150723. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B1 vitamin-sók előállítására kvaternerezéssel

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG -jr N> 4DALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: C 07 d4 UiibZAGÜtS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.723 SZÁM JE—174 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 6—10 Eljárás Bi-vitamin-sók előállítására kvaternerezéssel VEB Jenapharm cég, Jena (NDK) Feltalálók: dr. Leichssenring Gert, oki. vegyész, Jena, Schmidt Joachim oki. vegyész, Jena (NDK) A bejelentés napja: 1961. október 23. NDK-beli elsőbbsége: 1980. október 22. A találmány új eljárás amellyel a komponensekből kapott valamely addiciósvegyületet átrendezéssel Bi-vitamin sókká kvaternerezünk. Bi vitamin-sók előállítása egyebek között a 2-metil-4-amino-5-brómmetilpiridm és 4-metil-5--/j-oxietiltiazol vegyületek kvaternerezésével is lehetséges; ez a vegyület közvetlen átalakításával vagy oldásközvetítők alkalmazásával történhet. A 2-rneti-4-amino-5-brómmetilpirimidin-dibromidok átalakításához legalább 2 mol 4-metil-5-/?-oxietiltiazolt kell adagolni, minthogy egy mólra már kizárólag a második brómhidrogén-molekula lefoglalásához is szükség van. A 2 metil-4-amino-5-brőmmetil-pirimidin-dihidrobromidra vonatkozóan 207—213 C°-os olvadáspontokat adnak meg, amelyek alacsonyabb olvadáspontú monohidrobromid hozzáelegyedésére engednek következtetni. Ennek az eljárásnak különböző hátrányai vannak: 1. A Bi-vitamin sókká kvaternerezéshez legalább 2 mol 4-metil-5-i#-oxietiltiazol adagolása szükséges. 2. A két komponens közvetlen reakciója ipari előállításra kevéssé alkalmas. 3. Oldásközvetítők alkalmazásakor egyidejűleg a sóképződés következtében keletkezett 4-metil-5-/5-oxietilhidrobromid is kiválik, —> ez a reakcióelegy teljes összecsomósodását is okozhatja és így ipari előállításra ugyancsak kevéssé alkalmas. Cline, Williams, és Finkelstein (J. Am. Chem. Soc. 59. 1053—54 [1937]) előállított ugyan véletlenül egy 192—193 C° olvadáspontú definiált 2-metil-4-amino-5-brómmetilpirimidin-monohidrobromidot a brómhi drogén-jégecetes éterhasításnál keletkezett nyerstermék átkristályosításával metanol-éterből, azonban a kvaternerezést szintén 2 mol 4-metil-5-/s

-oxietiltiazollal végezték. A találmány szerinti eljárásban a pirimidinkomponens kvaternerezését csak egy mol 4,-metil-5-^-oxietil-tiazollal végezzük, és az oldásközvetítőt alkalmazó reakciót részesítjük előnyben, A találmányban lényeges az a megállapítás, hogy a 2-metil-4-amino-5-brómmetilpirimidin-dihidrobromid szolvolízisekor alifás alkoholokban — előnyösen metanolban vagy dioxánban a szolvolízist ugyancsak elősegítő — triklóretilén jelenlétében definiált és stabil 2-metil~4-amino-5-brómmetil-pirimidin - monohidrobromid triklóretilénadduktum keletkezik. A találmány lényege azonban az a megállapítás, hogy a várakozással szemben 2-metil-4-amino-5-brómmetil-pirirnidin-monohidrobromid triklóretilénadduktum moláris átalakításakor 4-metil-5-oxietiltiazollal nem keletkezik azonnal Bi-vitamin-bromid-hidrobromid, hanem a két komponens addíciós vegyülete, amelynek nincsenek Bi-vitamin tulajdonságai és csak magasabb, a kvaternerezéshez szükséges hőmérsékleteken — előnyösen 110—120 C°-on rendeződik át Bi-vitamin-bromid-hidrobromiddá. Fontos továbbá az a megállapítás, hogy oldásközvetítőkben dolgozva pl. halogénezett szénhidrogénekben, alifás és aromás szénhidrogénekben, nitro vegyületekben, alifás és aromás észterekben, ketonokban, valamint egyszerű és ciklikus éterekben az addiciósvegyület, amely Bi-vitamin-bromid-hidrobromiddá átalakulni képes, képződésekor a pirimidin komponenshez kötött triklóretilént leadja és vagy az történik, hogy az oldásközvetítő megválasztásától függően 0,5—2 mollal újból oldószeradduktumokat képez a Bj-vita-