150357. lajstromszámú szabadalom • Magasfeszültségű stabilizált - tranzisztorvédelemmel ellátott - tranzisztoros tápegység, alacsony feszültségű tranzisztorokkal

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •sr "55> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.357 SZÁM Nemzetközi osztály: G 05 f TA—680 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a4

21-35 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Magasfeszültségű stabilizált — tranzisztorvédelemmel ellátott — tranzisztoros tápegység, alacsony feszültségű tranzisztorokkal Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Eötvös Ferenc tudományos munkatárs (90%) és Matyusz István elektrotechnikus (10%)* budapesti lakosok A bejelentés napja: 1361. november 10. Híradástechnikai berendezések, mérőműszerek, laboratóriumi vizsgáló eszközök, gyógyászati berendezések stlb. áramellátásait a berendezés jellegétől függően az ipari, vagy világítási hálózatból különféle stabilizátor rendszereken keresztül biztosítják. Nagypontosságú berendezéseknél nem engedhető i

meg, hogy a hálózati feszültségváltozás a berendezés működését befolyásolja, azért a készülékek egyenáramú áramellátása általa ban elektroncsöves elektronikus stabilizátorokon keresztül történik. A legelterjedtebb elektroncsöves elektronikus feszültség, vagy áram stabilizátorok gazdasági, valamint műszaki hátrányai ismeretesek. Példának hozzuk fel az alábbi adatokat. Egy 250 V-os 500 mA-es (125 W) hasznos teljesítményű stabilizált rendszer táplálásához minimálisan 215 W bemenő teljesítmény szükséges, tehát a hasznos teljesítmény közel kétszerese. Hátrányként jelentkezik a bemenő nagyfeszültség szükségessége is, 250 V kimenő feszültség esetében legalább 360 V bemenő feszültség szükséges, ami a szűrőkondenzátorok térfogatát növelve magas vizsgálati feszültségű kivitelt követel meg. További hátránya az elektroncsöves rendszereknek a nagyteljesítményű áteresztő csövek rövid élettartama (katalógusi adatok szerint kb. 1009 óra), tehát huzamosabb igénybevétel mellett (rádió, televízió állomások, laboratóriumi műszerek stlb.) gyakori csőcserét igényelnek. Végül, de nem mellékesen a nagy teljesítményű áteresztő csövek melegedésétől származó hőfüggések, valamint a szükséges térfogat. A találmány egy olyan tranzisztorokkal felépített kapcsolás, amely lehetővé teszi a fogyasztó stabillizáit magas feszültséggel való ellátását, váltakozóáramú hálózatról, biztosítva a névleges terhelés beállásáig a túlfeszültség,, valamint a fogyasztóban fellépő rövidzár, vagy túlórám esetében a tranzisztorok védelmét. A tranzisztoros stabilizált tápegység előnyei, a fentebb ismertetett elektroncsöves rendszerekhez képest, az alábbiak szerint alakulnak. Egy 250 V, 500 m-A (125 W) hasznos teljesítményű stabilizált rendszer táplálásához szükséges bemenő teljesítmény max. 150 W, míg a bemenő feszültség max. 300 V. Ebből adódik, hogy a transzformátor méretei és egyben a felhasználódó' huzal- és vasanyaga több mint 30%-"kai csökken. A káros hődisszipáció az elektroncsöves! rendszereknél kb. 90 W, míg a tranzisztoros rendszernél kb. 20 W. További előnyként jelentkezik a kis térfogat, valamint a káros melegedésből származó hőfüggőségek lényeges csökkenése. Végül az irodalomban ismertetett tranzisztorok élettartama az elektroncsövekkel szemben gyakorlatilag végtelen. Nyilvánvaló a tranzisztoros tápegység műszaki és gazdasági előnye minden elek trón csöves stabilizált táprendszerrel szemben. A mellékelt kapcsolási rajzon az U| nem stabilizált egyenáram a ,,K"-nyugalomban zárt-nyomógombon, továbbá a J[ szükség szerint lesönt ölt (Rí) túlfeszültség védő jelfogón keresztül jut a Tri szabályozó teljesítmény tranzisztorra. A Zi, R.2, Z2 és R3 diódák, illetve ellenállásom meghatározzák az alkalmazott alacsony feszültségű tranzisztorok munkafeszültségét. Ez a feszült-