150701. lajstromszámú szabadalom • Feszültségsokszorozó kapcsolás
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: H 02 j ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.701 SZÁM * -• WE—272 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 d2 42—44 Feszültségsokszorozó kapcsolás VEB Werkzeugmasehinenfabrik „Hermann Schlimme" cég, Berlin-Treptow (NDK) Feltalálók: Kleber Wolfgang oki. mérnök, Dresden, (NDK), Burmann Werner mérnök, Falkensee, b. Berlin (NDK), Zinke Horst mérnök, Berlin (NDK), Albrecht Günter mérnök, Berlin (NDK) A bejelentés napja: 1961. október 28. NDK-beli elsőbbsége: 1960. december 6. A találmány feszültségsokszorozó kapcsolás, főként negatív potenciálú nagy egyenfeszültségek előállítására. A Greinacher-, Villard-, Cockroft- és Woltonféle, ismeretes feszültségsokszorozó kapcsolások csöves egyenirányítókkal és kondenzátorokkal, vagy szárazegyenirányítókkal és kondenzátorokkal működnek. A bemenőfeszültség tetszőleges frekvenciájú váltakozófeszültség, a kimenetifeszültség pedig az egyenirányítók kapcsolásától függően pozitív vagy negatív potenciálú egyenfeszültség. Az egyenirányítócsöves kapcsolásoknak hátránya az, hogy katódfűtésre van szükségük. A fűtőfeszültséget igen nagy mértékben szigetelten kell bevezetni, mert a fűtőszálak közvetlenül vagy közvetve a mindenkori fokozat egyenfeszültségének a potenciáljával vannak feltöltve. A száraz egyenirányítós kapcsolásokban a száraz egyenirányítóknak a nagy saját kapacitása, ami főként a hangvágy nagyfrekvencia, vagy pedig a rezonancia -transzformátorokkal végzett betáplálás esetén hátrányos. Ezenfelül a száraz egyenirányítóknak csekély záróirányú ellenállásuk van és a csöves egyenirányítóknál érzékenyebbek a túlterheléssel szemben. Az ismert eljárásokban a feszültségtúlterheléssel szemben a legalsó fokozat van leginkább kitéve. Ezenfelül pedig az első egyenirányítónak a saját kapacitása a legnagyobb visszahatása a betápláló transzformátorra. A találmány szerinti megoldásnak az a feladata, hogy az említett hátrányoktól mentes kapcsolást hozzon létre. A találmány szerinti megvalósítással a nagymértékben szigetelt katódfűtés elmaradásának, a saját kapacitás csökkentésének, valamint a túlterheléssel szembeni biztonság fokozásának az előnyét azzal érik el, hogy a fűtött katód nélküli kondenzátor- és egyenirányító-rendszerből álló feszültségsokszorozó kapcsolás akár páros, akár páratlan számú fokozatokkal bíró kapcsolás esetén, a találmány szerint, a legalsó fokozaton egyenirányítócsövet alkalmaz, és ennek fűtőfeszültségét tetszőleges feszültségforrásból, vagy a feszültségsokszorozó transzformátorából veszi. Különleges szigetelésre nincs szükség, mert ennek a csőnek a katód ja páros számú fokozat esetén a feszültségsokszorozó kapcsolásban földelve van. Páratlan fokozatszám esetén a fűtőfeszültséget további szigetelésről való gondoskodás nélkül közvetlenül a transzformátorból lehet venni. Ebben az esetben a fűtőcséve célszerűen közvetlen kapcsolatban áll a szekundercséve nemföldelt végével. A találmány szerinti megoldás egyik kiviteli alakját látjuk a rajzon. Az 1. ábra négyfokozatú idegen forrásból táplált fűtésű erősítőkapcsolás kapcsolási vázlata. A 2. ábra a transzformátorból vett fűtési energiájú, háromfokozatú erősítőkapcsolási vázlata. Az 1. ábra szerinti feszültségsokszorozó kapcsolás az 1 egyenirányítócsőből, 2—4 száraz egyenirányítókból, az 5—8 fokozati kondenzátorokból, a 9 transzformátorból, a fűtőfeszültség vezeték kapcsainak a 10 csatlakozó hüvelyeiből, a 11 nagyfeszültségű kivezetésből és az erősítőkapcsolás 12 földelt csatlakozásából áll. Ennek az elrendezésnek működésmódja a következő:
