150691. lajstromszámú szabadalom • Oltókamra terhelésszakaszolóhoz

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •dir "ÍJ. SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: H 02 c ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.691 SZÁM TA—673 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 28-53 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Oltókamra terhelésszakaszolóhoz „TRANSZVILL" Transzformátor és ViJIamoskésziilékgyár, Budapest Feltalálók: Hoff er János oki. villamosmérnök és Pál Endre oki. villamosmérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1961. október 5. Korszerű villamos hálózatokban általánosan bevezették a terhelésszakaszolókat, melynek célja, hogy az üzemi áramokat megszakítsa. A terhelésszakaszolót igen sok változatban oldották meg. A találmány szilárd halmazállapotú, a megszakításkor keletkező ív hatásra nagy gázképződésű oltóelemmel ellátott terhelésszakaszoló. Az eddigi megoldások két legjellemzőbb kiviteli alakja a következő: a) A szilárd halmazállapotú oltóelemet az álló segédérintkezőkhöz szerelték. b) A segédkés az üregesre készített oltóelemek között mozgott. E megoldások ismeretes hibái, hogy az oltóelem cseréje nehézkes mert meg kell bontani a segédérintkezőt, a másik megoldásnál pedig a nagy tűréssel készített üreg meghatározza a lekapcsolási teljesítmény határát — s így az alkalmazás területét —• úgy az áramerősségre, mint a feszültségre nézve, mivel az üreg keresztmetszetét nagyobbra kell venni a mozgó érintkező keresztmetszeténél, s így az ív hatására keletkező gáz nyomása és mennyisége a meglevő nagy légrés miatt az oltáshoz nem, elegendő. Ezenkívül ennek a megoldásnak nincs utánállíthatósági lehetősége sem. . A találmány feladata a fenti hibák kiküszöbölése. A találmány szerint a terhelésszakaszoló ívoltó elemét, valamilyen rugalmas elem, elemek, vagy önmagukban is rugalmas ívoltó elemek segítségével, nagy felülettel közvetlenül érintkeztetjük az ívhúzó mozgó segédérintkező felületével. Ezeket az oltóelemeket szigetelőtokkal vesszük körül, amelynek kiképzése lehetővé teszi az elemek elhelyezését és helyes működését. Ez a megoldás nagy keresztmetszet csökkenést eredményez az oltóelemnél és a közvetlen érintkezés következtében (az ívhúzó mozgó segédérintkezővel) az ív hatására lényegesen nagyobb mennyiségű, a légrés megszüntetése miatt pedig nagyobb nyomású oltógáz fejlődését teszi lehetővé, amely az ívoltás hatékonyságát nagymértékben növeli (az áramerősség és feszültség növelését teszi lehetővé). A találmány tárgyát képező ívoltó rendszer működését az 1—3. ábrák mutatják, melyek közül az la. és b. ábra a bekapcsolt helyzetet, a 2a. és b. ábra az ívoltás egy pillanatát, a 3a. és b. ábra a kikapcsolt helyzetet mutatja, ahol az a ábrák nézetek, a b ábrák az a ábrák metszetei. Bekapcsolt helyzetben (la. és b. ábra) az 1 főérintkező és 2 főkés biztosítja az áramvezetést. Az 1 főérintkezőre kerül fémes érintkezéssel a 3 segédérintkező, amely között mozoghat a 4 segédkés. A 2 főkés és 4 segédkés között a mechanikus és villamos kapcsolatot az 5 tartók teremtik meg. A 4 segédkésre a 6 oltóelemeket a 7 rugózó elemek szorítják rá. A 3 segédérintkezőt a 6 oltóelemeket és a 7 rugózőelemeket a 8 szigetelt tok foglalja magában (pont-vonallal rajzolva), hogy biztosítsa a rendszer helyes működését. Kikapcsolás folyamatakor (2a. és b. ábra) az 1 főérintkezőtől már biztonságos távolságra eltávolodik a 2 főkés, amikor a 3 segédérintkezőtől a 4 segédkés elválik. A keletkező ívet a 6 oltóelemekből kifelé mozgó 4 segédkés a 6 oltóelemek közé hozza, az utóbbi és az ív közvetlen érintkezése folytán intenzív a gázképződés, amely az ív oltásához vezet. Kikapcsolt állapotban (3a. és b. ábra) 1 főérint-