150660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pszeudotiohidantionsav előállítására monoklórecetsav gyártási anyalúgokból

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^jTNJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.660 SZÁM Nemzetközi osztály: C—07-c, EO—137 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 6-10 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás pszeudoíiohidantoinsav előállítására monoklóreeetsav gyártási anyalúgokból Első Vegyi Industria KTSZ, Budapest Feltalálók: Cserey Imre, Demjén Géza, dr. Fekete Balázs, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1962. május 4. Az ecetsav ipari méretekben történő klórozása kapcsán ellenőrzési nehézséget jelent a klórozás előrehaladásának megállapítása. A szokványos szervesen kötött klór meghatározások és a bevezetett klór mennyisége tájékoztatót ad ugyan a felvett és oldott klór mennyiségéről, de semmiféle támpontot nem ad arra, hogy a képződött reakcióelegyben mi a százalékos megoszlása a klórozott származékoknak. A klórozott ecetsav származékok, vagyis a mono-, di-, és triklór-ecetsav ugyanis mind kémiai, mind fizikai tulajdonságaik tekintetében rendkívül hasonlítanak egymásra, s egymás melletti meghatározásuk egyszerű, — rutinszerű — módszerekkel nem lehetséges. Kémiai tekintetben aciditásuk és disszociációs tulajdonságaik szinte megegyezőek, tehát egymás mellett nem titrálhatók, — fizikai vonatkozásban pedig vízoldhatóságuk egyaránt magas, f orrpontjuk egymáshoz rendkívül közel áll (monoklóreeetsav: 189°, diklórecetsav: 194°, triklórecetsav: 197,5°), tehát sem oldékonyságuk alapján, sem frakcionált desztillációval nem választhatók el egymástól. E probléma megoldására kerestünk olyan könynyen keresztülvihető reakciót, mely szelektíven következik be legalább az egyik komponenssel, s az rutinszerűen alkalmazható és értékelhető. Ismeretes tény pszeudothiohidantoinsav előállítására a monoklóreeetsav thiokarbamiddal történő kondenzációs reakciója, mely közel kvantitatív kitermeléssel viszonylag könnyen végrehajtható. Ez a reakció azonban mind ez ideig tiszta monoklóreeetsav felhasználása esetében volt ismeretes, és az elméleti elgondolások alapján, tekintettel a három klórozott származék nagy kémiai hasonlóságára feltételezhető volt, hogy mindhárom származék hasonlóképpen reagál a thiokarbamiddal. Ez irányú kísérleteink igazolást is nyertek. Kézenfekvőnek látszott, hogy kísérleteinkben a monoklóreeetsav irányában próbáljuk a reakció szelektivitását biztosítani, nemcsak azért, mert ez a komponens szerepel zömben a klórozott ecetsav elegyben, hanem azért is, mert az ebből kapott pszeudothiohidantoinsav értékes kiindulási alapot képez thioglikolsav és ennek sóinak előállítására. Miután az alábbiakban ismertetett módon sikerült e reakciót szelektív módon a három komponens közül a mono-származékkal úgyszólván teljessé tenni, és így könnyen kivitelezhető, közelítőleg kvantitatív analitikai ellenőrzést biztosítani a klórozott ecetsav monoklóreeetsav tartalmának meghatározására, megkíséreltük a monoklóreeetsav gyártása, majd kidermesztése után visszamaradt anyalúg ipari méretű felhasználását. Megállapítottuk azt, hogy általában a visszamaradt anyalúg összetétele: kb. 30—40% monoklóreeetsav, 20% diklórecetsav, 5% triklórecetsav, továbbá ecetsav, ecetsavanhydrid, acetilklorid, oldott klór és sósav változó mennyiségben. Az alábbiakban ismertetünk egy eljárást, mely kísérleti adataink szerint alkalmas arra, hogy ecetsav klórozásával nyert, katalitikus vagy katalizátor nélküli eljárással készített, monoklóreeetsav kidermesztése után visszamaradt, bármilyen koncentrációban monoklórecetsavat tartalmazó anyalúgból, mely különféle szerves és szervetlen, klórozott vagy nem klórozott savakat, acetilszármazékokat, szerves vagy szervetlen katalizátorokat, vagy/és vizet tartalmaz, pszeudothiohidantoinsavat nyerjünk.