150527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemesfémes zárványokban szegény acélok gyártására
Megjelent: 1963. szeptember 30. magyar népköztársaság SB® /&' ‘ A \> és Do ni Uá . SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL C 24 c 7/o4 150.527 SZÄM Nemzetközi osztály: C~21 WE—276 ALAPSZAM Magyar osztály: 18 b 8-23 Eljárás nemfémes zárványokban szegény acélok gyártására Weigl Ernő oki. vaskohómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1962. január 4. Ismeretes, hogy az acélok minőségére nagy befolyással vannak úgy az acélokban található nemfémes zárványok fajtái, mint azok mennyiségei. Ezért az acélok minél kevesebb nemfémes zárvány tartalmának biztosítására az acélok gyártásánál általában azt a technológiát alkalmazzák, hogy az acélfürdőt annak megfelelő mértékű lefrissítése után a raffinálási munkaütem alatt a különböző dezoxidáló fémekkel és dezoxidáló vasötvözetekkel olyan sorrendben dezoxidálják, mint amilyen sorrendben ezek a fémek, ill. vasötvözetek féméi az oxigénhez affinitásuk alapján helyezkednek el. Mindenkor az oxigénhez kisebb affinitású fémmel kezdik a dezoxidálást és sorrendben az oxigénhez nagyobb és nagyobb affinitású fémekkel, vasötvözetekkel folytatják azt. így alakult ki úgy a Siemens Martin- mint az elektroacélgyártás területén a következő dezoxidálási sorrend: először FeMn-al dezoxidálnak, azután a még visszamaradt oxidokat FeSi-al csökkentik és végül az ezek után visszamaradó oxidokat különleges esetekben a legerélyesebb dezoxidálószerekkel, fémekkel, Titánnal, Alumíniummal, Zirkonnal, Calciummal stb. távolítják el. Ez az ejárás — amelyet ma a világ minden kohászati üzeme így alkalmaz — véleményem szerint nem a legalkalmasabb a legkényesebb felhasználású és így a legkiválóbb minőségű, legkisebb zárvány tartalmú acélok előállítására, mert az így gyártott acélok, éppen az alkalmazott gyártástechnológia folytán több fajtájú és sokszor elég tetemes mennyiségű nemfémes zárványokat tartalmazhatnak. Ezen eljárás alkalmazásával gyártott acélok a MSZ (magyar szabvány) 2668—-53 számú szabványában A csoport: szulfidok, B csoport: aluminátok, C csoport: szilikátok, D csoport: egyéb oxidok nemfémes zárványokat a szabványban megadott 1—5 fokozat közül egyenként rendesen csak a 3, és a legkedvezőbb esetben is csak a 2-es fokozatokban tudják biztosítani. Az 1 fokozatnak megfelelő egészen kevés nemfémes zárvány tartalmat általában csak kivételesen és csak szerencsés körülmények között lehet ezzel a gyártási eljárással elérni, többnyire csak akkor, amikor semmi zavaró körülmény a gyártás alatt nem lépett fel, és ha minden technológiai munkát minőségileg is a legszerencsésebben sikerült elvégezni. Ezzel az eljárással általában nem lehet biztosítani azt, hogy fenti négyféle nemfémes zárvány-csoport mindegyike legfeljebb a 2-es fokozatnak feleljen meg, vagy annál is jobb legyen. (Ezért a kohóművek nem is szoktak csak a 3., vagy annál is nagyobb [rosszabb minőségű] nemfémes zárványcsoportot mint maximumot elvállalni a négy nemfémes zárvány-csoporton belül és csak kivételesen a 2-es fokozatnak megfelelő minőséget. A maximum 1-es fokozatnak megfelelő minőséget pedig egyáltalában nem vállalják.) A jelenlegi fejlett géptechnikának vannak olyan kényes felhasználási területei is, amelyek megkívánják, hogy az acél nemfémes zárvány menynyisége általában ne legyen egyetlen nemfémes zárvány-csoportban sem az 1-es fokozatnál több, és legfeljebb a 2-es fokozatot érje el. Ilyen szigorú minőségi feladatok teljesítése érdekében az acélművek a ma alkalmazott gyártástechnológia mellett kénytelenek ilyen esetekben sokkal több anyagot legyártani, mint amennyire a rendelés kielégítése érdekében szükségük lenne, és ezekből az anyagokból kiválogatni az 1., ill. a 2. fokozatnál nem rosszabb anyagokat. Miután ezt a kiválogatást csak a gyártás teljes befejezése után (vagy csaknem annak teljes befejezése után) lehet elvégezni, ezért ez az eljárás tetemes áldozatokat kíván a kohóműtől és emellett nagy időveszteség gél is jár, nem is szólva arról, hogy a félretett, erre a célra nem megfelelő visszamaradó anyagot
