150394. lajstromszámú szabadalom • Bányászati körívkitóző készülék
Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 NJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.394 SZÁM Nemzetközi osztály: G 01 c HO—706 ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 c 5—9 Bányászati körívkitűző készülék Dr. Hoványi Lehel oki. bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, egyet, docens, Miskolc , A bejelentés napja: 1961. július 18, A találmány tárgya bányászati körívkitűző készülék, amely alkalmas minden igényt kielégítő pontosságú körívek kitűzésére kihajtandó vágatok vagy vágatok falazása esetén, ugyanakkor szakmunkások kezelhetik, mérnöki vagy technikusi segítség nélkül. Mint ismeretes, a bányamérési szakemberek gyakorlata ismétlődő leiadata a bányabeli körívek kitűzése. A körívkitűzés módszereit a geodézia részletesen tárgyalja ugyan, de a bányában a bányaterek korlátozottsága miatt ezek közül csak azok jöhetnek számításba, amelyek a vágatok szűk méretei mellett használhatók. A bányamérési gyakorlatban a kihajtásra kerülő vágatokban több kitűzési mód van. Az ismert módszereket az 1—4. ábrák kapcsán ismertetjük, majd az 5—12. ábrák alapján ismertetjük a találmány szerinti körívkitűző készüléket és annak használatát. Az 1. ábra a meghosszabbított húrról való részletpontkitűzést magyarázza, a 2. ábra magyarázat a kerületi szögeikkel való részletpontkitűzéshez, a 3. és 4. ábra egy iránykijelölő skálás kitűzési módszer magyarázó rajza, az 5. ábra a találmány szerinti körívkitűző készülék egy példaként! kiviteléinek felülnézete, a 6. ábra az 5. ábra A—A vonala mentén vett metszet, a 7. ábra az 5. ábra szerinti készülék alulnézete, a 8. ábra a 6. ábra egy részletének nagyított vázlatos képe, a 9. ábra az 5. ábra szerinti készülék elölnézete a B nyíl irányában, a 10. ábra az 5 ábra szerinti készülék hátulról, a C nyíl irányából, a 11. és 12. ábra magyarázat a találmány szerinti készülék két különböző módszerrel való felhasználására. Egyik ismert mód a résizletpontok kitűzése meghosszabbított húrról. Ez a bányászati gyakorlatban — kisebb pontosságú igények esetén — a legelterjedtebb a szakmunkások által is használt kitűzési mód. Általános elvét az 1. ábra alapján ismertetjük. A K és V pontok a kanyar kezdő- és végpontjai, R a kanyar sugara, a, b, c pontok pedig a részletpontok. A további jelölések: 1 a húr, 2 <p a húrhoz tartozó középponti szög, d pedig az áttűzési érték. S^, Sa, Sf, ... az indexben szereplő pontokhoz tartozó segédpontok, míg A a meglevő vágat irányában visszafelé felvett segédpont. Az 1 húr hosszát vagy felvesszük, vagy a 2 y központi szög és R sugár felvételével számítjuk. A d áttűzési érték ismert módon geometriai összed függések alapján számítható. Az 1, d és értékének ismeretében, a bányabeli viszonyok között, amikor a részletpontok kitűzése rendszerint esak a vágat kihajtásának előrehaladtával végezhető el, a kitűzés a következő képpen történik. A kanyarvágat K kezdőpontjától a K—A pontokat összekötő irányban visszamérjük az xa = 1 húrhosszat d és a kapott D pontból -~~ és 1 érték ismeretében kijelöljük az sD segódipontot. Az s D és K pontokban felakasztott függélyezők iránya a K ponttól 1 távolságra levő a részletpontra fog mutatni. A kanyar K kezdőpontjában és minden további részletpontban (a, b, c .. .) már d és 1 értékek segítségével kapjuk a segédpontokát (S^, Sa .. .)• Tehát az S/£ segédipontban és az a részletpontban felakasztott függélyezőkikel az a ponttól 1 távolságra levő b részletpontot jelölhetjük ki stb. A kanyar végpontja előtt példánkban az Sc segédd pont jelölésénél újra ~ áttűzési érték felmérésére kerül sor.
