150614. lajstromszámú szabadalom • Középütközős kapcsoló sínjárművekhez

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.614 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: B 61 g KO—1670 ALAPSZÁM 20 e 1—22 Középütközős kapcsoló sínjámiűvekhez Knorr—Bremse Kommanditgesellschaft, München Feltaláló: Dr. Friedrich Hildebrand mérnök, München A bejelentés napja: 1961. december 13. NSZK elsőbbsége: 1960. december 23. A találmány középütközős kapcsoló sínjárművekhez, melynek mellső részén, pontosabban kifejezve mind két egymással kapcsolandó és azonos kialakítású fejrész mellső felületén két-két merev kapcsolókarom van. Ezek a karmok összekapcsolt állapotban egymást részben átfogják, emellett egymástól eltérő alakúak és nagyságúak. Az említett kapcsolófejek a kisebb kapcsolókarom oldalánál egy-egy ferdén előre és kifelé nyúló szarvval vannak ellátva. Ha két ily középütközős kapcsolóval ellátott járművet kanyarodóban kell összekapcsolni, akkor a kapcsolófejek bizonyos szöghelyzeténél megtörténhet, hogy a két jármű közeledése esetén a fejek a kanyarodó ívét tekintve kifelé elhajlanak vagy megszorulnak. Ilyen esetekben a járművek összekapcsolása nem sikerült. E hátrány megszüntetése céljából középütközős kapcsolóknál ismeretes már azok oldalán viszonylag 'messzire kinyúló karokat alkalmazni. Az ilyen kapcsolóval ellátott járműveknél pályaívekben történő összekapcsolás esetén is ezek a karok egymáshoz viszonyított megfelelő helyzetük következtében, már a kapcsolódási művelet első pillanatában, a kapcsolófejek a megfelelő helyzetbe jutnak és így az említett és hátrányos kihajlás (kicsapódás) nem lehetséges. Ezek a karok azonban oldalirányban igen nagy helyszükséglettel járnak, miáltal ezeket csak különleges esetekben lehet alkalmazni. A találmány célja az említett fajtájú középütközős kapcsolót úgy kialakítani, hogy az mindenütt, tehát oldalirányban is csekély helyszükséglettel legyen elkészíthető, és mégis lehetővé váljék a kanyarodókban való használat a kapcsolófejek említett elfordulásának veszélye nélkül. Ezt a feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a kapcsolófejen a nagyobb karom alatt, nagyjából a szarv magasságában függőleges vezetőfel ülete t létesítünk. A találmány további részleteit a rajz kapcsán magyarázzuk meg, amely a találmány szerinti kapcsolófejet példaképpen! kiviteli alakjában, távlati feltüntetésben mutatja. Az 1 középütközős kapcsoló oldalánál a kisebb 3 kapcsolókarom mellett van a 7 vezetőszarv, amely a kapcsolófej mellső részénél előre és kifelé nyúlik. A kapcsolófej mellső részén van egy kisebb és egy nagyobb, rögzített 3 ill. 5 kapcsolókarom, amelyek egymással szemben helyezkednek el. A nagyobb 5 karom alsó 9 felületének magasságában, vagy e magasság közvetlen közelében van a 7 vezetőszarv felső 11 határoló felülete. E szarv mellső részén, a 7 felület folytatásaképp helyezkedik el az előre- és oldalirányban lejtős 13 vezetőfelület. A nagyobb 5 kapcsolókarom alsó 9 határoló felületénél vannak a 13 vezetőfelületekhez képest ellenkező irányú hajlással készített és ez utóbbiakkal, pontosabban kifejezve a szemben levő kapcsolófej 13 felületeivel együttműködő 15 vezetőfelületek. E vezetőfelületek együttműködése folytán a kapcsolófejek mind függőleges, mind vízszintes irányban — a kapcsolódási művelet folyamán — a kívánt helyzetbe állnak be. A kisebb 3 kapcsolókarom függőleges mellső 17 határoló felületét egy sík 19 felület egészíti ki, ill. lefelé meghosszabbítja. Ez utóbbi felülethez kívül csatlakozik a 7 szarv mellső határoló felületét képező, függőleges további 21 vezetőfelület. A szarv 23 csúcsa alatt a 21 vezetői elliletet függőleges, legömbölyített 25 él oldalt határolja. A nagyobb 5 kapcsolókarom alatt, lényegileg a 19 és 21 felületek magasságában van egy