150287. lajstromszámú szabadalom • Nagynyújtású hengeres nyújtógép

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG &*§• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.287 SZÁM Nemzetközi osztály: D—02—d TE—263 ALAPSZÁM Magyar osztály. 76 b 27—29 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nagynyújtású hengeres nyújtógép Magyar Pamutipar, Budapest 75%, Textilipari Kutató Intézet, Budapest 25% Feltalálók: Bangha Jenő, Eff György, Fejes Ferenc és Gangli Boldizsár gépészmérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. január 6. A pamutipari végfonógépek általában csak előfonalnak fonallá nyújtására alkalmasak. Ujabban olyan nyújtóművek váltak ismeretessé, amelyekkel előf onalnál vastagabb termékből (

egyetlen gépben közvetlenül vékony fonalat lehet készíteni. Az ilyen gépeknél — pl. a Pfenningsbergféle gépnél is — az egymásra következő fokozatokban a nyújtás mértéke a megelőző fokozatbelinél nagyobb. Vannak olyan nyújtógépek is, amelyek a szokványosnál nagyobb számú, öt, hat, sőt hét hengerpárt is tartalmaznak, egyébként azonban a szokványos nyújtógépektől nem különböznek. A szomszédos heingerpároik közötti terekben (mezőkben) nyújtás és az anyag összeterelése is történik. A találmány az ismerteknél gyártás és használat szempontjából is lényegesen előnyösebb olyan nagynyújtású hengeres nyújtógép, amely négy hengerpárt, az első és második hengerpár között, továbbá a harmadik és negyedik hengerpár között egy-egy nyújtómezőt, a második és harmadik hengerpár között egy összeterelő mezőt és az első nyújtómező előtt, valamint az első és harmadik nyújtómező között egy-egy kondenzert tartalmaz. Az első helyen említett kondenzer téglalap keresztmetszetű tölcsér, amelynek rugalmas felső lapja az előfonalat a fenéklap felé szorítva szétteríti; a két nyújtómező közötti második kondenzer pedig olyan tölcsér, amely a szalag alakú előfonalra az előfonalat összeterlő hatást fejt ki, és ennek folytán a két nyújtómező között összeterelő mezőt képez. A gép által végzett műveletek tehát: nyújtás, összeterelés, nyújtás. Emellett lényeges mozzanata a találmánynak, hogy a gépen áthaladó fonalra kifejtett nyújtó hatás mezőről-mezőre úgy van megválasztva, hogy az első és harmadik ún. főnyújtó mezőben lényegileg csak nyújtás, a második mezőben pedig — eltérően a Pfenningsberg-féle elrendezéstől — lényegileg csak összeterelés történik. A találmány szerint pl. a nyújtás az első mezőben 4—8-szoros, a harmadik mezőben 15—25-szörös, a második mezőben a nyújtás értéke 1,05 és 1,3 között van, így a gépbe bevezetett szalagból az első mezőben előfonalszerű fátyol lesz, amely a második mezőben előfonalszerű sűrű szerkezetet kap, végleges nyújtását pedig a harmadik mezőben kapja meg. A nyújtás és összeterelés ezen szétválasztásával elkerüljük azt a hátrányt, amely az ismert hasonló elrendezésű gépeknél — amiatt, hogy az összeterelés közben nyújtás is van — bekövetkezik és a fent említett előfonalszerű sűrű szerkezet egyenletességének megromlásában áll. Mint ezekből látható, a találmány szerinti nyújtógép két géplépcső egyesítésének tekinthető. Az első lépcső az első mező, amely az előfonódai műveleteknek megfelelően dolgozik, a második lépcső pedig a harmadik mező, amely a kétszíjas nyújtóművel felszerelt fonógépnek felel meg. Világos az is, hogy az első kondenzer fékező hatásával egy (hengerpárt pótol, tehát a gépet a hasonló teljesítményű gépekhez képest lényegesen leegyszerűsíti. A gép további egyszerűsítésének célját szolgálja az, hogy az első mező első hengerpárja felsőszíjas kivitelű és az alsó szíjat sima, tükröző felületű fátyolvezető gerenda helyettesíti, ami sokkal egyszerűbb kivitelt tesz lehetővé. A szálak vezetését tökéletesíti és egyesítésüket elősegíti a második (összeterelő) mezőben alkal-