150302. lajstromszámú szabadalom • Szemgödörnyomásmérő (Orbitatonométer)

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.302 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: A 61 b BE —684 ALAPSZÁM 30 a 1—7 Szemgödörnyomásmérő (Orbitaíonométer) Dr. Bemenár László orvos és Breiner Sándor mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. október 29. Az orvostudomány terén a belgyógyászati, ideggyógyászati, idegsebészeti és szemészeti diagnostizálás céljából egyaránt lényeges a szemgördöt (orbitát) kitöltő szövetelemek nyomása, rugalmassága, illetve azok külső erőhatásra történő deformálódása. Az orbitát kitöltő szövetek kóros, vagy nem kóros voltára abból lehet következtetni, hogy egy bizonyos erőhatás a szerngclyót milyen mélyre képes a szemgödörben hátra nyomni. A besüllyedés inertekéin kívül az idő fontos tényező lehet, amely alatt a bulbus elmozdulása bekövetkezik. Követelmény tehát egy olyan műszer előállítása, ímely a szemgolyó besüllyedésének mértékét a szemüregbe pontosan méri az erőhatás függvényében. Magyarországon erre a célra ez idáig műszert nem készítettek és idegen származású műszert sem használtak. Az irodalomiból ismert egy angol kézi készülék, mely egész kezdetleges módon egy rugós dinamóméter segítségével méri az orbita nyomását. A találmány célja, hogy az orvostudomány részére egy olyan készüléket biztosítson, mely az orbitatonometralásra oly módon alkalmas, hogy. a külső erőhatásra történő szemgolyó elmozdulást 1/100 mm pontossággal méri, és a mérés eredményét szükségszerűen filmfelvételen rögzíti. Ez utóbbi esetben az elmozdulás ideje is regisztrálható. A filimfelvételre a kereskedelemiben beszerezhető EKG fotoregisztert előtét -lencsék alkalmazása nélkül fel lehet használni. A műszernek célszerűen megválasztott mérési határai: Elmozdulás: 0— 20 mm-ig Erőhatás: 10— 50 g-ig A vizsgálat végrehajtható a készülék kézi és gépi működtetésével is. Az utóbbi eset teljesen automatizálható. A találmány példaképpeni kivitelét az ábra szemlélteti. (A metszetek elkerülése és a könynyébb áttekintés végett mindent egy síkban kiteríve ábrázolunk.) A —17— műszerdoboz oldható kötőelemek segítségével rögzíthető egy olyan berendezéshez/ mint pl. egy univerzális maróigép asztalszerkezete, mely biztosítja, hogy a műszer a vizsgálati tér minden pontját elérheti, azaz képes függőleges és vízszintes irányú elmozdulásokat végezni pozitív és negatív irányban egyaránt. A műszer tartó nesze a találmány lényegét nem képezi, ezért fel sem tüntettük a rajzokon. A vizsgálandó egyén szemére — annak érzéstelenítése után — a —12— kontakt tárcsa kerül. A —12— kontakt tárcsa —1— indikátor óra —13— nyomórúdján helyezkedik el. A —3— fonal és —2— vezetőrúd segítségével a —4— húzórugó ereje áttevődik az: —1— indikátor óra —13— nyomórúdjára. Az indikátor óra nyomórúdját tehát akkora erő nyomja előre, amekkorát a húzórugóban ébresztemek annak megfeszítése által. A húzórugó megfeszítésére1

—9— és —11— fonalak szolgálnak. A —9—• fonal —10— kerék segítségével a kézi feszítést teszi lehetővé, míg a —11— fonal —120— kötéldobra a —14—• motor beindításával csévélhető fel, illetve a motor fordulatirányának megváltoztatásával lazítható vissza. A mérés végrehajtására egyszerre csak egy eljárás, azaz a kézi vagy a gépi megoldás használatos, tehát a —9— és a —11— fonalak közül az egyik mindig lelapul. Ennek elkerülése .végett a —8— tűk —16— enyhe húzórugák segítségével a használaton, kívüli szálat behúzzák, amivel a zavartalan működést biztosítják. Az automatizált működésihez a —14— motort beindítjuk, a —120— kötéldobra —11— fonál felcsavarodik és a húzórugót kifeszíti mindaddig, amíg az 500 g erőt el nem éri. Az 500 g-ot kifejtő elmozdulás helyén nyer a —15— irányváltó kapcsoló elhelyezést, mely a motor fordulat-