150681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektro-lumineszkáló cellák világítóképességének javítására

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0? "íj-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.681. SZÁM Nemzetközi osztály: PA—708 ALAPSZÁM Magyar osztály: H 05 b 21 f 82—87 Eljárás elektro-lumineszkáló cellák világítóképességének javítására Patent—Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m.b.H., München Feltaláló: Kösel Hans Joachim dr. fizikus, Augsburg A bejelentés napja: 1961. április 12. NSZK elsőbbsége: 1960. április 22. Elektro-lumineszkáló cellákat, éspedig főleg a kerámiai alappal készült ilyen cellákat az utóbbi időben mind nagyobb mértékben használnak világítási célokra. Az ismert elektro-lumineszkáló celláknál azonban a fényveszteség 5000 üzemóra után. a kiindulási fényességhez viszonyítva, kb. 20%.' A találmány lehetővé teszi a világítóképesség és a gazdaságos üzemórák számának növelését. A találmány lényege az, hogy az elektro-lumineszkáló cellákat egy ízben vagy többször 250—350 C°-ra, előnyösen 300 C°-ra hevítjük, és ez a művelet TO percig is eltarthat; emellett a hevítés vagy a lehűtés folyamán a cella, világítóanyagrétegére elektromos mezőt engedünk hatni. Az említett elektromos mezőt célszerűen úgy létesítjük, hogy az elektro-lumineszkáló cellát az üzemi feszültség hatásának tesszük ki, A fentiekben említett célt, tehát a világítóképesség javítását úgy is elérhetjük, hogy egyidejűleg elektromágneses sugárzást alkalmazunk, melynek hullámhossza 470 nm alatt van; ilyen pl. a nagynyomású higanygőzös lámpa hosszú hullámú UV-sugárzása, melyet a hevítés és/vagy a lehűtés folyamán alkalmazunk. Kétségtelen azonban, hogy e besugárzás által elérhető hatás kisebb, mint az elektromos mező alkalmazásával elért eredmény. A szakirodalomból ismeretes, hogy az elektrolumineszkáló cinkszulfidos világítóanyagok fénykihasználása javítható azzal, hogy ezt az anyagot 200—400 C°-ra hevítjük, éspedig előnyösen redukáló atmoszférában. E hőkezeléshez csatlakozóan javasolták az oldható alkatrészek eltávolítása végett a világítóanyagokat hígított ecetsavval és nátriumcianid oldattal mosni, mielőtt ezt az anyagot az elektro-lumineszkáló cella világító rétegének létesítése végett megfelelő kötőanyagba ágyaznák. A szakirodalom e megállapításaival szemben meglepő és előre nem várt az a megállapítás, hogy az elektro-lumineszkáló cellák fényessége {világítóképessége) lényegesen emelkedik, ha a cellákat az üzemi feszültség egyidejű alkalmazása mellett, vagy a 470 nm alatt hullámhosszú elektromágneses besugárzás mellett a leírt módon hőkezelésnek vetjük alá. Az elektro-lumineszkáló cellák találmány szerinti kezelésénél a fentemlített hőmérsékleti határokat nem szabad túllépni, mert különben a világítóképesség nem javul, sőt a világítási tulajdonságok még romolhatnak is. Fontos továbbá a hőkezelés idejének pontos megfigyelése is. A hevítés össz-ideje nem lehet több, mint 10 perc, és ha ezt a szabályt nem tartjuk be, megint számottevő minőségromlás kö vétkezhetik be. A találmány szerinti kezelés általában véve a fénysűrűség 40%-os emelkedését eredményezi, a kiindulási fénysűrűségre vonatkoztatva. A találmány szerinti eljárásnak különösen nagy jelentősége van olyan elektro-lumineszkáló celláknál, amelyek világítóképessége az üzem közben bekövetkezett öregedési jelenségek folytán már csökkent. Az ilyen celláknál nagyon számottevő javítások érhetők el, amit a következő példával világítunk meg: A cella adatai: kerámia-alapú elektro-lumineszkáló cella, cinkszulfidos világítóanyag szokásos aktivátorokkal és koaktivátorokkal; a világítóanyag rétegvastagsága kb. 70 [i; ólommentes átlátszó email és vezetőképességű, átlátszó ónoxidréteg. *. •t