150431. lajstromszámú szabadalom • Szalagacélcsévélő leállító-szerkezet

Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.431. SZÁM SCHE—110. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 02 f Magyar osztály: 21 c Szalagacélcsévélő leálíító-szcrkezeí VEB Schwermaschinenbau Ernst Thälmann cég, Magdeburg-Buckau (NDK) Feltalálók: Schaper Dieter mérnök és Jahne Walter mérnök- Magdeburg (NDK) A bejelentés napja: 1981. július 24. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1961. február 20. A találmány tárgya szalagacélcsévélő önműködő leállító szerkezete, amely akkor jön működésbe, mielőtt a csévéről az acélszalag utolsó menetei lefutnak. Ismeretesek leállító szerkezetek a papírszalag-, vagy huzalcsévélőkhöz, amelyek a gépet leállítják, ha a szalag elszakad, vagy a végére jut, éspedig azáltal, hogy villamos kapcsolót működtetnek. Ezek a szerkezetek a legtöbb esetben abból állanak, hogy a szalagot olyan terelővillán, vagy lengőkaron átvezetik, amelyet a szalag a feszítettsége következtében kimozdít az érintkező kapcsolási helyzetéből. Ha a szalag feszítettsége megszűnik, vagyis ha a szalag elszakad, vagy pedig a végére ért, a visszarugózó terelővilla, vagy lengőkar az érintkezőt zárja, amely viszont a maga részéről a gépet leállítja. Ezek a leírt készülékek azonban nem alkalmasak a szalagacélcsé'Vélőhöz, mert egyfelől a szalagacél nem hajlamos a szakadásra és másfelől pedig szilárdsága, merevsége következtében nem vezethető át a rugózó terelővillán, vagy lengőkaron. Ezenfelül pedig a szalagnak még feszített állapotban kell lennie akkor is, ha a gépet már leállították, vagyis a szalagcsévén még egy-két menetnek meg kell maradnia, hogy ezáltal megakadályozzuk a szabaddá vált szalagvéget abban, hogy rugalmassága következtében visszapöndörödjék és a már elhelyezett burkolatot ezzel meglazítsa. A találmánynak az a feladata, hogy olyan leállítószerkezetet teremtsen a szalagacélcsévélőhöz a kábelipar részére' amely az acélszalag utolsó három, vagy négy menetének a csévéről való lefutása előtt a végkapcsoló működtetésére alkalmas berendezéssel a gépet leállítja. A találmány szerinti szerkezet úgy oldja meg a feladatot, hogy a csávánek az üreges tengely felé fordított tárcsáján az üreges tengelyen levő végkapcsoló működtetésére alkalmas, torziós rugó hatása alatt álló, a csévél elül étre merőlegesen elmozdítható és a csévetárosa középpontján kívül álló kétkarú emeltyűt használ, amelyen a derékszögben hajlított emeltyűvég alkalmas arra, hogy kapcsolódjék a csévetárcsában levő vájattal, amely belülről az acélszalagmenetek által van fedve és csupán a negyedik menet lecsévélődése után áll szabadon, a másik emieltyűvég pedig, amely által leírt körív a kétkarú emeltyű elmozdításakor a végkapcsoló görgős ütközőjének érintkezési közelségében van, az üreges tengely felé hajlik el. További jellemzője a találmány szerinti szerkezetnek az, hogy az emeltyűvég a különféle cséveátrnérők kihasználására eltolható saru, vagy körhagyótárcsa alakú. A találmány szerinti leállító szerkezet lehetővé teszi' hogy a gépet kellő időben, még mielőtt az acélszalag a csévéről teljesen lefutna, leállítsuk. Ezzel biztonságosan elkerülhetjük a kábel felcsévélt (feltekercselt) burkolatának a fellazulását. Ennek a következménye a jobb minőségű kábeles időmegtakarítás. Az 1—3. ábrákban a találmány szerinti szerkezetnek kiviteli példáját vázlatosan szemléltetjük. Az 1. ábra a 8 üreges tengelyt ábrázolja a kerületén alkalmazott olyan 5 csévével, amelyet forgathatóan ágyaztunk a tengelycsapon. Az 5 csévének a 8 üreges tengely felé eső, belső tárcsáján, a cséveközponton kívül van az az elmozdítható, kétkarú 3 emeltyű, amely a csévetárcsa felületére merőleges és amelynek a 2 emeltyű-