150279. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus térfogat-súlyellenőrző műfához

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT \j. SZABADALMI LEÍRÁS UMSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.279 SZÁM Nemzetközi osztály: G 01 b RU—99 ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 k 20—29 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Elektronikus térfogatsúlyellenőrző inűfáh oz Faipari Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Ruska László oki. villamosmérnök, buci apesti lakos A bejelentés napja: 1961. március 18. A műfának — amely fogalomnak legáltalánosabb megjelenési formája a forgácslap és a farostlemez — egyik legfontosabb minőségi jellemzője a térfogatsúly. Ez utóbbi az összes szabvány szerint előírt minőségi jellemzővel összefügg, nevezetesen a hajlítószilárdsággal, vastagsági méretváltozással {vízfelvétellel) és a nedvességtartalommal. Amennyiben a térfogatsúly a szabvány előírásainak megfelel, úgy általában a további jellemzők is kiel égi tőek. Ennék megfelelően a bútoriparban beépítésre kerülő műfaanyagot elsősorban térfogatsúlyra ellenőrzik. Ezt a műveletet úgy hajtják végre, hogy a felhasználásra kerülő anyagból ,,szúrőprőba"-szerűen próbatesteket vágnak ki, azon hossz- és súlyméréseket végeznek *el. A térfogatsúlyt számítással nyerik, a súly és a térfogat hányadosaként. Ennek az ellenőrzési módszernek három hiányossága van: 1. A vizsgált anyag többé már nem használható fel. 2. A mérés meglehetősen hosszadalmas. 3. Az ellenőrzés „szűrópróba" jellege miatt a kapott eredmények nem minden esetben jellemzőek az egész gyártmányra. A három hiányosságot egyszerre küszöbölhetjük ki, ha az ellenőrzést a gyártás folyamata alatt hajtjuk végre, éspedig úgy, hogy az alkalmas műveleteket végrehajtó gépeknél olyan érzékelő-elemeket építünk be, amelyek segítségével az említett paraméter változása regisztrálható. Sőt, ezen túlmenőleg, ha az érzékelő-elemek által produkált jeleket egy alkalmas vevő-egységbe vezetjük és ennek kimenő oldalával az érzékelők mellé elhelyezett íré-mechanizmushoz csatlakozunk, akkor az ellenőrző berendezés a tűrésmezőn kívül eső térfogatsúlya lemezeket — lemezrészeket — meg is jelöli. Ugyanis a selejtes szakaszokról az érzékelőolyan impulzust ad a vevőre, hogy az az írómechanizmust működésre készteti. A találmány szerint felépített folyamatos, gyártásközbeni- minőségellenőrző tehát három alapvető egységből épül fel: 1. Az érzékelő-elemből, amelynek feladata az, hogy az alkalmas gépegységen áthaladó műfalemez egyes helyeiről a lemez térfogatsúlyával arányos jeleket szolgáltasson. 2. A vevő-egységből, amelynek rendeltetése az, hogy az érzékelő által produkált jeleket felerősítse és átalakítsa. 3. Az írómeehanizmusból, amelynek feladata az, hogy az érzékelt térfogatsúlynak az előírt értéktől pozitív vagy negatív irányba való eltérésekor a hibás műfalemezeket — lemezrészeket — megjelölje. Az ellenőrző berendezés gyakorlati kivitelezésére elektronikus megoldást választottunk, ennek megfelelően az érzékelő-elem. egy alkalmas módon kiképezett kondenzátor két fegyverzete, amely az adott gépen áttolt anyagot mintegy közrefogja. A kondenzátor kapacitása a lapok között áthaladó műíalemez térfogatsúlyának függvénye. A vevő valamilyen kapacitásmérő műszer, ahol a méri kapacitást a műfalemezt közrefogó elektródapár képezi. Az írőmeehanizmus egy közönséges vasmagos tekercs, amelynek mozgórésze állandóan festett jelölőkerékben végződik — természetesen megfelelő mechanizmusok segítségével. Amennyiben az érzékelt jel — a kondenzátor kapacitása — a térfogatsúly tűrésmezőn kívül esésével oly mértékben tolódik el a csökkenő vagy növekvő értékek felé, hogy a vevő a vasmagos