150416. lajstromszámú szabadalom • Természetes gumin, módosított olefin-kopolimér és módosítatlan kopolimér egymásra következő rétegeiből álló kovulkanizálható keverékek és vulkanizált termékek, valamint eljárás ezek előállítására

150.416 3 bevonatos textillapokból álló rétegek egymáshoz kötésére. Az így kapott termékekben a kopolimér-réteg és a természetes gumiréteg közötti kötés lehántási szilárdsága szakítópróbával nem határozható meg, minthogy a gumi és a textilróteg közötti kötés kisebb szilárdságú és ezért hamarább válik el. A fenti módon kapott termékeikkel végzett szakítási próbák eredményeit az alábbi IV. táblázatban foglaltuk össze, a táblázatból látható módon összehasonlító kísérleteket végeztünk egy természetes gumi alapú ragasztószerrel is, valamint oly módon.^P hogy a kopolimér felületét közvetlenül, ragasztószer nélkül hoztuk érintkezésbe a természetes gumiréteg felületével. A természetes gumi alapú ragasztóiszert oly módon készítettük, hogy az alábbi összetételű természetes gumikeveréket heptánban oldottuk: természetes gumi 1O0 rész HAF korom 50 rész tercier butil^kumilpeiroxid 2 rész .kén '0,3 rész 3. példa: Motiorkerékpár-gumialbroncBot (4,00—8 méretben) készítettünk kereskedelmi minőségű természetes gumival bevont textilrétiegekből és módosítatlan etilén-propilén kopolimérikeverék-alapú futófelület-rétegből, miimellett a kopoliméiikeverék összetétele az alábbi volt: kopolimér 100 rész HAF korom 50 rész kén 0,3 rész tiere.butil-kumilperoxid 2 rész A gumival bevont karkasz-rétegíeiket 60°-os szögben éleztük le és a szegélyekkel a dobra helyeztük őket, majd a trapezoidos keresztmetszetűre kisajtolt futófelület szélesebb alaplapjára CSi ragasztószert vittünk fel, valamint egy igen vékony (kb, 0,8 m) természetes gumiréteget helyeztünk rá, amelyet az I. táblázat szerinti d) keverékből készítettünk el. A futófelület-részit ezután ráhelyeztük a dobon levő, gumibevonatos karkasz-rétegekre. A formázást az ú,n. ,,bag-o-tnatic" készülék segítségével, a szokásos módon végeztük, 1—2 atm nyomás alatt, vízgőzzel. A vulkanizálást azután kb. 1 óra hosszat folytattuk vízgőzzel, 7 atari belső és 8 atm külső (a formán kívüli) nyomás alatt. Az ily módon elkészített gumiabroncsot 2000 km-nek megfelelő próbának vetettük alá bütykös felületű „út-keré'k" segítségével, melynek átmérője 35 cm, tengelyterhelése 160 kg, felületi sebessége pedig 80 km/óra volt, A próba folyamán a gumiabroncs külső felülete k!b. 60 C° hőmérsékletre melegedett fel. Nagyobb igénybevételnek megfelelő próbákat is végeztünk a tengelyterhelés megnövelése úítján. 250 kg terhelés esetén megfigyelhető volt, hogy a karkaszHrétegdk szakadnak néhány órai igénybevétel után, a hajlítási zónának megfelélő helyen, de a futófelületnek a leválása egy esetben sem volt tapasztalható. Egy teljesen természetes gumiból készült, egyébként hasonló szerkezeti felépítésű gumiabroncs ugyanilyen feltételek melletti próbának alávetve, teljesen hasonló módon viselkedett. 4. példa: Egy már elkopott 5,20—14 méretű gépkocsigumiabroncsot reszelővel érdesítettünk és új futófelülettel vontuk be, amely a 3. példa szerinti összetételű módosítatlan kopűli'mérből készült. A karkasz és a futófelület közé egy. természetes gu.mibol (I. táblázat, d) keverék) készült közbenső réteget helyeztünk. Az: ilyen közbenső réteg alkalmazása megkönnyíti a futofelület-rétegnek a karkasz-rétegre való rögzítését.. A természetes gumi közbenső réteg és a kopolimérből készült futói elület-réteg kötésére a II. táblázat szerinti CSi ragasztószert alkalmaztuk, míg a természetes gumi .közbenső réteg és a már vulkanizált karkasz közötti kötés elősegítésére, az I. táblázat szerinti d) gumikeverék heptánban való' oldása útján készített ragasztószert alkalmaztunk. A vulkanizálást másfél óra hosszat végeztük 8 atm. gőznyomás alatt; a sajtoló-nyoimást kb. 20 atm nyomás alatt álló víz szolgáltatta. Az így elkészített gumiabroncsot 2000 km útnak megfelelő próbának vetettük alá 88 cm átmérőjű bütykös „útnkerék" segítségével; a felületi sebesség 60 km/óra. a tengelyterhelés pedig 500 kg volt. A gumiabroncs a próba folyamán semmilyen leválást nem .mutatott. Ezután a gumiabroncsot szétbontottuk és a rétegeik kötését lehántási próbával vizsgáltuk; a lehántási érték 18 kg/om volt. 5. példa: Egy 80 cm szélességű és 0,9 cm vastag szállítóhevedert készítettünk kereskedelmi minőségű gumibevonatos textilanyagból. Három ilyen gumibevonatos textilréteget helyeztünk egymásra és ezeket két kopolimér-réteg közé helyeztük; a kopolimér-rétegek vastagsága 3 mm ill. 2 mm volt. A természetes, gumi-rétegek és a kopolimé-rétegek egymással érintkező felületeire a II. táblázat szerinti CSi kötőanyagot kentünk. A terméket présben vulkanizáltuk, majd az így elkészített szállítóhevederből mintákat vágtunk ki a lehámlási próbák elvégzésére. A természetes gumi és a kopolimér közötti kötés erősebb volt, mint a természetes, gumi és a textilbetét között, ezért a tapadási értéket nem lehetetett meghatározni. Kopolxmérkéint az alábbi összetételű keveréket alkalmaztuk: ikopolimér 100 rész ISAF korom 60 rész kén 0,3 rész di-terc.butil-kumilperoxid 2 rész