150230. lajstromszámú szabadalom • Tápfeszültséghozzávezetési elrendezés modulok számára

2 150.230 A találmány tárgyát a következőkben rajzon bemutatott példákon magyarázzuk részletesebben. Az 1. ábra az: 1 ... n tápfeszültségek tengelyezimmetrikus elrendezését mutatja egy tartólemezen. A 2. ábra több tápfeszültségvezetéknek vezetését mutatja olyan tartólemezein, amelyen a modultömbök sorokban és oszlopokban vannak elrendezve. A 3a. és 3b. ábra példa több tápfeszültség-híd elrendezésére a modultömb különböző síkjaiban. A 4. ábra példa két tápfeszültség-híddal ellátott modullemezre. Az 5. ábra a tairtólsmez lyukraszterét ábrázolja öt tápfeszültség esetén. Az 1. ábrán a 10 modullemez látható, amelyen két párhuzamos oldalán 11 hornyok vannak kiképezve és a rajzon nem ábrázolt tartólemezre van erősítve. A tartólemezen 12 tápfeszültségvezetékek, vannak elhelyezve, mégpedig n-számú tápfeszültség számára 2in—1 vezetéke van tengelyszimmetrikusán elrendezve. Ezek a tápfeszültségek a 10 modullemezre 13 felszálló vezetékek útján jutnak. Ha a 10 modullemezt középpontjában elhelyezett merőleges tengely (Z-tengelye) körül 180°~kal elforgatják, akkor a tápfeszültségeket a 12' vezetékekről vezetik a modullemezre. Ilyen módon biztosítva van, hogy a modullemezen a tápfeszültségeket nem cserélhetik el, viszont 2-{2n—1) hornyot elfoglalnák, illetőleg blokkolnák a tápfeszültség vezetékek, ami ai már vázolt hátrányokkal jár. A 2. ábrán a tápfeszültség vezetékeknek a tartólemezen való tengelyszimmetrikus elrendezésétől eltekintettünk. Az ábrázolt tartólemezen tizenhat darab 14, 18, 19 modulblokk van elhelyezve. Ezekhez három A, B, C tápfeszültséget, vagy pedig az öt A... E tápfeszültségből kettőt vagy hármat vezetünk. Ennél az elrendezésinél tehát az az előny adódik, hogy ha n számú tápfeszültség szükséges egy-egy működési egységhez, olyan felosztást hajthatunk végre, hogy minden modultömbhöz csak a szükséges minimális n-számú tápfeszültséget vezetjük, tehát m-számú tápfeszültség helyett csak n-számú tápfeszültséget. Az ábrán látható továbbá a tápfeszültség vezetékek meandier-alakú elrendezése. A 15 háromszögek jelölik a kitüntetett irányokat, amelyekben a modulokat alkalmazzuk. Ha a tápfeszültség hozzávezetést úgy végezzük, ahogy azt a 14 modulon a tartólemezzel összekötött 13 felszálló vezetékek mutatják, akkor a 14 és 18 modulokat normál helyzetükben alkalmazhatjuk, amely helyzetben a tápfeszültségek nem cserélhetők fel. A A 19 mödultömb azonban ezzel a normálhelyzettel szemben 180°-kai el van fordítva. Ebben az esetben az A és C tápfeszültségek a háromszöggel jelölt oldalon fel vannak cserélve. A 3a. és. 3b. ábrán bemutatott, hidat tartalmazó modullemez felhasználásával az egyes leimezek ismét a helyes tápfeszültséget kapják. Ehhez három híd szükséges, amelyet két leimezen kell elhelyezni. A 16 felszálló vezetékek vezetőén vannak összekötve a tartólemezzel, míg a 17 felszálló vezetékeknek nincs összeköttetésük a tartól emezzé] és csak az egyes modullemezeket kötik össze a tápfeszültségekkel. A 3a. ábrán a mödultömb két élén, a 3b. ábrán pedig a modultömb egy élén van az összeköttetés kiképezve. A 4. ábra egy további előnyös kivitelt mutat, amely egy híd megtakarítását teszi lehetővé. Itt azt a feszültséget, aimely a modul szimmetriatengelyében van elrendezve, választás szerint az egyik vagy másik oldalon vezetjük fel. Erre a célra a szimmetriatengelynek a modullemez párhuzamos éleivel való metszéspontjaim, a hordozólap lyukraszterén lyukak vannak. Az előny itt abban áll, hogy most n-számú tápfeszültséghez csak n—1 tápíeszültséghíd szükséges. Abban a speciális esetben tehát, ha n = 3, egy olyan járulékos modullemezzel lehet megoldani a kérdést, amelynek mindkét lapján egy-egy híd van elhelyezve. Az 5. ábra a lyukraszter elrendezését mutatja a tartólemezen, például öt tápfeszültség esetében. Ennél az elrendezésnél négy híd szükséges. Így tehát az az .előny adódik, hogy a tartólemeznél egységes lyukrasztert lehet alkalmazni minimális lyukszámmal. A modul-hornyok elfoglalására előnyös az az elrendezés, amelynél a 3. vagy 4. ábra szerinti modullemezeknél mindenkor a tápfeszültség hozzávezetésére használt párhuzamos élek négy sarokhornyát használjuk ugyanazon modul jel-bemenetei vagy jel-kimenetei számára és/vagy előnyösen tetszőleges más modulokhoz menő vagy más moduloktól jövő jelzőhidak számára. Végül egy további előnyös kivitel abban áll, hogy annak az oldalnak összes hornyait, amely oldal a tápfeszültség hozzávezetéssel 90°-ot zár be, ugyanannak a modulnak jelbemenetei vagy jeikimenetei számára és/vagy tetszőleges modulok felé menő; vagy tetszőleges más modulok felől jövő; jelvezető hidak számára használjuk fel. Ezáltal különösen a tartólemez belső részén elrendezett modulok keresztezéstől mentes, lehetőleg rövid jel-hozzá- és jel-elvezetésekkel képezhetők ki. Emellett azáltal, hogy a modulok két kitüntetett irányban helyezhetők el, kedvező előfeltételek adódnak arra, hogy a modulokat egymással kevésszámú keresztezés felhasználásával kössük essze. Ez különösen akkor előnyös, ha a modulok között nagyszámú kapcsolat létesítése szükséges, ami például számlálókaipcsolásoknál gyakori eset. Szabadalmi igénypontok: 1. Tápfeszültséghozzávezetési elrendezés modultömbök (más elnevezéssel: modulok) számára, amelyek több oszlopban és sorban tartólemezen vannak elrendezve, azzal jellemezve, hogy minden tápfeszültségvezeték (A, B, C) osak egyszer — például meander-alakban — van a tartólemezen átvezetve és modultömbönként járulékosan egy vagy több — tápfeszültséghidakkal ellátott — modullapot tartalmaz és mindegyik tápfeszültséghíd a modullemez két párhuzamos éle közül vagy az egyiken, vagy a másikon van a tartólemezen elhelyezett törzsvezetékkel összekötve. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a modultömb szimmetria-tengelyében elrendezett vezetékben a mo-