150464. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 99.999%-os tisztaságú szelén előállítására és a tellurnak nyers-szelénből való kinyerésére

O Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ap -s^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.464 SZÁM BU—274. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C—01—b Magyar osztály: 12 i 17—25 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás 99.999%-os tisztaságú szelén előállítására és a tellurnak nyers-szelénből való kinyerésére Budapesti Kénsavgyár, Budapest Feltalálók: dr. Almássy Gyula, Nyikos Endre, dr. Kotsis Endre, örsányi Lászlóné (sz. Suljakowa Nyina) vegyészmérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. szeptember 22. A tiszta szelén előállítására használt kiindulási anyag, a nyers-szelén, kb. 90% Se-t tartalmaz. A 10% szennyezés egyfelől oldhatatlan meddőből, inásfelől különböző fémekből és fémoxidokból (Hg, Pb, Te) áll. A találmány -eljárás, mely abban van, hogy a nyers szelént kb. 99.8%-os tisztaságúm előraffi­náljuk, és azs előraffinált szelén anyalúgját, amely a szennyezések, főként a tellur, főtömegét tartal­mazza, a tellur kinyerése végett külön dolgozzuk fel. Az eljárás második lépésében az előraffinált szelént, ioncsere útján 99.999%-osra tisztítjuk és adott esetben szamesézzük. Szeléntartalmú oldatok ioncserélőkkel való tisz­tításával már kísérleteztek (lásd F. Aoki: Bull. Chem. Soc. Japan, 26, 480, 1913 és Y. Sasaki: u. o. 28, 89, 1955). Szerzők híg sósavas közegben dolgoztak. Ily módon az oldatok tisztítása, főként ipari méretekben nem eszközölhető, mert a sze­lén szennyezésként ólmot is tartalmaz, melyből az ioncsere, de különösen az oszlop sósavas re­generálása folyamán ólomklorid képződik. Ez a kationcserélőről nem mosható le maradéktalanul; viszont csekély mértékben oldható vízben, úgy­hogy a gyantán átesurgó oldatot s így a tisztított szelént is, mintegy 10~2 % nagyságrendben szeny­nyezi. Hasonló a helyzet a higany esetében is, amely sósavas közegben merkurokloriddá alakul és ugyancsak szennyezi az átfolyó oldatot. A találmány értelmében a nyers szelént forró ásványi savak, célszerűen tömény H2 SC>4 és tö­mény HNO3 elegyével feltárjuk és a kapott forró zagyot vízzel úgy hígítjuk, hogy Se-koncentrá­ciója legfeljebb 5% legyen. Az oldatot ismert mó­don ülepítjük, tisztáját leszívatjuk és 2 részletben S02-gázt vezetünk hozzá. Az SO2 első részletét addig vezetjük a reaifecióelegybe, amíg a szelén leválni kezd. Megállapítottuk ugyanis, hogy a kü­lönböző szennyezések ebben az első szelén-csapa­dékban dúsulntak fel. Az így kapott első, szeny­nyezett szelén-csapadékról az oldat, tisztáját le­szívatjuk és most már addig vezetünk be az ol­datba SC>2-t, amíg a szelén teljes egészében ki­vált. Ezután az oldatot a csapadékról leszűrjük, a szürletet a tellur kinyerése végett félretesszük és az előtisztított szelént savmentesre .mossuk. Ily módon előrafíinál szelénhez jutunk. A találmány szerinti előraffinálásnak két lénye­ges, új momentuma abban van, a) a Se lecsapását salétromsavas közegben esz­közöljük (hogy Hg- és ólomklorid ne keletkéz^ hessék és a későbbi ioneserét ne zavarja), b) a szelént max. 5%-os oldatból csapjuk ki és az SÜ2-t két részletben, vezetjük be az oldatba, és ' . c) az első csapadék-részleitet a reaikciókeverék­től elkülönítjük. Az a) alatti rendszabály műszaki hatására már fentebb rámutattunk. A b) és c) alatti rendszabályok azon új meg­állapításunkon alapulnak, hogy az oldat szelén­koncentrációjának növekedésével rohamosan nő a szelén-csapadékban szennyező fémek mennyi­sége.

Next

/
Thumbnails
Contents