150590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódok előállítására
Megjelent: 1963, november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEIRÄ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.590 SZÁM Nemzetközi osztály: H 01 j Magyar osztály: 21 g 1 —16 EE—949. ALAPSZÄM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás oxidkatódok előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Czeiler András mérnök és Oldal Endre mérnök, mindketten budapesti lakosok A bejelentés napja: 1962. április 28. Mint ismeretes, oxidkatódok előállítása során az alkáliföldfém-karbonátokat valamilyen szerves kötőanyag (ún. „binder ”, leggyakrabban kollódium, vagy polimetakrilát) oldatában szuszpendálva viszik fel az alapfémre, ahol az oldószer elpárolgása után a karbonátok a kötőanyag által alkotott filmbe ágyazva helyezkednek el. Abból a célból, hogy a katód a szerelésnél védve legyen az esetleges mechanikai sérülésektől, némelykor még egy tisztán kötőanyagból álló védőréteget is visznek fel a karbonátréteg fölé. Ez a kötőanyag a szivattyúzási folyamat során elbomlik. A bomlás a kályházás alatt kezdődik, ekkor azonban számos, kémiailag nehezen definiálható, a barna szín különböző árnyalatait mutató, nem illékony bomlástermék marad vissza a karbonátrétegen, illetve benne. Az ezt követő szivattyúzási műveletek során a bomlástermékek kipárolgása folytatódik egészen addig, amíg a karbonátok elbontásakor fejlődő széndioxid parciális nyomása és a hőmérséklet elég magas lesz ahhoz, hogy a katódon még jelen levő szerves vegyületeket elégesse. Az így kidesztilláló bomlástermékek — tekintettel a szabad úthossznak a szivattyúzáskor fennálló vákuum melletti magas értékére — akadály nélkül jutnak el a vákuumedényen belül levő egyéb helyekre és ott a következő bajokat okqizzák: a) A hidegebb helyeken lecsapódott bomlástermékek a későbbi működés során felmelegedve megint visszajuthatnak a már kiformált katódra és ott az emissziós bevonat mérgezését idézhetik elő. b) Ha a bomlástermékek olyan helyen rakódnak le, amely a működés során elektron-, vagy ionbombázásnak van kitése, úgy ennek hatására a bomlástermékek disszociációja következhet be és az így keletkezett alacsonyabb molekulasúlyú — tehát illékonyabb — másodlagos bomlástermékek megint csak visszajuthatnak a már kiformált katódra és ott mérgezést, valamint elgázosodást is idézhetnek elő. c) A bomlástermékek az elektródák (pl. elektroncsőrács) felületén lerakódva hátrányosan befolyásolják a kontaktpotenciál értékét és igen hosszú égetés szükséges, míg az stabilizálódik. Találmányunk célja ezen hibák kiküszöbölése. A találmányunk eljárás oxikatódok előállítására, magfémre szerves kötőanyag segítségével felvitt katódmassza hőkezelése útján, azzal jellemezve, hogy a katódmasszában levő kötőanyagot a massza kémiai átalakítását, ill. aktiválását megelőzően külön műveletben, a kátédnak a kisütőcsőbe való beépítését megelőzően, vagy a kisütőcsőbe beépített állapotában, de a kisütőcső szivattyúzását megelőzően bontjuk el, semleges és/vagy redukáló gázatmoszférában. Erre a célra 5% H2 tartalmú N2-t, formálógázt alkalmazhatunk, amelyet a kötőanyag gyorsabb elbontása végett vízgőzzel telítünk, használhatók azonban egyéb, az előbbi feltételnek megfelelő gázok is (pl. N2, H2, A, CO 2, stb.). Az elbontást célszerűen 550 C°-on végezzük. Az eljárás egyik foganatosítási módja elektroncsövek esetén az, hogy a kész szerelvényeket nedvesített formálógázzal öblített térbe helyezzük és , a fűtőtest segítségével a katódot 1—3 percre 550 C° körüli hőmérséklere melegítjük. Ezen kezelés során a karbonátréteg felülete először megbámul, majd újra kifehéredik; a kötőanyag bomlástermékeit a gázöblítés eltávolítja.
