150377. lajstromszámú szabadalom • Berendezés izzón folyó olvadékok, különsen kohósalak habosítására

Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 -«&• LEÍRÁS Nemzetközi osztály: Ú 04 b ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.377 SZÄM El—137 ALAPSZÁM Magyar osztály: 80 b I SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY I J Berendezés izzón folyó olvadékok, különösen kohósalak habosítására j Építéstudományi Intézet, Budapest | Feltalálók: LíSrincz Gáspár oki. gépészmérnök, Budapest, Dobossy András oki. gépészmérnök, Szilágyi István vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. július 31. Ismeretes, hogy 'kohósalaknak építőanyag céliára való habosítását úgy végzik, hogy az izzón folyó salakot öntőüstből, a „tálcának" nevezett, többnyüre billenthetően kialakított habosító edényzetbe öntik, majd öntés köziben a tálca fenekén levő lyukakon át, nyomás alatt vízsugarakat fúvatnak az olvadékon keresztül. Az izzó salakkal érintkező' víz gőzzé válik és a salakot lyukacsos masszává, habbá fújja fel, miközben annak térfogatát eredeti -térfogatnak többszörösére növeli. Ily módon porózus, nagyfelületű, homokszerűen száraz, kisifajsúlyú anyagot kapunk, ha az eljárás helyesen volt vezetve és a habosításra szolgáló víz; teljes egészében elpárolgott. A szokásos eljárásoknak és berendezéseknek azonban hátrányuk, hogy a habosító víz adagolása nem vezethető egyenletesen s emiatt a befúvatott víz nem párolog el teljesen, hanem egy részei a tálcában, ill. a már részben lehűlt salakban ^felgyülemlik. Ennek következtében a salak részbjen granulálódiik, ami rossz minőségű, betonadaléjkként nem használható terméket eredményez, vagy' túl nedves termeikhez vezet, amit utólag még ; többé-kevésbé bonyolult módon szárítani kell. i A iszokásos eljárásoknál a habosítás megkezdése lelőtt a billen őtáleai femekét és oldalfalát vízzel megnedvesítik, majd beleöntik a salak olvadékot és ezzel egyidejűen reábocsiátják a habosító vizet Ha! iárta; már most az öntés megkezdése előtt nem ., - f el kellő gondossággal vagy a víz bevezetésére szolgáló szelepeik vagy csapok nem zárnak tökéletesen, ami az olyan nagyigényibevételű berendezésnél, mint a salakhabosító könnyen előfordul és emiatt a tálcába víz szivárog vagy egyéb okokból a tálcában öntés előtt víz marad vissza, megtörténhet, hogy a tálca fenekén, olyan nienynyiségű víz gyűlik össze, ami a beömlő izzó salakkal érintkezve hirtelen nagytömegű gőzt fejleszt és ettől az izzó salak és víz keveréke felrobban. A robbanás nemcsak a habosító tálcát, a berendezést, vagy épületet rongálhatja meg súlyosan, vagy teheti tönkre, hanem nagymértékben veszélyezteti a kiszolgáló személyzet épségét is. De még akkor is, ha a salak nem robban fel, az első beömlő salakrészek granulálódnak, ami, mint már említettük, a termiek minőségét rontja. Ezeknek a hátrányoknak, ill. a robbanásveszélynek elkerülésére a habosító tálcából annak megbillentésével az öntés, előtt eltávolítják a benne felgyülemlett vizet. Ez a művelet természetesen felesleges idő vesz igénybe, de még így sem biztosítja a tálca teljes víztelenítését és a robbanás elkerülését. Javasoltak olyan eljárásit és a berendezés olyan megoldását pl. a 894 228 számú német szabadalomban, amely szerint a túlzott vízelárasztás megakadályozására, ill. a már felgyülemlett víz elvezetésére külön ürítő- és sízelepcsaprendszerrel látják el a habosító tálcát. A felgyülemlett víz a befúvató nyílásokon keresztül csővezetékrendszeren és szelepeken — csapokon — keresztül lebocsátható. Ez a megoldás bonyolult vezetékrendszert és azon több szelep vagy csap alkalmazását teszi szükségessé. A szelepeik —• csapok — könnyen meghibásodnak. Egyidejű kezelésük, háromfuratú csapinak megfelelő beállítása fokozott gondosságot és figyelmet kíván. Amellett a 3—4 mim átmérőjű