150217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szíreható gyógyszer előállítására
2 150.217 1 kg légszáraz drog lesz,. E légszáraz drognak nedvességtartalma 7—8%-inál ne legyem több. A megfelelően szárított drog száraz helyen hosszú ideig tárolható anélkül, hogy szívhatékony-anyagtartalma észrevehetően csökkenne. A légszáraz drogot, melyet előzetesen felaprítunk, majd (előnyösen a Ph. Hg. V. szerinti 4-es szitának megfelelő finomságúra) porítunk, oxigéntartalmú szerves oldószerrel, célszerűen aoeto final kivonatoljuk és a kivonatból az oldószert kíméletesen lepároljuk, és végül attól teljesen, mentesítjük. A kapott száraz maradók közvetlenül is alkalmas gyógyszerként való felhasználásra, de mivel a termék még viszonylag számottevő mennyiségű ballasztanyagokat is tartalmaz, ezért célszerű ezt még petroléterrel, vagy hasonló szénhidrogén-] ellegű szerves oldószerrel kivonni. Ezáltal eltávolítjuk az acetonos kivonat száraz maradékában jelenlevő 25—30% mennyiségű sötétzöld színű viasz-j ellegű ballasztanyagokat, ami által koncentráltabbá válik a készítmény hatóanyagtartalma. Az említett oldószerekiben a készímény hatóanyaga ugyanis nem oldódik, így tehát a viasztalanítás után hatóanyagban dúsabb, zöldes-sárga színű maradékot kapunk. A kivonatolása művelethez alkalmazásra kerülő szerves oldószerek mennyiségi arányára vonatkozóan a példák szolgáltatnak számszerű adatokat. A találmány szerinti eljárás kiinduló anyagaként alkalmazásra kerülő drog, a cseresznye szárított terméskocsánya, önmagában már korábban is ismeretes volt és Cerasi stipes (,,Stipites cerasorum") néven a 'kereskedelmi forgalomban is szerepelt. Ezt a drogot, amely a cseresznyekocsány mellett mindenkor meghatározatlan, mennyiségű meggykoesányt is tartalmazott, eddig csupán teapótszerként, vagy különféle — nem szívbetegségek esetére ajánlott — gyógy tea-keverékek alkotórészeként alkalmazták. A drog szerves oldószeres kivonatának szívbetegségek elleni specifikus gyógyhatása egyáltalán nem volt ismeretes, és ezért a drog kivonatából semmilyen szívreható gyógyszerkészítményt eddig nem állítottak elő. A találmány szerinti eljárás egyes kiviteli- módjait az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 2,5 kg frissen begyűjtött és idegen anyagoktól mentes cseresznyetermés-koosányt szellős, száraz meleg helyen, 3—4 cm vastag rétegben szárítókereteken szétterítve, légszáraz állapotúra szárítunk. Ennek eredményeképpen kb. 1 kg drogot kapunk. E légszáraz drognak — melyet előzetesen felaprítottunk, majd a Ph. Hg. V. szerinti 4-es szitának megfelelő finomságúra porítottunk — 100 g-ját bemérjük egy Soxhlet-készülékbe helyezhető, kb. 250 ml űrtartalmú hüvelybe. Az őrölt drogot tartalmazó hüvelyt gyapotdugóval foeduigaszoljuk és belehelyezzük a 0,5 literes Soxhlet-készülékbe, a készülék 1 literes forraló lombikjába pedig 700 ml — az MNOSZ 1661—51 „Aceton, ipari" szabvány I. minőségének megfelelő — aoetont töltünk és azt 85—90 C°-on tartott vízfürdőiben forrásban tartva 4 órán keresztül extrahálunk; vagyis az extraikeiót addig folytatjuk, míg a lefolyó oldószer színtelen lesz. Az extrákéi© befejeztével a kapott acetonos kivonatot — kb. 200 mm Hg oszlop nyomáson — 1U térfogatra bepároljuk, a bepárolt aicetont felfogjuk, majd kb. 20 mm Hg vákuum mellett teljesen elűzzük, ezután 6—8 órán át ugyancsak 20 mm Hg vákuumban 50 C° hőmérsékleten szárítjuk. Ennek befejeztével szivacsos, laza állományú barnás-zöld színű, jellegzetesen kellemes illatú száraz kivonatot kapunk. A száraz kivonat súlya a kiinduló légszáraz drog súlyához viszonyítva 5—6%i. 26 g fenti eljárással előállított száraz kivonatot 68,5 g száraz tejcukorral homogenizálunk és a nyert homogén anyagból kötő- vagy adalékanyagok hozzáadása nélkül, —• önmagáiban ismert módon — tablettákat készítünk. 2. példa: Az 1. példa szerint elkészített száraz kivonat 100 gnnyi mennyiségét vesszük a további eljárás kiinduló anyagául. Ennek az eljárásnak célja olyan hatóanyag előállítása, amely mentes a cseresznyék ocsányból eredő viasz-j ellegű ballasztanyagoktól. A 100 g durván elporított száraz kivonatot szűrőpapírból vagy molinóvászonból készített 250 ml űrtartalmú hüvelybe helyezzük és a hüvellyel együtt 0,5 literes Soxhlet-készülékbe tesszük. A készülékbe 700 ml petrolétert (fp. 40—60 C°) oly módon töltünk be, hogy az a készüléken át jusson a forraló lombikba; ezáltal bizonyos légtelenítést érünk el a készülék függőleges hengercsövében, amelyben a viasztalanítandó kivonat van helyezve. A készülékben — az ismert módon — 85—90 C°-os állandósított hőmérsékletű vízfürdőben forrásban tartott petroléterrel kivonatolunk mindaddig, míg a viasztalanítandó anyagról lefolyó petroléter csaknem vagy teljesen színtelenné válik. Ezután a készülékből kiemelt viasztalamított anyagot vákuum-exsziklkátortban mentesítjük a petrolétertől. Ezt követően a viasztalanított és kiszárított anyagot pontjuk és így zöldes-sárga színű, kellemesen kezelhető port kapunk. Ennek súlya kb. 70 g, amely a kiinduló száraz kivonat 100 gjából származik. E gyógyszeralapanyagot képező por 10 g-ját 25 g száraz tejcukor, 0,8 g talkum és 0,5 g rnagnéziumsztearát hozzáadásával homogén keverékké alakítjuk és — önmagában ismert módon •— tablettázzuk. A fenti keverékből 100 tablettát készítünk, egy tabletta súlya 0,363 g, hatóanyagartalma 0,1 g, ami megfelel a klinikai gyakorlatban kialakult, eredményes és már megszokott dozírozásnak. E tabletták napi therápiás adagja a dekompenzáció fokától függően 4X2 , 3X2, illetve {fenntandó adagként, a már helyreállt kompenzáció esetén 3X1 tabletta. A tablettázási művelet, zavartalanságának biztosítására célszerű a tablettázandó keveréket 24 órán át 60 C° hőmérsékleten szárítani.
