150510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőre keményedő rétegnek lapszerű gyantahordozóra való felvitelére
2 150.510 mértékig — pl. egészen a gumisodás, tehát az úgynevezett „B” fázis határáig — előrevigyük és ezzel a gyantából a káros gázokat és kondenzációs melléktermékeket a lehető legnagyobb mértékben eltávolítsuk. A találmány szerinti eljárás és berendezés a rajz ábráin bemutatott példakénti kivitel kapcsán van ismertetve. A rajz 1. ábrája a találmány szerinti berendezés egy példakénti kivitelét tünteti fel vázlatosan; a 2. ábra pedig a példakénti „szélesrés”-szájnyílású extruder szájnyílásának és szívó szervének elhelyezését mutatja meg. A gyantahordozóra felviendő hőre keményedő műgyantát egy fólia előállítására alkalmas berendezésibe, pl. az 1. ábra szerinti —1— extruderbe kell adagolni, mely az alkalmazott gyanta fóliaképző tulajdonságának hőfokintervallumán belüli hőmérsékletre van felmelegítve. Az —1— extruder a vázanyag szélességének megfelelő fóliahúzó —2— fejjel van ellátva. Az extruderből „állandó” —Vi— sebességgel kilépő néhány tizedmilliméter vastag —4— gyantaréteg az extruder előtt —V2— sebességgel elhaladó —5— gyantahordozóra fekszik, mely gyantahordozó megfelelően elő van melegítve. Az extruderfej —3— szájnyílása és a gyantahordozó felülete nem érintkezik, hanem a közöttük levő térben a szájnyílásból kilépő gyantaréteg megnyújtása, illetve a megnyújtás által előidézett megvékonyodása következik be. Az extruder szájnyílásá nak, azaz az extruderből kilépő gyantaréteg vastagságának beállításával a vázanyagra felvitt gyantaréteg vastagságának durva, míg a —V1— és —V2— sebességek különbségének változtatásával a gyantaréteg vastagságának finom beállítása történik. Az —1— extruder hőmérsékletét az alkalmazott műgyanta fóliaképző hőfok intervallumán belüli olyan hőmérsékletre kell beállítani, melyen a gyanta a szájnyílás résvastagság, felviendő fóliavastagság és vázanyagsebesség mellett a legkedvezőbb fóliahúzási képességet mutatja. A —3— szájnyílás és a gyantahordozó közötti „1” távolság változtatható, szükség esetén annyira lecsökkenthető, hogy a gyantahordozó érintkezésbe kerül a „3” szájnyílás egyik élével (2. ábra Pi). Ez esetben kenéssel kombinált nyújtást alkalmazunk, melynek előnye, hogy a Pi éllel érintkező vázanyag és a Pi-élnél kilépő műgyantaréteg közé nem kerül levegő és így a gyantaréteg jobban rátapad a gyantahordozóra. A nyújtás ebben az esetben a P2 él és a gyantahordozó —6— jelű része közötti darabon következik be, de csak a műgyanta felső rétegeiben. A közvetlenül a gyantahordozóra felfekvő legalsó réteg, melyet a Pi-él „ken” fel, nem nyúlik meg. A gyantának a vázanyagba Való jó tapadását elősegíthetjük, ha azon a helyen kezdődően, ahol a gyantaréteg először kerül érintkezésbe a vázanyaggal, vákuumszívást alkalmazunk a vázanyagnak a gyantával ellenkező oldalára. Ért elérhetjük például a 2. ábra szerinti eljárással, ahol a vázanyagot egy fűthető —7— asztalon vezetjük, amelyben a Pi éllel párhuzamos csatornát képezünk ki, mely vákuum alá helyezhető. Ilyen csatornák kiképezhetők az 1. ábra szerinti megoldásnál a —12— henger felületén is, mely esetben a csatornák körül egy csúszó vákuumcsatlakozó segítségével — mely a gyantának a vázanyaggal való érintkezési helye alatt van elhelyezve, — mindig ezt helyezzük vákuum alá, mely éppen a gyanta-vázanyag érintkezési hely alá fordul. A gyantarétegnek a vázanyagra való jó tapadását elősegíthetjük, ha vákuum helyett hűtött nyomóhengerpárt alkalmazunk, mely a műgyantarétegnek a vázanyaggal való érintkezési vonalán, vagy ez után a gyantát a vázanyagra rápréseli. A műgyantaréteget a gyantahordozóra az alkalmazott műgyanta fóliaképző hőfokintervallumán belüli vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten kell rátapasztani. Az így felvitt műgyantaréteg a vázanyag felületén marad. Ha a gyantát a felületről a gyantahordozó belsejébe akarjuk juttatni, tehát a gyantahordozóval felitatni, úgy erre a következő lehetőségek vannak. Az 1. ábra —12— hengeréről a gyantával bevont vázanyagot a —9— magas hőfokú alagútkemencébe, vagy egy alkalmas helyen elhelyezett magas hőfokú gyantahordozó továbbító hengerre, vagy asztalra vezetjük. A választott berendezés hosszának, hőmérsékletének és a vázanyag haladási sebességének összehangolásával az átimpregnáláson kívül a gyanta kondenzációjának a legcélszerűbb mértékig való előrevitelét is megoldhatjuk. Az átimpregnálást elősegíthetjük, ha a magas hőfokra való felmelegítéssel egyidejűleg a gyantarétegre a vázanyagon keresztül vákuumot alkalmazimk, pl. a 2. ábra —7— szerint kiképzett asztalinál leírt módon. Az átimpregnált vázanyagot természetes vagy mesterséges hűtéssel, pl. az 1. ábra —10— szerinti helyen lehűtjük, majd egy felvevő —11— hengerre vezetjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás hőre keményedő műgyanta rétegnek lapszerű gyantahoirdozóra való felvitelére, azzal jellemezve, hogy a lágyulás pontja feletti hőfokú műgyantából nyújtással fóliát létesítünk és ezt vezetjük rá a gyantahordozóra. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a gyantahordozót a műgyanta fólia sebességétől eltérő, célszerűen annál nagyobb sebességgel mozgatjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a műgyantával ellátott gyantahordozót a műgyantának a gyantahordozóra való felvitele után fűtött téren vezetjük keresztül, majd ezt követően hűtésnek tesszük ki. 4. Az 1—3. igénypontok 'bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a műgyantának a gyantahordozóra való felvitele közben a műgyanta és a gyantahordozó találkozási helye környezetében, a gyantahordozónak a műgyantaréteggel el nem látott oldalán szívóhatást létesítünk. 5. Berendezést az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, amelyre jellemző, hogy olyan fóliaképző és a gyantahordozót továb
