150724. lajstromszámú szabadalom • Higiénikus növendékállatszoptató berendezés
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0"^SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.724 SZÄM KE-659. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: A 01 k Magyar osztály: 45 h 900 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Higiénikus növendékállatszoptató berendezés Dánszentmiklósi Állami Gazda-ság, Dánszentmiklós Feltalálók: Kelemen György állami gazdasági igazgató és Hajdinák János főmérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1960. december 22. A találmány szoptató berendezés és célja növendékállatok csírátalanított egyedenként ellenőrizhető mennyiségű folyadék tápanyaggal való higiénikus táplálása. Az állattenyésztés növekvő feladatának ellátása érdekében eg3're inkább nagyüzemi módszekre tér át. Vonatkozik ez a különféle haszonállatok tartására, szaporítására és a szaporulat felnevelésére egyaránt. A szopós növendékállatok azonos kedvező körülmények közötti felnevelése céljából anyapótlókat, műanyákat használnak. A műanya megoldások a haszonállatok egymástól eltérő tulajdonságait és követelményeit figyelembe véve az egyes haszonállatfajtákra külön-külön lettek megtervezve és alkalmazva. Ismeretesek példáid a malacszoptató műanyák, vagy a borjak táplálására szolgáló vödrös szopókás szoptatóberendezések. Az eddig ismert szoptatóberendezések közös hátránya, hogy felépítésüknél, működésüknél fogva nem tesznek eleget az állategészségügyi, valamint élettani követelményeknek. Bár némely ismert megoldásnál az egyes növendékállatok külön-külön szopókákon testmeleg tejet szophatnak, azonban a táplálékul szolgáló tej higiénikus kezelése, csírátlanítása, lehűtése nincsen biztosítva. Maga a szopás is eltér a természetestől, mivel az ismert berendezéseknél atmoszférikus nyomáson történik. Nem ellenőrizhető az egyes állatok táplálékfogyasztása sem, mivel a szopás közös tartályból történik. Ennek hátránya az, hogy a lassabban szopó növendékállat fejlődésében elmarad, míg a mohón szopó nem értékesíthető többlet-táplálékot fogyaszt. Az állategészségügy szempontjából a felsorolt hátrányok közül a legfontosabb az, hogy az ismert berendezések nem biztosítják a táplálásra szolgáló tej nyerésétől egészen a felhasználásig terjedő higiénikus kezelését. Ugyanis számos helyen fordul elő — különösen szarvasmarhaállománynál —, hogy az állatállomány kisebb vagy nagyobb mértékben tbc-fertőzött. A tbc-negatív állomány kifejlesztése, illetve a nevelésbe fogott növendékállatok fertőzés elleni megóvása igen súlyos feladat, melynek egyik előfeltétele, hogy a növendékállatnevelőben a fiatal állatok táplálására garantáltan negatív állománytól származó tejet használjanak. Ez a követelmény azonban nem mindig biztosítható és ezért a gazdaságok gyakran kényszerülnek a tuberkulin pozitív állományuk tejét is felhasználni. Ebben az esetben a tejet szoptatás előtt csírátalanítják. A tej csírátalanítását a gazdasági nagyüzemek általában forralással végzik. A gyakorlatban a nyílt kondérban, szabad tűzön való forralástól a kannás forralásig az összes lehetséges változatok megtalálhatók. A legelterjedtebb a kannás forralás, mely szerint a tejjel megtöltött tejeskannákat forrási hőfokon levő vízfürdőbe forralják. A felsorolt csírátalanítási eljárások igen rossz hatásfokúak, mindegyiknél a teljes munkafolyamat kézi erővel történik, tehát erősen munkaigényesek és balesetveszélyesek. A csírátalanítás ilyen módjának gyakorlatilag kevés értéke van, mivel a későbbiek folyamán, —• a tejnek a szoptatóberendezés tartályába való töltéskor, szélméréskor, kiöntéskor, — nincsen biztosítva a már csírátalanított felforralt tej fertőzésmentes kezelése. Hátránya az ismert berendezéseknek az is, hogy egy etetés során csak egyfajta minőségű tápanyag biztosítható az összes növendékállat részére.
