150506. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet röntgenvizsgálatokhoz, különösen csecsemők és kisdedek röntgenvizsgálatához
2 150.506 forgástengely lehet egy síkban, vagy különböző síkban, de mindkét esetben a forgástengelyek — vetületeikben — egymásra merőlegesek vagy legalábbis közel merőlegesek. A kereteik mozgatása egyetlen, vagy a keretekhez különkülön rendelt villamos motorokkal történhet, melyek kapcsolására szolgáló szeivekeí a sugártéren kívül, a vizsgáló orvos -által vizsgálat közben is könnyen hozzáférhető helyen célszerű elrendezni. A találmány szerinti szerkezet részleteiben a rajzmellékleten vázolt példakénti kivitel kapcsán az alábbiakban van ismertetve, ahol az 1. ábra a példakénti szerkezetet elölnézetben mutatja, míg a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő oldalnézet. A kiviteli példánál a szerkezet hordozója csőváz. Az 1 talpcsövekhez a 2 lábcsövek stabilitási okból ferdén csatlakoznak. A 2 lábcsövek felső, függőleges fejrészéhez a 3 oldalcsövek csatlakoznak úgy. hogy a lábcsövekhez képest elmözdíthatók, és rögzíthetők legyenek. A 3 oldalcsövekre húzott T idomdarabokhoz kapcsolódnak a 4, G keresztcsövek, melyeknek egymástóli távolsága a köztük levő 5 merevítőkön elhelyezett ütköző és rögzítő csavaranyák révén állítható és rögzíthető. A 4 felső és 6 alsó keresztcsövek és az őket összekötő 5 merevítők az utóbbiakon levő csavaranyák meghúzása után a T idomdarabokkal, valamint a később részletezett további szerelvényekkel együtt a 3 oldalcsöveken elmozdítható és rögzíthető külön szerelési egységet képez. A rögzítés célszerűen kézzel közvetlenül mozgatható csillagfejű csavarokkal történhet. A 4 és 6 keresztcsövekhez vannak rögzítve a 8 támasztógörgőket hordozó 9 tartók. Mint a rajzról is megállapítható a 8 támasztógörgők mindegyike a palástján gyűrű alakú horonnyal van ellátva, s e hornyokba illeszkedik a 7 gyűrű, ami a találmány jellemzőjeként feltüntetett egyik keret. A 7 gyűrű forgatása a 11 villamos motor által működtehető 10 dörzstárcsa révén történik. A 11 motor vagy a 6 keresztcsőhöz közvetlenül, vagy az ahhoz rögzített 18 szerelőlemezhez van rögzítve. A 18 szerelőlemeZben vagy az arra erősített kengyelen van csapágyazva a 10 dörzstárcsa. A 10 dörzstárcsa és a 11 motor között az erőátvitel lánc vagy szíj révén oldható meg. A 18 szerelőlemez oldallappal ellátva lánc-, illetve szíjvédőként is szogál. * A 7 gyűrűhöz, annak egyik átmérője által kijelölt átellenes részeihez a 15, illetve 19 tartókarok vannak erősítve. A 15 karon a 7 gyűrű síkjával párhuzamos tengely körül elfordulható, szabadon mozgó 14 függesztőlemez van elrendezve. A 19 karon van csapágyazva a 13 fogaskerék, és ezzel kényszer kapcsolatban áll egy a 17 horgokat hordozó lap. A 13 fogaskerék forgástengelye a 14 függesztőlemez forgástengelyével egy egyenesbe esik. A 13 fogaskerék hajtása a 19 karhoz erősített motor tengelyén levő fogaskerékkel történik. E fogaskerekeket célszerű műanyagból készíteni a zajtalan járás biztosítása érdekében. A 14 függesztőlemezen levő 16 horgok és a 13 fogaskerékhez kapcsolt laphoz erősített 17 horgok közé kell helyezni a vizsgálandó gyermek befogadására alkalmas, a rajzon fel nem tüntetett függesztőszervet, amely lehet egybeszabott, munkaruhához hasonló ruhácska, vagy az ún. Dietzféle szivacságy, vagy csonkakúp alakú rögzítő, ún. Babix stb. Ezek a függesztőszervek olyan anyagokból — főleg műanyagokból — készülnek, amelyek a röntgensugarakat nem vagy csak oly kis mértékben nyelik el, ami a röntgenkép kiértékelését nem zavarja. Az ismertetett kiviteli példánál a 14 függesztőlemez és a 13 fogaskerékkel kényszerkapcsolatban álló lap a találmány jellemzőjeként feltüntetett második keretet, amely a példánál nyitott, de csak a méretek csökkenthetősége végett. Ha ugyanis az említett lemezek merev rudakkal összekötve zárt keretté lennének kialakítva, akkor a 15 és 19 karoknak hosszabbaknak kellene lenni, azért, hogy a keret teljes körülfordulást végezhessen. A 16 és 17 horgok közé helyezett függesztőszervet feszesen kell elhelyezni, hogy a 13 fogaskerék által közölt forgatónyomatékot minimális elcsavarodás mellett adja át a 14 függesztőlemeznek és hogy a 13 fogaskerék megállása után ne végezzen nagymértékű torziós lengéseket. Az ismertetett szerkezet használata, illetve működése a következőképpen történik: A vizsgálandó személyt a 16 és 17 horgok között kifeszített függesztőszervbe helyezzük, majd a röntgenberendezés sugárforrása és az ernyő közé toljuk és rögzítjük. (Ha a röntgenberendezés konstrukciója lehetővé teszi,, akkor állandóan a felhasználás helyén maradhat a szerkezet.) A röntgenvizsgálat vagy felvételkészítés céljából a 11 motor megindításával a 7 gyűrű középpontján átmenő tengely körül a 12 motor működtetésekor pedig a 13 fogaskerék tengelye körül forgatható a gyermek. A forgatások külön-külön vagy együttesen is eszközölhetők, a motorok áramkörébe iktatott kapcsolók révén. E kapcsolók célszerűen úgy választandók meg, hogy velük a motorok mindkét irányú forgása biztosítható legyen. A forgórészek sebessége úgy választandó, hogy a vizsgált személyben ne ébresszen kellemetlen érzéseket. Az erőátviteli szerveket úgy célszerű méretezni és kialakítani, hogy külön fékszerkezet nélkül biztosítsák a motor kikapcsolása után a forgórészek megállítását. A találmány természetesen nem korlátozódik az ismertetett példakénti kivitelre, mert az több konstrukciós változatban is megvalósítható előnyeinek megtartása mellett. így egyszerűen képezhető olyan kiviteli változat, amelynél a két keret forgástengelye egy síkban van. Ez úgy állítható elő, ha a 7 gyűrűt nagyobbra készítjük és külső részén támasztjuk meg a 8 görgőkkel és a 10 dörzstárcsa is a 7 gyűrű külső részéhez illeszkedik, ami mellett a 15 és 19 karok a 7 gyűrű középpontja felé nyúló csonkokkal helyettesíthetők, amelyekhez a függesztő részt hordozó és mozgató szerkezetek egyszerűen hozzászerelhetők. Megoldható a keretek forgatása egyetlen motorral is, pl. úgy, hogy a motor egy élőtéttengelyt hajt, és az azon levő tengelykapcsolók ki-bekapcsolásával visszük át a mozgást a keretekre.
