150382. lajstromszámú szabadalom • Irat-fűzőkapocs kibontó készülék

Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG HSF \5-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.382 SZÁM Nemzetközi osztály: B 43 f GA—615. ALAPSZÁM Magyar osztály: 70 d Irat-fűzőkapocs kibontó készülék Gáspár Tibor szervező titkár, és Varga József kisiparos, Budapest A bejelentés napja: 1961. február 24. ' ' • -Az iratok összetűzésének egyik legelterjedtebb eszköze a fűzőkapocs, amelynek szárait tűzőgéppel nyomjuk át és hajlítjuk be az összefűzendő iratok túlsó oldalán. Igen gyakran szükséges azonban ezeknek a fűzőkapcsoknak a kibontása, akár ezért, mert az iratokból egyeseket ki akarunk emelni, akár mert újabbakat be akarunk helyezni vagy egyes lapokat ki akarunk cserélni stb. A fűzőkapcsoknak a kibontása mindig igen kellemetlen művelet, hozzá rendesen zsebkést, papírkést használunk, velük egyenként hajlítjuk vissza a kapocs két behajtott végét és ezen közben gyakran megsértjük az iratokat, sőt saját kezünket is. A találmány a fűzőkapcsok kibontására külön készüléket szolgáltat, amellyel kényelmesen, gyorsan lehet a kapcsokat kibontani és az iratcsomóból eltávolítani, anélkül, hogy akár a papírok, akár a kezünk sérülésnek lenne kitéve. A találmány szerinti készüléknek lényegében a behajtott szárú kapocs két hajlatába kétoldalról illeszthető, szembefordítot csúcsú ék gyanánt kiképezett, rugó ellenében kéznyomással egy tengely körül egymás melletti pályán szemben mozgatható két-két karma van. A karmok kialakítása emellett célszerűen olyan, hogy kívülről a tengely, mint középpont körül írt köríves, belülről ehhez képest a csúcstól kiindulólag emelkedő vonalozású szélük van. A találmány szerinti készülék működését a készülék egy példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan az ábrákra való hivatkozással magyarázzuk meg. Az 1. ábra az 1 iratokon átfűzött 2 fűzőkapcsot ábrázolja a 3 behajlított két szárával és a 4 hajlatokkal, amikbe a készülék karmainak csúcsát illeszteni lehet, A 2. ábra a kapocs és az annak 4 hajlatába illeszthető készülék távlati képe, amelyen jobb áttekinthetőség végett az összefűzött iratokat nem ábrázoltuk. Az 5 karmok, amelyek a 8 szárak végén vannak kiképezve, a 7 tengely körül 'mozoghatnak. A 2. ábrán látható alaphelyzetükben illesztjük az 5 karmok 8 csúcsait kétoldalról a kapocs 4 hajlatába oly módon, hogy egyúttal kezünkkel a 6 szárakat a 9 nyomófelületen kissé összenyomjuk, ügy, hogy az 5 karmok 8 csúcsai a kapocs 4 hajlataiba beakadjanak. Ezután a 6 szárakat hirtelen összenyomjuk a 10 rugó ellenében. Ilyen módon ÍVZ 5 karmok kétoldalról benyomulnak a 4 hajlatokba és a 1.1 emelkedő széleik a 2 kapcsot a 3 szárakhoz képest felfelé, illetőleg az 5 karmok 12 alsó ívelt széle a 3 szárakat lefelé nyomja, egyben kihajlítja. Amikor a kihajlítás derékszögűre befejeződött, a 11 emelkedő tovább húzza a 2 kapcsot és ezt most már akadály nélkül kihúzhatja az iratokban a befűzéskor képződött két lyukon keresztül, anélkül, hogy az iratokon ezen kívül további sérülés keletkezett volna. Kezünk nyomását megszüntetve a 10 rugó ekkor a két 6 szárat ismét alaphelyzetbe távolítja, amivel a készülék újabb kapcsok kibontására készen áll. Az 5 karom 12 íves széle azért előnyös, mert összenyomáskor csak ezzel biztosíthatjuk, hogy a készülék 7 tengelye és ezzel kezünk az iratcsomó felett változatlan magasságban, maradhasson és a kétoldalról szembenyoimuló karmok ékhatása a forgómozgás mellett is egyenletesen hasson, a csúcsok a 6 karok semmiféle szögállásában se •nyúljanak ki a másik oldalról mellette mozgó karom also szélén és ezzel ne sértsék meg a papírt. Az 5 karom 11 felső élének vonalozása a 12 ívhez képest lehet egyenletes emelkedésű — mint példánkon —, de lehet növekvő emelkedésű is-Utóbbi vonalozást az indokolja, hogy az éknek a legnagyobb erőt a kapocs bontásához a kezdetkor kell kifejtenie, amikor a kapocs szára már ferde állásban van, ugyanakkora szögeifordításhoz — tehát ugyanakkora munkához; — már jó-