150508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás három- vagy négyszínó mélynyomású nyomóformák előállítására
2 150.508 hívási) mértéke; a lehűtött henger és maratóoldat (vasklorid) hőfoka stb., stb. Ezek a tényezők külön-külön is, de összegeződve különösen, még egyszínű munkák nyomóformáinak elkészítését is problematikussá teszik, a formakészítés megismétlését teszik szükségessé, vagy nem kielégítő minőségű nyomtatványt eredményeznek; mert a marató szakmunkás a maratás folyamata alatt, mivel semmiféle ellenőrző műszer nem áll rendelkezésére, mellyel fehértől—feketéig terjedő árnyalatok helyes kialakulását ellenőrizni tudná, pusztán szubjektív megítélés alapján (pigment-elszíneződés) alakítja ki a reprodukálandó képek tónusértékeinek megfelelően a nyomóforma festékhordozó bemélyedéseit. Ez a szubjektív megállapításokra épített munkamódszer fokozott nehézséget jelent többszínnyomás esetén, mert a különböző színék nyomóformáit más-más mélységűre kell maratni; tehát a marató szakmunkásnak a már megszokott, de még mindig nem abszolút biztonságos munkájába minduntalan változtatásokat kell belevinnie a cél elérése — a más-más mélységű nyomóformák előállítása — érdekében. Ezért az egyfajta szubjektív megítélést többirányúvá kell átalakítani, ami mint további bizonytalansági tényező károsan érezteti hatását, mert a színes nyomóformák bármelyikénél bekövetkező minimális (egyszínű munkáknál nem számottevő) árnyalati eltérés is szín, színerő és színterjedelmi torzulásokhoz vezet. A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy a színes munkák szürkeskálához hangolt diapozitívjeit egymástól eltérő, de meghatározott denzitásértékre készítjük el és a maratási műveletet a szürkeskálán ellenőrizzük. így a színes munkák nyomóformáit azonos maratási idővel biztonságosabban lehet előállítani. A mélynyomó iparágban az egyszínű munkáknál a diapozitívek árnyalati terjedelme a rendelkezésre álló denzitásmérő műszeren lemérve és D° (denzitás fokokban) kifejezve 17—22 és 160— 165 D° között van, ahol az alsó határ a diapozitív legfényáteresztőbb, tehát legvilágosabb, a felső határ pedig a legkevésbé fényátere^ztő, tehát legsötétebb részét jelöli. Természetesen a denzitás alsó vagy felső, vagy valamennyi területén lehet eltolódás, az egyes üzemek helyi adottságaitól és szokásaitól függően. Lényeges azonban, hogy a diapozitív alsó és felső határa között kialakított félárnyalati lépcsők fokozatai egyenlő arányúak legyenek, akárhány lépcsőre is osztjuk fel az alsó és felső határ közötti távolságot. Ha a nyomóforma maratásánál helyes árnyalati terjedelmű diapozitíveket, ugyanolyan árnyalati terjedelmű és denzitású, tehát összehangolt szürkeskálával együtt használunk, a kapott nyomóforma akkor lesz kifogástalan, ha a szürkeskála két szélső értéke között helyetfoglaló árnyalati lépcsők között a denzitáskülönbségek, és a nyomóformába bemaratott szürkeskálának árnyalatilépcsői között a mélységkülönbségek arányosak, és a két szélső érték a legvilágosabb szürkét és a feketét biztosítja. Ennek az elvnek alapján, színes munkák sárga, bíbor és kék nyomóformáinak elkészítésekor nincs szükség arra, hogy a marató szakmunkás különböző maratási időkkel állítsa elő a színek különböző mélységű nyomóformáit. Ugyanis a stabilnak, állandónak és jónak elfogadott szürkeskála denzitás értékeihez úgy kell hozzáhangolni a normál denzitású sárga, bíbor és kék színkivonatokról, úgynevezett negatívokról, készítendő diapozitívek denzitásértékeit, hogy mindhárom színnél azonos maratást végezve, de a szürkeskálára, a sárga, bíbor és kék nyomóforma maratott mélységei eltérőek legyenek és megfeleljenek a fent b/1, b/2 és b/3-ban megjelölt torzulások kiegyenlítását szolgáló követelményeknek. Más szóval az egyes színek diapozitívjeinek denzitásértékei, a szürkeskála denzitásának értékhatárai között helyezkednek el, de más-más területre esnek. A kísérletek alapján megállapított dénzitásterületek értékei a következők: sárga 30/35—150/155 D° bíbor 17/22—130—135 D° kék 17/22—115—120 D° fekete 17/22— 90/95 D° négy szín esetén. A fent megadott értékű sárga, bíbor és kék diapozitívekről úgy készítik el a sárga, bíbor és kék nyomóformát, hogy a maratás a 17/22—160/165 denzitású szürkeskála helyes értékeinek a kialakítására történjen; ékkor a szürkeskála legsötétebb — 160/165 D°-ú — lépcsőjének nyomóelemmélysége az egyszínmunkákra jellemző kb. 0,065— —0,068 mm mélységű lesz, ugyanakkor azonban a skálával együttmaratott sárga szín 150/155 D°-ú lépcsője 0,06 mm, a bíbor szín 130/135 D°-ú lépcsője 0,051 mm, a kék szín 115—120 D°-ú lépcsője pedig csak 0,044 mm nyomóelem-mélységgel fog rendelkezni. A megadott adatok csak a legmélyebb, azaz fekete értékeket jelölik; magától értetődik, hogy a diazopitívek árnyalati fokozatai a maratás befejeztével denzitásértéküknek megfelelő fokozati mélységekkel fognak rendelkezni. Ezek a mélységek pedig, amint azt a bevezető részben már megállapítottam, össznyomásnál a jelenlegi festékminőségek mellett biztosítják a színegyensúlyt; illetve a b/1, b/2 és b/3-ból adódó színtelítettségi és remissziós aránytalanságokat kiegyenlíti. Ugyanakkor a színes hyomóformák elkészítése — a régi eljáráshoz viszonyítva sokkal biztonságosabb lett, mert a szürkeskála azonos időtartamú maratásaival, a színes nyomóformák lényegileg mint az egyszerűbb, egyszínű kiadványok nyomóformái lettek előállíthatok. De az eljárás külön előnye még, hogy az össznyomat készítésekor az esetleges szín és rajzi eltolódások keletkezésének oka is abszolút biztonsággal megállapítható. Ha ugyanis a nyomat a szürkeskála árnyalati lépcsőit a helyes értékeiben adja vissza, abban az esetben a maratás jó és a differenciák a diapozitívek hiányosságaira vezethetők vissza. Bár a fentebb megadott sárga, bíbor, kék és fekete denzitásértékek a gyakorlatban helyesnek bizonyultak, mégis ezek az értékek mint irányszámok veendők figyelembe, mert a mindenkori festék-minőségektől, az egyes üzemek helyi adottságaitól és szokásaitól függően ezek módosíthatók.
