150489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gombairtószerek előállítására

2 150.489 kezeljük. Az alkalifémsó előnyösen nátriumsó és a reakciót úgy. hajthatjuk végre, hogy az alkalifémsót vizes oldat alakjában használjuk. Ha ilyen vizes oldatot alkalmazunk,, általaiban előnyösnek mutatkozik a reakciót közönséges hőmérsékleten, azaz 10—30 C° között végrehajtani. Ha a hidantoin alkalifémsó ja nátriumsó, azt általában in situ kaphatjuk meg, ha a hidantoint nátriumhidroxid vizes oldatában feloldjuk. Azonban mivel a fenti eljáráshoz használt hidantoin vízben csak rosszul oldható, előnyös lehet, ha a nátriumhidroxid etanolos oldatát vagy dioxános vizes oldatát használjuk tiszta víz helyett. Némely esetben azt találtuk, hogy a N-triklórmetil-tiohidantoin hajlamos arra, hogy a kiindulási hidantoinnal szennyeződjék. Ezt a hátrányt úgy küszöbölhetjük ki, hogy a reakcióelegyet toluolréteggel fedjük be, amelynek térfogata célszerűen a vizes reakció elegyével azonos. A termék könnyen feloldódik ebben a toluolos rétegben, amelyet ezután elkülöníthetünk és bepárolhatunk, aimifcor nyers N-triklórmetiltiohidantoinhoz jutunk. A találmány szerinti oly vegyületek előállításakor, amelyekben Z hidrogéngyök, az 6,5-diszubsztituált hidantoint — melyet az előző eljáráshoz kiindulási anyagként használtunk — megkaphatjuk a megfelelő ketonból vagy aldehidből R' ahol R és R' jelentése a fentiek szerinti, ha ezt Bucherer és Lieb szerint (J. pract. Ghem. 1934, 141, 5) nátriumcianiddal és amimóniumkarbonáttal kezeljük. 5,5-diszubsztituált hidantoint más. módszerrel is kaphatunk, amelynek értelmében a ketont vagy aldehidet hideg vizes oldatban először kálciumcianiddai és ammóniumkloriddal kezeljük, a kapott terméket elkülönítjük, majd nátriurncianáttal hevítjük vizes ecetsavas közegben, amelyhez a reakció végső szakaszában tömény sósavat adunk. Ha a keton vagy aldehid olyan, hogy a belőle kapott 5,5-díszubsztituált hidantoin különféle térbeli izomereket képezhet, az egyik izomer előállítására a Bucherer és Liebféle módszer látszik alkalmasnak (melyre lentebb" mint «-izomerre hivatkozunk), a cianátos szintézis csupán a másik termékhez (melyre lentebb mint /Mzomérre hivatkozunk) vezet. A találmány szerinti eljárás terméke mindkét, a- és /^-izomért magában foglalja. A találmány tárgya továbbá olyan fungieid készítmény, amelyet az jellemez, hogy aktív hatóanyagként a találmány szerinti vegyületet hordozóval keverten (amely folyékony vagy szilárd lehet) tartalmazza. A találmány eszerint felöleli azokat a folyékony készítményeket, amelyekhez az aktív hatóanyagnak megfelelő oldószerben, mint pl. vízben vagy célszerűen nem fitotoxikus szerves oldószerben való feloldása vagy diszpergálása útján jutunk. A fungicid készítmények azonban por alakúak is lehetnek, amelyben az aktív hatóanyaghoz por alakú hígítószer van keverve. A por alakú hígítószer, pl. tialkumpor, kaolin, gipsz, bázisos zagy, kovaföld vagy bentonit lehet. Az aktív hatóanyag aránya e készítiményéklben lényegesen függ a vegyületnek a szóban forgó gombaíbetegség iránt mutatott hatékonyságától, így pl. az aktív hatóanyag aránya 2—50 vagy még ennél is több súly%, különösen 5—25 súly% lehet. A fungicid készítmények kívánt esetben megfelelő nedvesítő- vagy diszpergálószereket vagy egyéb ismert segédanyagokat tartalmazhatnak, amelyek fungicid készítményeknél szokásosak. Megfelelő niedivesítőszerkónt említjük az etilénoxid és alkilíenol kondenzálási termékét, pl. azt a terméket, amelyet oktilkrezolnak etilénoxiddal 7—8 mol arányú kondenzálása során kapunk. A találmány tárgya továbbá módszer növényi kártevők leküzdésére, melynek értelmében a levél zetet vagy a magot — melyből a növény termeszthető —, ha ez hajlamos a fertőzésre, vagy az edényt, melyben a növényt nevelni kívánjuk, a találmány szerinti hidamtoin vegyülettel kezeljük. A találmány szerinti vegyületek közül számos nagyhatású fungicidnék bizonyult festékekben, bizonyos cellulóz-szárimazékokiban, mint gyapotban, fűrészáruiban. így a találmány magában foglalja azt a módszert is, amellyel kereskedelmi cellulózárut gombák támadása ellen megvédhetünk, amely szerint a szóiban forgó terméket hidantoiin vegyülettel, vagy ennek valamely fungicid készítményéivel kezelünk. A találmányt az alábbi példák szemléltetik, amelyekben a résziek súly részeket jelentenék. 1. példa: •a-4'-imetil - ciklohexán - N. - triklórmetilmerkapto-5,5-spirohidantoin előállítása. 3,6 rész a-4'-nietil-ciklohexán-5,5-spirohidaintoint 60 rész víziben, mely 0,8 rész nátriumhidroxidot tartalmaz, feloldunk. Az oldatot 0°-ra hűtjük és az oldathoz kavarás köziben cseppeniként 3,7 rész perklóiimetilmerkaptán éteres oldatát adjuk. A kavarást 2 órán át közönséges hőmérsékleten folytatjuk és az elegyet éjjelen át állni hagyjuk. A kapott szilárd terméket leszűrjük, etanolból kétszer átkristályosítjuk, amikor a^'^metil-ciklohexán-N-triklómietiilmerkapto - 5,5 - spirohidantoini kapunk, fehér tollas fürtök alakjában, olvadáspont 246—248 C°. 2. példa: a-S'^'-dimetil-ciklohexán-N-triklórmerkapto-5.5-spirohidantoin előállítása. 2 rész ff-3',4'-diimietil-ci!klohexán-5,5-spirohidantoint 40 rész víziben, ímely még 0,5 rész nátriumhidroxidot is tartalmaz, feloldunk. A kapott oldatot 0 C°-ra hűtjük le és mechanikus kavarás közben cseppenként 2 rész perklórmetilmerkaptánnak 15 rész éterrel készített oldatát adjuk hozzá. A kavarást 2 órán át közönséges hőmérsékleten folytatjuk, miután a teljes perklórmetilmerkaptán mennyiségét hozzáadtuk, majd a reakcióelegyet IV2 órán át 35 C°-on hevítjük. A reakcióelegy lehűlése után a szilárd, fehér terméket metanolban végzett átkristályosítással megtisztít-