150309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumínium, vagy túlnyomó részben alumíniumot tartalmazó ötvözetek korróziómentes lágyforrasztására

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «ar -5^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.309 SZÁM Nemzetközi osztály: B 23 k BU—252 ALAPSZÁM Magyar osztály: 49 h 25-33 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás alumínium, vagy túlnyomú részben alumíniumot tartalmazó ötvözetek korróziómentes lágyforrasztására BUDAVOX Budapesti Híradástechnikai Vállalat, Budapest Feltaláló: Polereczky Gábor vegyész, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. február 7. Mint ismeretes, alumínium, vagy túlnyomó részben alumíniumot tartalmazó ötvözet, továbbiakban alumínium, lágyforrasztása egyéb színes fémeknél alkalmazott egyszerű módon nem lehetséges. Ennek oka főleg az alumínium azon, korrózióvédelmi szempontból igen kiváló tulajdonsága, hogy felületén kémiailag rendkívül ellenálló, 2000 C° körül olvadó, nagyszilárdságú és kiváló tapadó képességű oxidréteg képződik. A feladni megoldását ezenkívül 'megnehezíti még az alumínium kiváló hővezető képessége. Tartós, korróziómentes, minimálisan 200 kg/cm2 nyírószilárdsággal bíró fémes kötés létrehozása forrasztás segítségével alumínium, vagy túlnyomó részben alumíniumot tartalmazó ötvözetek között, vagy pedig alumíniurnövöxet és más, lágyforrasztható fém között csak akkor lehetséges, ha a forrasztást megelőzően, a forrasztandó felületről az oxidréteget tökéletesein eltávolítjuk. Az oxidréteg eltávolítása is csak abban az esetben teszi lehetővé a forrasztást, ha a forrasztási helyet olyan záróréteggel látjuk el a felületi ötvöződés pillanatáig, amely az oxigént távoltartva, újabb oxidréteg kialakulását megakadályozza. Amennyiben az alumínium felületi ötvöződése megtörtént, az ötvözött felületre bármilyen, lágyforrasztási módszerekkel egyébként forrasztható fém, vagy ötvözet felerősíthető. Az eddig ismert úgynevezett reakciós forrasztások többek között az alumíniumfelület olyan, erősen halogéntartalmú dekapírozószerrel (forrasz- -tást elősegítő, tisztító, oxidmentesítő anyaggal) való maratását igénylik, mely a forrasztás hőfokán cseppfolyós és az oxidréteg eltávolításán kívül a felületi ötvöződés oillanatáig evego oxigénjét távol tartja. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a forrasztás hőfokán már légnemű, korrózív reakciótermékek is keletkeznek, melyek a környezet hidegebb részein lecsapódva különösen nedves meleg atmoszféra hatására intenzív korróziót okozhatnak, továbbá, hogy a dekapírozószer maradékát, korrózióvédelmi szempontból, minden esetben alapos mosással kell eltávolítani és ez pl. villamos szerelvényeknél a berendezések károsodáisa nélkül ritkán végezhető el. Más esetben kihasználják bizonyos ötvözetek azon tulajdonságát, hogy ljquidus^solidus állapotaik között jelentős hőmérsékletkülönbség van és a folyékony ötvözet a forrasztás hőfokán kristályos részeket is tartalmaz. Ennél az ún. kaparó eljárásnál forrasztópáka és drótkefe segítségével, vagy más megfelelő szerszámmal és a részben kristályos szerkezetű forrasszal együttesen és erőteljesen dörzsölve a forrasztandó felületet, az előzőleg mechanikailag megtisztított felület vékony oxidhártyáját felszakítják és a forrasztandó helyet kellő hőfokra felmelegítve, létrehozzák a felület ötvöződését. Ez a művelet lassú és körülményes, függőleges felületen nem, vagy csak különösen nehezen végezhető. Ismét más esetben a felületi oxidréteg szétroncsolása ultrahang segítségével történik, amikor is vagy a kellő hőfokra felmelegített, bevonandó felületen a forraszt megömlesztik, majd a tárgyat, ultrahang generátor segítségével rezgésbehozzák, vagy a páka végét gerjesztik ultrahang rezgésre. Ezek hátránya, hogy mindkét esetben bonyolult, költséges, nagyméretű, nehéz villamos berendezésre van szükség, így a forrasztási mun-