuumban elpárologtatjuk, a visszamaradó vizes oldatból pedig kinyerjük a foszfát-vegyületeket pl. azáltal, hogy az oldat pH-értékét vagy alkáli­fémhidroxiddal pl. nátriumhidroxiddal, vagy al­kálifémkarbonáttal, mint pl. nátriumkarbonáttal 4—ll-re. célszerűen 6—10 értékre állítjuk be. Ezzel a szteroidvegyület dihidrogénfoszforsav­észter-származékát a megfelelő alkálifémsóvá ala­kítjuk át és egyidejűleg a felesleges ezüst, tri­ezüstfoszfát alakjában lecsapódik. Az oldhatatlan részt szűréssel távolítjuk el. A vizes oldatból a szteroidfoszfátot fagyasztó-szárítással, majd a visszamaradt vízmentes szilárd anyag megfelelő szerves oldószerrel, mint pl. vízmentes metanollal való kivonatolásával nyerjük. A 21-foszfátsó me­tanolos kivonatából a szabad savat erős ásványi­sav hozzáadása . útján lehet kinyerni. Célszerű módszer az is, hogy az elegyet hidrogén-jellegű kationcserélő gyantával hozzuk érintkezésbe. Ilyen ioncserélő gyanta használata azért célsze­rűbb az ásványi savak alkalmazásánál, mert a szervetlen sók okozta szennyezéseket elkerülhet­jük. A szabad 21-foszfátsavas sót eluáljuk, kívánt esetben töményítjük, majd nem-poláros oldószer,

Next

/
Thumbnails
Contents