150435. lajstromszámú szabadalom • Hőkompenzált üregrezonátor
Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0"^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.435 SZÁM Nemzetközi osztály: G 01 r TA—695 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a4 64—77 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Hőkompenzált üregrezonátor Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kenderessy Miklós oki. villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1962. január 4. A mikrohullámú technikának szinte minden, felületén találkozunk különböző üregrezonátorokkal. Leggyakrabban azonban hullámmérőként alkalmazzák azokat. A hullámmérők, frekvenciamérők legfontosabb jellemző adata a pontosság. Ezt a pontosságot pedig számos tényező befolyásolja. Amíg a relatív hiba 1'0~3 vagy ennél nagyobb, addig a hangoló szerkezet mechanikai hibája szab határt a pontosságnak. Minél jobb a hangoló szerkezet, annál pontosabb az üregrezonátor is. A hangoló szerkezetek idővel nagyon tökéletesekké váltak. Pontosságuk lCT3 -nál sokkal kisebb hibát okozott csak. Ekkor azonban felmerült a hőmérséklet okozta térfogatváltozás, miatti frekvenciaváltozás jelensége. Ha ugyanis a hangoló szerkezethez nem nyúlunk, csak az; üregrezonátort melegítjük, vagy hűtjük, a frekvencia meg fog változni és a változás 1Ü~4 nagyságrendű, tehát egyniaga is nagyobb, mint az összes megengedhető pontatlanság. Ezért kezdtek különböző olyan megoldásokat kidolgozni, ahol a hőmérsékletváltozás csak kis térfogat-, illetve frekvenciaváltozást tud okozni. Lényegileg kétféle megoldás létezik: 1. Az üregrezonátort olyan anyagból készíteni, melynek hőmérésklet okozta, térfogatváltozása nagyon kicsi, s így a frekvenciaváltozás is kicsi. 2. Olyan szerkezeti megoldást választani, hogy az egyik alkatrész nyúlása egy másik alkatrész nyúlásával legyen kompenzálva. Az első megoldás az invár anyagok alkalmazását jelenti. Ennek viszont az a hibája, hogy mechanikus megmunkálása nagyon nehéz és csak költségesen végezhető el. A második csoportban már számos különböző megoldást dolgoztak ki. A lényeg azonban valamennyinél az volt, hogy az üregrezonátorba egy hangoló rudat toltak be, melynek anyagát úgy választották meg, hogy a~ üregrezonátor hőmérséklet okozta frekvenciaváltozását kompenzálni tudja. így pl. hengeres üregrezonátort nem érintkező S dugattyúkkal hangolnak és az S dugattyúkat tartó rudat olyan anyagból választották, melynek hőmérséklet okozta megnyúlása kompenzálni tudta az üregrezonátor frekvenciaváltozását. Ezeknek a megoldásoknak két hibája, van. Egyrészt a hőkompenzáló rúd mozgatta a hangoló S dugattyúkat, ezért bonyolult megmunkálást igényelt, hogy megfelelő finommeghajtást és kis vi&szaállási pontatlanságot kapjunk. Másrészt az üregrezonátor hangolása folyamán kisebb-nagyobb részük nyúlt be az üregrezonátorba, a többi pedig kiállt. Minél kisebbre kellett állítani az üregrezonátor térfogatát, a rúd annál jobban, benyúlt, és a hőokozta kompenzáló hatása annál nagyobb volt. Az üregrezonátor változása viszont a kis térfogat miatt ilyenkor a legkisebb. A frekvenciaíváltozást tehát nem az üregrezonáor okozza, hanem a kompenzáló rúd. Ha viszont az üregrezonátor térfogatát nagyra kell állítani, akkor a rudat ki kell húzni az ürqgrezonátorból, és ilyenkor az üregrezonátor nagy térfogatváltozásából a kis kompenzáló rúd csak keveset tud kompenzálni. A találmány szerinti hőkompenzált üregrezonátort két egymásba helyezett edényből képezzük ki, miként az 1. ábrán, látható. Az, 1 üregrezonátor felső részén nyúlik be a 3 rúd, melyre a 4 tányér van felszerelve, és a hangolhatóságot biztosítja. Ezek ugyanolyan anyagból készülnek, mint maga az üregrezonátor. Az 1 üregrezonátor alsó részén nyúlik be a 2 edény, mely azonos alakú, mint az üregrezonátor, anyaga azonban
