150467. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses indukciós tengelykapcsoló

2 150.467 amíg a szlip = 1, azaz el nem érjük az egyik tengelykapcaolórész nyugalmi állapotát. Ezzel létrejön annak lehetősége, hogy a tengelykapcsolót fordulatszámszabályozó szervként használjuk. Speciálisan ennek az alkalmazási célnak megfelelően a tárcsák kialakítási módja, azaz a légrésnek a tengelykapcsoló középvonalára merőleges elrendezése különösen kedvező, »mivel a fordulatszám szabályozás folyamán keletkező veszteségmeleg jól elvezethető. Ennek érdekében a forgórésatartó levegőt áteresztő nyílásokkal és egy ventillátorként működő lapátíkoszioirúval van ellátva. A szabályozási művelet közben, amelynél pl. a rotor kisebb fordulatszámmal forog, mint az állandó fordulatszámmal forgó mágnesirendszer, a két pólusfog-koszoirú hatása következtében van biztosítva a jó hűtés. A találmány szerint a 'meghajtószervekkel mereven összekötött, az áram átvitelére szolgáló fsúszógyűrűket tartó agy egy rugalmas vagy merev karima segítségével a pólusrendszerrel össze van kötve. A rajzok a találmányok kiviteli alakját példaképpen szemléltetik. Az 1. ábra a találmány szerinti tengelykapcsoló metszete, részben nézete. A 2. és 3. ábrák a forgórész rendelkezésének vázlatai. A 4. ábra meghatározott karakterisztika elérésére alkalmas pólusfo>rmák vázlata. Az 5. ábra a forgatónyomaték növekedésének diagramja a két tengelykapcsolórész; relatív fordulatszámának függvényében. A 6. ábra a forgatónyomaték változás diagramja úgynevezett sízinkronkapesolás esetén. A 7. ábra a találmány szerinti tengelykapcsoló forgatónyomaték változásának diagramja. Az 1. ábrában, amely a tengelykapcsolót részben metszetben mutatja, az 1 agyon ráöntött koszorú van, amely a 9 pólusfogakkal van ellátva. Az agyon van a 3 teker estest, amelyben a 2 mágnestekercs foglal helyet. Az 1 aggyal a második 1' koszorú mereven van kötve, úgyhogy U-alakú pólusirendszer keletkezik. A meghajtósizerkezet 7 tengelyén az 5 csúszógyűrűtest van felfogva és a rugalmas 4 tárcsán keresztül az aggyal erőt átvivő, illetve átadó módon kapcsolódik. Az 5 csúszógyűrűtest a 8 ékkel van elfordulás ellen biztosítva. A 2 mágnestekercs a 6 csúszógyűrűkkel elektromos összeköttetésiben áll. A 16 tengelyen levő 12 forgórésztartó elfordulás ellen a 17 ékkel van biztosítva. A tulajdonképpeni 10 forgórész a 12 forgórésztartóhoz van erősítve. A forgórész sugárirányban a pólusfogak közé nyúlik és mindkét oldalán azonos, kb. 1—4 mm széles légrés van a forgórész és a pólusfogak között. A forgórész; vasmagjában egy kalitkarendszer van, amelynek 19 rúdjai elektromosan jól vezető lapos anyagból állnak és amely rudak a forgórész teljes hoseszában vannak elhelyezive és a 20 rövidrezáró gyűrűkkel vannak összekötve. Annak érdekében, hogy a forgórészt öblítő levegőáram keletkezzen, a forgórésztartóval ellentétes oldalon levő póluskoszorún a 21 fedőrész úgy van elhelyezve, hogy levegőkilépő nyílás keletkezik a 22 ventillátorlapátok alatt. A meghajtott résznek forgása közben és mindkét kapcsolórész forgása köziben is ennek következtében hűtőlevegőáraimok keletkeznek, amelyek a nyilak által megjelölt módon áramlanak keresztül a tengelykapcsolón. Ennek elérése céljából a forgórésztartóbian a 13 és 15 nyílások vannak kiképezve. A 12 forgórésztartón továbbá a 14 merevítőbordák vannak, amelyek a hűtőfelület megnövekedését eredményezik. A 18 görgőscsapágyak lehetővé teszik a két tengelykaposolórész egymáshoz képesti relatív elfordulását. A 2. és 3. ábrák forgórészrudak elrendezéseit mutatják. Egy a forgórész teljes hosszán végighúzódó lapos anyagnak választásával a rövidrezáró gyűrűk segítségével aszinkronmotorok szélesrudas forgórészéhez hasonló módon kiképzett, jelentős hosszúságú osúszórészek képződnek. A 4. ábra különböző kialakítású, meghatározott karakterisztikák elérésére alkalmas pólusformákat szemléltet. Az 5. ábra a két tengelykapcsolórész: növekvő viszonylagos fordulatszámánál a forgatónyomaték növekedését szemlélteti. Az ,,a" görbe tiszta örvényáramú tengelykapcsolónál létrejövő forgatónyomatékváltozást, a ,,b" vonal pedig tipikus nagy billenőnyomatékú, indukciós tengelykapcsoló forgatónyornatékváltozását mutatja, amely hasonló az aszinkronmotorokéhoz. A 6. ábra úgynevezett szinkrontengelykapcsolo forgatónyomatékának változását szemlélteti. Ebből világosan látható, hogy a legnagyobb átvihető nyomatékot a két kapcsolórész együttfutásánál nyerjük. A 7. ábra a találmány szerinti .tengelytkapcsoló forgatóinyoimatékvonalát mutatja. Ebben az örvényáramú és aszinkron forgatónyomaték vonala fizikailag szuperponálva van és kezdetben nagyon meredek emelkedést, növekvő relatív fordulatszámnál pedig megközelítőleg azonos értéket adnak. A találmány legfontosabb előnye, hogy a legnagyobb forgatónyomatékot a legnagyobb relatív fordulatszámmal adja, amely azután a szlip kisebbedésekor is majdnem állandó marad. A forgatónyomaték csak nagyon kis szlipértéknél csökken le erősen. Ez a jelenség a tengelykapcsolót képessé teszi arra, hogy a fordulatszámszabályozást elég széles tartományban átvegye, illetve elvégezze. Már a maximális szlipnéil meglevő nagy forgatónyomaték is nagy reakciós sebességet biztosít a tengelykapcsolónak, amelynek különösen a gyors irányváltozásoknál lehet nagy jelentősége. Szabadalmi igénypontok: 1. Indukciós tengelykapcsoló vagy fék, amely olyan hajtott, U-alakú miágnesrendszerből áll, amelyben, pólusfogakkial ellátott és aggyal összekötött két tárcsa, az agyon primérrészként koncentrikusan elrendezett, egyenáram által átjárt gerjesztőtekercs, és az egymással szemben levő pólusfogak között faizékszerűen kialakított tartószervre erősített forgató aktív rész, a forgórésznek nevezett szekunderrész van, azzal jellemezve,