150568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxadiazol származékok előállítására
2 150.568 roxi-, acil-, alkil-, aralkil- vagy aril-csoport, to vábbá nitro-csoport lehet, de azzal a megszorítással, hogy nem mindegyik X jelent hidrogénatomot, ha R és R1 szintén hidrogénatomot, Y pedig oxigénatomot képvisel. A találmány értelmében előállításra kerülő fenti (I) általános képletű vegyületek, ha Y = O és R = H, az alábbi (II) általános képlet szerinti tautomér alakban is létezhetnek: (ID Az ilyen tautomér alakok előállítása szintén a találmány körébe tartozik. A találmány körébe tartozik továbbá fiziológiailag elfogadható bázisokkal képezett sók előállítása az oly fenti vegyületekből, amelyek fenti általános képletében R és R' közül legalább az egyik hidrogénatomot képvisel; továbbá fiziológiailag elfogadható savakkal képezett addiciós sók előállítása az oly vegyületekből, amelyek fenti általános képletében az X helyettesítők közül egy vagy több valamely bázisos csoportnak felel meg. Az ilyen sók vízben gyakran jobban oldódnak, mint az alapvegyület ; ez az eset áh fenn pl. a 2-(2’-hidroxi-4’-amino-fenil) - oxadiazol - 1,3.4-hidrokloridja esetében. A bázisokkal képezett sók közül főként az alkálifémekkel, pl. nátriummal képezett sók és az ammóniumsók előnyösek, míg a savakkal képézett addiciós sók közül a hidrokloridok, hidrob^omidok, szulfátok, acetátok, cifrátok, tartarátok stb. kerülhetnek előnyösen alkalmazásra. Az olyan esetekben, amikor az R és R1 csoportok egyike vagy mindkettő acil-csoportot képvisel, előnyösek az oly vegyületek, amelyekben e csoportok rövidszénláncú alifás acilgyöknek vagy pedig benzoil-gyöknek felelnek meg. Különösen előnyösek a fenti (I) általános képlet körébe eső vegyületek közül azok, az új vegyületek, amelyek molekulájában a fenil-csoport gyűrűben amino-csoporttal, helyettesített aminocsoporttal, klóratommal, vagy metil-csoporttal van helyettesítve, vagy pedig további helyettesítőként egy OR' csoportot tartalmaz; e vegyületek közül elsősorban azok előnyösek, amelyekben az R és R1 csoportok valamelyike vagy mindkettő hidrogénatomot, rövidszénláncú acil-csoportot, pl. aeetil-csoportot vagy rövidszénláncú alkil-csoportot, pl. metil- etil-, n-propil- vagy izoprópil-csoportot képvisel. Különösen előnyösnek tekinthetők a gamma-rezorcilsavból levezethető vegyületek, vagyis azok, amelyekben az X a 6-helyzetben levő hidroxil-csoportot jelent. Az ilyen vegyületek egyes példáit és azok előállítási módját az alább következő példákban fogjuk ismertetni. Gyulladásgátló, lázcsökkentő és fájdalomcsillapító szerekként különösen az alábbi vegyületek kerülhetnek előnyösen alkalmazásra: 2-{2’,6’-dihidroxifenil)-oxadiazol-l,3,4, 2-(2’,5’-dihidroxifenil)-oxadiazol-l,3,4, 2-(2’,6’-dihidroxi-3’,5’-diklór-4’-metil-fenil)-oxadiazol-1,3,4, 2-(2’,6’-dihidroxi-4’-benzil-fenil)-oxadiazol-l,3,4, 2-(2’-hidroxi-3’-meül-fenil)-oxadiazol-l,3,4, 2-(2’-hidroxi-5’-klór-fenil)-oxadiazol-l,3,4, A fenti vegyületek közül különösen nagy gyulladásgátló hatást mutat a 2-(2’,6’-dihidroxifenil)-oxadiazol-1,3,4 és a 2-(2’,6’-dihidroxi-3’,5’-diklór-4-metil-fenil-oxadiazol-l ,3,4. Az ugyancsak a találmány körébe tartozó alábbi képletű vegyületek: amelyek a p-amino-szalicilsav (PAS) oxadiazolill. merkapto-oxadiazol származékai, in vitro oly mértékű hatást mutatnak az emberi tuberkulózis kórokozója (H 37 Rv) ellen, amely legalábbis hasonló nagyságrendű magának a PAS-nak a hatásához, anélkül azonban, hogy a fenti vegyületek a PAS-hoz hasonló izgató hatással lennének a gyomor- és béltraktusra. A PAS ismert módon jól felhasználható a tuberkulózis gyógykezelése során az izonikotinsav-hidraziddal és a sztreptomicinnel szembeni rezisztencia kialakulásának meggátlására, e vegyületet azonban igen nagy adagokban kell alkalmazni és az ily nagy adagok által okozott gyomor-ártalmak komoly mértékben hátráltatják a PAS gyógyászati alkalmazását. Ha ezt a vegyületet fenti képletű oxa- ill. mercapto-oxadiazol-származéka alapjában alkalmazzuk, a fent említett hátrány lényegileg kiküszöbölődik. A p-amino-vegyületek N-acilszármazékai, mint pl. az N-benzoil- és N-rövidláncú alifás acil-, pl. acetilszármazékok különösen érdekesek ebből a szempontból; a p-amino-szalicilsav-oxa-diazol N-acetilszármazéka pl. különlegesen kisfokú toxikusságot mutat.
