150443. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fentiazin-származékok előállítására
150.443 3 A kiinduló anyagként felhasználásra kerülő 3-nitro-fentiazin előállítása az alábbi módon történik : 1340 g 3,4-dijód-nitrobenzol és 448 g 2-amino-tiofenol elegyét 60 C° hőmérsékleten oldjuk 14,3 liter etanolban. A kapott meleg oldathoz, 10 perc alatt hozzáadjuk 380 g vízimentes nátriurnkarbonát 1,16 liter vízzel készített oldatát, majd a reakcióelegyet 7 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, a széndioxid-fejlődés befejeződéséig. A kapott barnásvörös reakcióelegyet 20 C° hőmérsékletre hűtjük le, leszűrjük ée a szűrőlepényt többször mossuk, előbb 5 liter vízzel, majd 2 liter etanollal, azután a terméket kb. 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt, 40 C° hőmérsékleten megszárítjuk. Ily módon 1,107 g 2-amiino-2'-jód-4'-nit:ro-difenilszulfidot kapunk, amely 163—164 C°-on olvad; ez a termék etilacetátból átkristályosítva sárgásnarancsszínű kristályos port képez, op. 164—165 C°. 1000 g 2-aimino-2'-jód-4'-nitro-difenilszulfid, 288 g vízmentes nátriurnkarbonát, 27,3 g rézpor és 100 g réz(I)-jodid elegyét 10 liter dimetilformamidbam 2 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Lehűlés után a reakcióelegyet 100 liter vízbe öntjük; a 3-nitro-fentiazin vörös színű csapadék alakjában válik le a rézsókkal keveredve; a csapadékot leszűrjük és bőséges vízzel mossuk. Az így kapott nedves terméket 8 liter toluollal felvesszük és az oldatot azeotroposan víztelenítjük oly módon, hogy a víz-toluol kétalkotós elegyet légköri nyomás alatt ledesztilláljuk és a dekantálás útján elkülönített toluolos fázist eközben folyamatosan visszakeringtetjük. Ily módon vízmentes oldatot kapunk, amelyet forrón leszűrünk és a szüredéket lehűtéssel kristályosítjuk; első generációként 324 g 3-nltroKnentiazi,nt kapunk, amely 174—176 C°-on olvad. Az anyalúgot 1 liter térfogatra töményítjük be; ily módon második generációként 118 g 174—176 C°-on olvadó terméket kapunk. A 3-nitro-fentiazin, toluolból átkristályosítva, 176—178 C°-on olvadó sötétvörös kristályokat képez, 2. példa: 3.7 ;g nátriumamidot 150 mi vízmentes dioxánban szuszpendálunk és e szuszpenziót forralva, hozzáadjuk 1 adagban 15,8 g l-klór-3-{4'-metil-piperazino)-propán. 25 ml vízmentes toluollal készített oldatát, majd rögtön ezt követően, 2 óra alatt hozzáadjuk 14,7 g 3-nitro-fentiazin 150 ml vízimentes dioxánnal készített oldatát és az elegyet azután 6 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. A továbbiakban az 1. példában leírthoz hasonló módon járunk el; ily módon 20,3 g barnásvörös színű, olajszerű nyers bázist kapunk, amelyet 200 ml 2 : 1 arányú benzol-ciklohexán elegyben újból feloldunk, az oldatot egy 400 g kromatogfáfiai alumíniumoxidot tartalmazó, 70 cm magas oszlopon átszűrjük, az oszlopot 1200 rnl ugyanilyen oldószereleggyel eluáljuk, majd 400 ml benzollal, végül pedig 400 ml 9:1 benzol-etilacetát elegygyel elu álunk. A szüredékeket egyesítjük és kb.- 20 mm Hgoszlop nyomás alatt bepároljuk; ily módon 17 g 3-.nitro-10-í3'-;(4"-metil-piperazÍ!no)-propil]-fentiaziint kapunk, amely ciklohexánból történő átkristályosítás után 88—92 C°-on olvadó narancsvörös kristályos port képez. 3. példa: 4,9 g nátriumamidot 300 ml vízmentes dioxánban szuszpendálunk és ehhez a szuszpenzióhoz, forralás közben, egyszerre hozzáadjuk 15,1 g 1-dimetilamiino-2-klór-propán vízmentes toluollal készített oldatát, majd rögtön ezt követően, 5 óra. alatt hozizáesepegtetjük 24,4 g 3^nitro-fentiazin 300 ml vízmenes dioxánnal készített oldatát és az elegyet ezután 6 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Az oldószert kb. 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt elpárologtatjuk, a maradékot 250 ml etilacetáttal felvesszük, az oldatot vízzel mossuk, majd 180 ml 2 n sósavoldattal extraháljuk. A vizes savas fázist elkülönítjük, 35 ml 1,33 fajsúlyú nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, a felszabadított bázist éterrel extraháljuk, az étere» oldatot vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk és vízfürdőn, kb. 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt szárazra bepároljuk. A maradékot, amely 30 g barnásvörös olajszerű anyag, 300 ml ciklohexánbam oldjuk, az oldatot egy 300 g kromatográfiai alumíniumoxidot tartalmazó 50 cm magas oszlopon átszűrjük és az oszlopot először 300 ml ciklohexánnal, majd 1200 ml 1 : 1 arányú benzol-ciklohexán eleggyel, végül pedig 900 ml benzollal eluáljuk és az egyesített szüredéket kb. 20 mm' Hg-oszlop nyomás alatt bepároljuk. Ily módon 23,4 g 3-initro-10-(2'-dimetilamino-propil)-fentiazint kapunk; ez a termék vörös színű olaj, amelynek az etanolos oldatban előállított és metanolból átkristályosított savanyú maleátja 199—201 C°-on olvadó, vörös színű kristályos por. 4. példa: 54 g 3-dii metila:mino-propil-(3 , -nitro-fentiaziinil-10')-karboxilátot 0,5 mm Hg-oszlop nyomás alatt, kb. 1 óra hosszat hevítünk, 150 C°-tól fokozatosan 200 C°-ig emelkedő hőmérsékleten. Lehűlés után a maradékot 150 ml etilaeetát.ban oldjuk, majd az oldatot háromszor extraháljuk 250—250 ml n-sósavoldattal. A savas vizes fázist elkülönítjük, 40 ml 1,33 fajsúlyú nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, a felszabadított bázist éterrel kioldjuk, az éteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk, majd vízfürdőn, kb. 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt szárazra bepároljuk. A maradékként kapott 33,3 g barnásvörös olajszerű terméket 400 ml 1 : 1 arányú benzol-ciklohexán elegyben oldjuk és az oldatot egy 400 g kromatográfiai alumíniumoxidot tartalmazó, 70 cm magas oszlopon átszűrjük; az oszlopot 2800 ml ugyanilyen oldószerrel eluáljuk, maid az oldatot kb. 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt bepároljuk. Ily módon 25,3 g 3-nitro-10-(3'-dimetilamino-propil)-fentiazint kapunk vörös színű olaj alak-
