150526. lajstromszámú szabadalom • Vezetékkapcsoló és annak elrendezése egy önműködő sínenfutó jármű kapcsolóján vagy hasonlón, előnyösen Willison-típusú kapcsolón

Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.526 SZÁM Nemzetközi osztály: , B 61 g WA—118. ALAPSZAM Magyar osztály: 20 e 1-22 Vezetékkapcsoló és annák elrendezése egy önműködő sínenfutó jármű kapcsolóján vagy hasonlón, előnyösen Willison-típusú kapcsolón VEB Waggonbau Bautzen cég, Bautzen (NDK) Feltalálók: Branzke Walter, Radibor, Michalk Herbert mérnök, Grosspostwitz (NDK) A bejelentés napja: 1961. december 2. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1961. november 20. A találmány önműködő sínenfutó jármű kap­csolón, vagy hasonlón, előnyösen Willison-típusú kapcsolón elrendezett vezetékkapcsolóra vonat­kozik. melynél a menetirányhoz ferdén elhelyez­kedő járműkapcsoló kapcsolási mozgásánál a ve- - zetékkapcsoló összeállítása (összeillesztése) egy körpálya mentén történik. Önmagukban ismeretesek olyan vezetékkapcso­lók. melyek önműködő, mechanikus, középütköző­kapcsoló. együttműködésével működtethetők és amelyekhez egy körpálya tartozik. Ilyen típusú kapcsolónál szokásos, hogy az ön­működő mechanikus középső ütközőkapcsoló kap­csolótagján, —melynek függőleges és forgatható főcsapja kétoldalúan a kapcsolóház révén van ve­zetve —, alakostárcsa van, melyben egy csapszeg elcsúszik és amely a kapcsolóház oldalán elren­dezett rudazatot működteti, amely rudazat egy forgáspont körül csapágyazott vezetékszekrény­­tartóhoz csuklósán csatlakozik és a vezetékszek­rényt az önműködő, mechanikus középütköző­­kapcsoló reteszelésnél egy körpályán használati .helyzetébe vezeti. A fenti szerkezetnek az a hátránya, hogy a vezetékkapcsoló működtetésére szolgáló szerkezet a középső kapcsolón, kapcsolótag alkalmazását teszi szükségessé, miáltal annak felhasználási le­hetősége igen korlátozott. További hátránya, hogy nagyobb számú csuklót igényel, mely különösen rendezési üzemmenet esetén idő előtti kópiást okoz, miáltal a vezetékkapcsoló biztos összekap­csolása nem következik minden esetben be, köny­­nyen tömörtelenségek jönnek létre, mint például gőz- vagy levegő-átvezetése esetén. Végül az em­lített elrendezés nem teszi lehetővé gőz- és lég­vezetékek tömítéseinek kicserélését az önműködő és mechanikus középkapcsoló ’reteszelt állapotá­ban és ezért a járművet minden említett esetben szét kell kapcsolni. Willison-típusú járműkapcsolónál már korábban javasolták azt, hogy a járműkapcsolón belül egy forgathatóan csapágyazott kétkarú emeltyűt he­lyezzenek el, mely az emeltyűkar egyik végén egy mozgatható és rugalmasan ágyazott vezeték­kapcsolót hord, míg az emeltyűkar másik vége horogszerűen van kiképezve, mely a kapcsolási művelet folyamán két azonos kapcsolót az ütköző­horog egyik oldalán elrendezett irányító szarvat elcsúsztatja és a vezetékkapcsolót ennek követ­keztében egy körpálya mentén beállítja. A járműkapcsoló szétkapcsolásánál a vezeték­kapcsoló visszaállítása egy rugó segítségével tör­ténik, mely például a járműkapcsoló kapcsoló­házának egyik végével és a vézetékkapcsolót hor­dó kétkarú emeltyűjének másik végével kapcso­lódik, továbbá a járműkapcsoló oldásánál ez az emeltyűkart és ezzel együtt a vezetékkapcsolót az üzemi állapotba visszahúzza. A javasolt típus különös hátránya az, hogy a járműkapcsoló építési tűrései feltétlenül egymás közti relatív elmozdulást okoznak, mely az irá­nyító szarvon át a kétkarú emeltyűre, mint a vezetékkapcsoló tartójára átadódik, ami a veze­tékkapcsoló összepréselését megváltoztatja és mi­nek következtében tömörtelenség jön létre. A tömítés kicserélésével például gőz- és levegő­csatlakozásnál, egyidejűleg a jármű szétkapcso­lása szükséges, ami vasúti üzemnél rendkívül hátrányos.

Next

/
Thumbnails
Contents