150726. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés nagystabilitású nagyfeszültségű feszültségforráshoz
2 150.726 egyenáramú differenciálerősítőhöz szabályozatlan nagyfeszültség forrásból, valamint feszültségosztóból és az egyenáramú differenciálerősítővel felerősített hibajellel vezérelt szabályozócsőből álló főstabilizátor kapcsolódik oly módon, hogy a referenciafeszültséget adó egy vagy több sorbakapcsolt gáztöltésű csövének szabad anódja a segédstabilizátor pozitív kapcsához, míg szabad katódja a két, egy- vagy többfokozatú egyenáramú differenciálerősítő egy-egy rácsára van kötve, — esetleg szükség szerinti csatoló impedancián keresztül — továbbá a szabályozott nagyfeszültségről összehasonlító feszültséget leosztó feszültségosztó a referenciafeszültséggel összehasonlító részének szélső kapcsa ugyancsak a segédstabilizátor pozitív kapcsához, míg közbenső kapcsa az egy- vagy többfokozatú egyenáranrú differenciálerősítő másik rácsához van kötve. A találmány szerinti stabilizált feszültségforrás egy példáképpeni vázlatos kivitele az 1. és 2. ábrákon látható, ahol az 1. ábrán blokksémában és a 2. ábrán példakénti kiviteli változatban ábrázoljuk az áramkört. A kapcsolási elrendezés szerinti áramkör működése a következő: A referenciafeszültséget adó egy vagy több 6 gáztöltésű cső áramát az 5 ellenálláson keresztül úgy stabilizáljuk, hogy az 1 segédtápfeszültségforrásból a szabályozó 2 csövet a referenciafeszültség és a 3 feszültségosztón leosztott feszültség különbségével a rácsain vezérelt egy- vagy többfokozatú 4 differenciálerősítővel felerősített jel vezérel. A vezérlés mindig olyan irányú, hogy a referenciafeszültség és az ellenálláson fellépő feszültségesés összegét állandó értéken tartja. Ug5r anez a stabilizált feszültség szolgál tápfeszültségül az egy- vagy többfokozatú egyenáramú 10 differenciálerősítő számára is, amely a referenciafeszültséget hasonlítja össze a 11 feszültségosztóval leosztott stabilizált nagyfeszültséggel. A 10 differenciálerősítő utolsó fokozatának 7 anódmunkaellenállásáról a felerősített hibajelet rávezetjük a nagyfeszültség stabilizálását biztosító szabályozó 8 cső vezérlőrácsára, melynek anódkörével sorbakap;soljuk a 9 feszültségforrás stabilizálatlan nagyfeszültségét, valamint a 11 feszültségosztóval párhuzamosan kapcsolt fogyasztót oly módon, hogy az áteresztő 8 cső katódja az A segédstabilizátor pozitív 12 kapcsához van kötve és a kimenet pozitív kapcsát alkotja, míg anódkörébe a stabilizálatlan nagyfeszültséget szolgáltató 9 feszültségforrás van kötve pozitív kapcsával az áteresztő 8 cső anódjához, míg negatív kapcsa a 11 feszültségosztó bemenő 13 kapcsára csatlakozik, mely egyben a kimenet negatív kapcsát alkotja. A szabályozó 8 csőnek az egyenáramú 10 differenciálerősítőről kapott vezérlés mindig olyan, hogy a 12 és 13 kapcsokra csatlakoztatott fogyasztón a nagyfeszültséget stabilizálj a. A találmány szerinti elrendezés előnye az eddig alkalmazott elrendezésekkel szemben a következő: 1 A referenciafeszültséget szolgáltató 6 cső vagy csövek találmány szerinti kapcsolása gazdaságosan teszi lehetővé az egyenáramú 4 és 10 differenciálerősítő kiképzését többfokozatúvá, ezáltal a hiba jelerősítő nagy erősítésének biztosítását. A találmány egy példaképpen kivitelezett alakjában a referenciafeszültség 250 V, az A segédstabilizátor feszültsége ennél alig nagyobb, 300 V. Az eddig ismert megoldásokban 250 V referenciafeszültség hasonló stabilitású előállításához 500 V lenne szükséges. A találmány szerinti megoldásban a teljes referenciafeszültség szolgál anódtápfeszültségül a 4 és 10 differenciálerősítőnek. A találmány szerinti kapcsolással, amint a 2. ábrából látható, elértük azt is, hogy — az áteresztő 8 csövet is beleértve —• egyetlen csőnek a katódpotenciálja sem tér el egymástól lényegesen, azaz az eltérések példánkban kb. 250 V-on belül tarthatók és így egyetlen fűtőfeszültségforrás is elegendő. Ennek különös előnyei vannak, ha a fűtőfeszültségek stabilizálása is, szükséges. Szabadalmi igénypont: Kapcsolási elrendezés nagy stabilitású nagyfeszültségű feszültségforrás számára, amelynél segédtápfeszültségforráshoz (1) annak feszültségét stabilizáló, szabályozó csőből (2) és egyenáramú differenciálerősítőből (4) álló segédstabilizátor csatlakozik és az előállított stabilizált feszültséget felhasználó referenciafeszültséget előállító egy vagy több gáztöltésű cső (6) van a stabilizátor és egy további egyenáramú differenciálerősítő (10) közé iktatva, amely egyenáramú differenciál-* erősítőhöz (10) szabályozatlan nagyfeszültségforrásból (9), valamint feszültségosztóból (11) és az egyenáramú differenciálerősítővel (10) felerősített hibajellel vezérelt szabályozó csőből (8) álló főstabilizátor kapcsolódik, azzal jellemezve, hogy a referenciafeszültséget adó egy vagy több sorbakapcsolt gáztöltésű csövének (6) szabad anódja a. segédstabilizátor (A) pozitív kapcsához (12), míg szabad katódja a két, egy- vagy többfokozatú egyenáram differenciálerősítő (4, 10) egy-egy rácsára van kötve — esetleg szükség szerinti csatoló impedancián keresztül —, továbbá a szabályozott nagyfeszültségből összehasonlító feszültséget leosztó feszültségosztó (11) a referenciafeszültséggel összehasonlító részének szélső kapcsa ugyancsak a segédstabilizátor (A) pozitív kapcsához (12), közbenső kapcsa az egy- vagy többfokozatú egyenáramú differenciálerősítő (10) másik rácsához van kötve, és szabályozó csövének (8) katódja a segédstabilizátor (A) pozitív kapcsához (12) van kötve és a kimenet pozitív kapcsát alkotja, míg anódkörébe a stabilizálatlan nagyfeszültséget szolgáltató feszültségforrás (9) van kötve, pozitív kapcsával az áteresztő cső anódjához, s negatív kapcsa a feszültségosztó (11) bemenő kapcsára (13) csatlakozik. jz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 633784. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
