150147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés impulzusfrekvencia mérésére és feljegyzésére
Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & "S5-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.147 SZÁM Nemzetközi osztály: H 03 k TE—284. ALAPSZÁM»1 Magyar osztály: 21 a1 36 Eljárás és berendezés impulzusfrekvencia mérésére és feljegyzésére Tesla Národni Podnik cég, Praha-Hloubetin (Csehszlovákia) Feltaláló: Kulka Milan mérnök, Pra-ha A bejelentés napja: 1961. június 1. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1980. június 10. A találmány imipulzusfrekvencia mérésére és feljegyzésére szolgáló eljárás és berendezés. Az atomfizika területén a legtöbb kísérletnél a szükséges információkat, az áthatoló nukleáris sugárzások feljegyzését erre alkalmas detektorok (pl. szcintillációs számlálók, Geiger—Müller-számlálócsövek, impulzusos, ionizációs kamrák, proporcionális számlálók stb.) útján érik el, melyek a részecskék (korpuszkulák) áthatolását villamos impulzusokként jegyzik fel. A kísérleti eredmények analizálásához szükséges, hogy az impulzusfrekvenciát, tehát azoknak a részecskéknek a számát, melyek egy időegység alatt feljegyzésre kerülnek, ismerjük. E célra általában számlálókat vagy impulzusintegrálókat használnak. A (kettős, dekadikus vagy hasonló) számláló feljegyzi azoknak az impulzusoknak a számát, melyeket a számlálóhoz a bekapcsolásának az időtartama alatt hozzávezetnek. Az impulzusok összes számának és annak az időtartamnak az ismeretében, mely alatt a számláló üzemben volt, az impulzusfrekvenciát könnyen meg lehet határozni. A számlálók előnye, hagy ezek még kis impulzusfrekvenciáiknak is nagy pontossággal való könnyű mérését azáltal teszik lehetővé, hogy a mérési időt meghosszabbítják, miáltal a statisztikai fluktuációk befolyása lecsökken. E mérők hátránya az, hoigy a mérési eredmények folyamatos feljegyzésének a keresztülvitele nehézkes. Vannak ugyan olyan berendezések, amelyekkel az impulzusok mért számát egy papírcsíkra rányomják, ezek a berendezések azonban igen komplikáltak (oly elektromos számológépet tartalmaznak, mely elektromechanikus kiold óval van kiegészítve) és ezenfelül a feljegyzés szám alakban áttekinthetetlen. Impulzusintegrálók (frekvenciamérők) más elv alapján dolgoznak. Impulzusformálás után a villamos impulzusokat az impulzusszámláló kapcsoláshoz vezetik hozzá. E körben a feszültséget az átvezetett impulzusok frekvenciájával módosítják és a berendezés, mely ezt a feszültséget méri vagy folyamatosan feljegyzi, közvetlenül impulzusfrekvenciára kalibrálható. Az integráló előnye az a lehetőség, hogy a frekvenciák időbeli következése könnyen feljegyezhető. Hátránya azonban, hogy kis impulzusfrekvenciáknál (nagyságrendben 10 impulzus percenként) az integráló igen n-ehezen realizálható, különösen akkor, ha a körök időállandói tekintetében nagyok a követeltmények. A találmány szerinti eljárás és berendezés egyesíti az integráló és számláló előnyeit, azaz lehetővé teszi nagy és kis frekvenciák mérését, a mért értékek könnyű feljegyzésével együtt. A találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy a mérendő frekvenciájú impulzusokat impulzusszámlálóhoz vezetjük, mely úgy van bekapcsolva, hogy a K-ik impulzus megérkezésekor az íróeszköz, mely a feljegyzéshordozó (regisztráló szalag) fölött az *- f frekvenciatengely irányában az x = <p (t) törvényszerűség szerint mozog, a feljegyzéshordozóra (regisztráló szalagra) K x/= C P {-Z-) koordinátájú jelet ad, ahol x az íróeszköz távolsága az f frekvenciatengelyén levő meghatározott rögzített ponttól, míg <p (t) jelenti x távolság meghatározott változását a t idő alatt, melyet a mozgatóberendezés konstrukciója idéz
