150491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolit kondenzátorok csatlakozó csíkjának a kondenzátorházzal való érintkeztetésére

2 150.491 meg, például hidegsajtoló hegesztéssel. A kísérletek azonban mindig eredménytelenek maradtak, mert a csatlakozó csíkok használatánál két nagymértékben különböző vastagságú anyagólt kell egymással összehegeszteni. A csatlakozó csík ugyanis 40 mikronnál alig lehet vastagabb, az edény fala pedig legalább egy milliméter vastag. Az egymással összekötendő anyagok vastagságának körülbelül 1 : 25 aránya mellett nem lehet sem hidegsajtoló hegesztést, sem pedig meleg hegesztést, tehát például pontih egésztest kielégítő eredménnyel végezni. Az említett eljárásoknál a vékonyabb anyag, tehát a csatlakozó csík mindig elszakad, illetve elég és így nem jöhet létre biztosan érintkező kötés a két alkatrész között. Ez a tény nem új felismeréseken alapszik, ezt minden szakember ismeri. A találmáy a hidegsajtoló hegesztéshez hasonló eljárásra vonatkozik és a csatlakozó csíknak a serleggél való tökéletesen biztos érintkeztetését elképesztően egyszerű módon oldja meg. Ez abban áll, hogy a kondenzátorházat a csatlakozó csíkkal összekötendő helyén rövid időre az újrakristályosodási hőmérséklet fölé hevítjük és ezt követően a csatlakozó csíknak ezen a helyen felfekvő részét nagy nyomás alatt — mint a hidegsajtoló hegesztésnél — az edény fenekével fémesen egyesítjük. A kandenzátorház fenekének felmelegítése emellett előnyösen villamos áraim melegével történik, amennyiben a csatlakozó csíkra ható sajtolóelemként olyan bélyeget használunk, amely egyben az egyik elektróda is és amelynek nyomófelülete a kötés helyén homorúra kialakítandó házfenéknek 'megfelelően domború. Ennek a felületnek többszörösen nagyobbnak kell lennie a másik elektróda felületénél, amely a kondenzátor fenékiapjánaik külső falával érintkezik, hogy az áramsűrűség a két elektróda között elhelyezkedő házfenék részen a belső felület irányában csökkenjen, ahol a csatlakozó csíkot a kondenzátorház fenekével össze kell kötni. Ezáltal csak a serleg fenékét, mégpedig elsősoriban kívülről melegítjük fel az újrakristályosodás hőmérsékleténél nagyobb hőfokra. A -találmány szerinti eljárást a rajz alapján egy kiviteli példán — amely a csatlakozó csíknak a házfenékkel való érintke-ztetésére vonatkozik — magyarázzuk közelebbről. A rajzon a következő jelöléseket használjuk: —1— Az aluminium serleg, mely a kondenzátor háza. —2— A ház feneke. —3—• A csatlakozó csík, amely a fenék belső felületére fekszik fel. —4— Az egyik áramhozzávezető elektróda, amely egyben az egyik sajtolóelem is (a bélyeg) és amely a csatlakozó csíkot a ház fenekére szorítja. —5— A másik elektróda, amely a másik (6) nyomoelemben befelé rugózóan van vezetve. —8— A másik nyomóelem, amely szilárd, nem vezető anyagból -készült. Ezenkívül szemléltetjük a rajzon az áramelosziáist azokkal a vonalakkal, amelyek az —5—- elektródától a —4— elektródához vezetnek, amely áratneloszlás a felfekvő érintkező felületek különböző nagyságából adódik. A csatlakozó csíknak & házfenékkel való összekötésénél az alább leírt folyamat játszódik le: Először a két (4) és (5) elektródát csak gyengén összeszorítva, anélkül, hogy a (6) sajtolóelem a ház fenekére felfeküdnék, rövid ideig nagyér ősségű áramot vezetünk a (3) csatlakozó csíkon és a (2) házfeméfcen keresztül. Az áram a ház fenekét elsősorban kívülről rövid időre az újrakristályosodás hőmérséklete fölé (melegíti. A felmelegítést időkapcsolóval az áramerősségnek megfelelően úgy szabályozzuk, hogy csak a serleg feneke, de semmi esetre sem a csatlakozó csík hevüljön fél erre a hőmérsékletre. Ebben a pillanatban nagyon nagy nyomást fejtünk ki egyrészt a házfenéikre, másrészt a csatlakozó csíkra a (4) és (6) nyomóelemeik összeszorításávaL Ekkor -az (5) elektróda visszarugózik hátrafelé a (6) nyomóelemben -egészen az ütközésiig (7-nél) annyira, hogy érintkező felülete a nyomóelem felfekvő felületével azonos síkban legyen. Az összeszorítással a csatlakozó csík a nyomott helyen az újrakrisMlyosodás állapotában levő kondenzátorházfenékbe benyomódik .és a házfenék és: a csatlakozó csík között tökéletesen szilárd fémes kötés jön létre. Meg kell még említeni, hogy a találmány szerinti eljárás, bár különösen miniatűr elektrolitkondenzátoroknál a csatlakozó csíknak a házfenék]! el történő kötésére alkalmas, nagyobb kondenzátoroknál is jól alkalmazható, amelyeknél a kötést valahol a kondenzátorház falán is el lehet helyezni. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nagyon tiszta alumíniumból készült csatlakozó csíkok érintkeztetésére, különösen miniatűr elektrolitkondenzátoroiknál, amelyek ugyancsak nagyon tiszta alumíniumból készült, serleg alakú házban vannak elhelyezve és amelyeknél villamos vezető összeköttetést kell létrehozni az egyik fegyverzet és a ház között, azzal jellemezve, hogy a házat a csatlakozó csíkkal összekötendő helyen rövid időre az újrakristályosodási hőmérséklet fölé -melegítjük és ezt követően a csatlakozó csíknak az említett helyen felfekvő részét erős nyomás alkalmazásával — mint a hidegsajtoló hegesztésnél —- a házfanékkel fémesen összekötjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítá-si módja, .azzal jellemezve, hogy a felmelegítés villamos árammal történik. 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a csatlakozó csíkot a ház fenekével kötjük össze. 4. Az 1. és 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítás! módja, azzal jellemezve, hogy a csatlakozó csíkot a ház falával kötjük össze.