150147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés impulzusfrekvencia mérésére és feljegyzésére

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & "S5-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.147 SZÁM Nemzetközi osztály: H 03 k TE—284. ALAPSZÁM»1 Magyar osztály: 21 a1 36 Eljárás és berendezés impulzusfrekvencia mérésére és feljegyzésére Tesla Národni Podnik cég, Praha-Hloubetin (Csehszlovákia) Feltaláló: Kulka Milan mérnök, Pra-ha A bejelentés napja: 1961. június 1. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1980. június 10. A találmány imipulzusfrekvencia mérésére és feljegyzésére szolgáló eljárás és berendezés. Az atomfizika területén a legtöbb kísérletnél a szükséges információkat, az áthatoló nukleáris sugárzások feljegyzését erre alkalmas detektorok (pl. szcintillációs számlálók, Geiger—Müller-szám­lálócsövek, impulzusos, ionizációs kamrák, propor­cionális számlálók stb.) útján érik el, melyek a részecskék (korpuszkulák) áthatolását villamos impulzusokként jegyzik fel. A kísérleti eredmé­nyek analizálásához szükséges, hogy az impulzus­frekvenciát, tehát azoknak a részecskéknek a számát, melyek egy időegység alatt feljegyzésre kerülnek, ismerjük. E célra általában számlálókat vagy impulzus­integrálókat használnak. A (kettős, dekadikus vagy hasonló) számláló feljegyzi azoknak az impulzusoknak a számát, melyeket a számlálóhoz a bekapcsolásának az idő­tartama alatt hozzávezetnek. Az impulzusok összes számának és annak az időtartamnak az ismere­tében, mely alatt a számláló üzemben volt, az impulzusfrekvenciát könnyen meg lehet határozni. A számlálók előnye, hagy ezek még kis impul­zusfrekvenciáiknak is nagy pontossággal való könnyű mérését azáltal teszik lehetővé, hogy a mérési időt meghosszabbítják, miáltal a statisz­tikai fluktuációk befolyása lecsökken. E mérők hátránya az, hoigy a mérési eredmé­nyek folyamatos feljegyzésének a keresztülvitele nehézkes. Vannak ugyan olyan berendezések, amelyekkel az impulzusok mért számát egy papírcsíkra rányomják, ezek a berendezések azon­ban igen komplikáltak (oly elektromos számoló­gépet tartalmaznak, mely elektromechanikus ki­old óval van kiegészítve) és ezenfelül a feljegyzés szám alakban áttekinthetetlen. Impulzusintegrálók (frekvenciamérők) más elv alapján dolgoznak. Impulzusformálás után a villa­mos impulzusokat az impulzusszámláló kapcsolás­hoz vezetik hozzá. E körben a feszültséget az át­vezetett impulzusok frekvenciájával módosítják és a berendezés, mely ezt a feszültséget méri vagy folyamatosan feljegyzi, közvetlenül impulzus­frekvenciára kalibrálható. Az integráló előnye az a lehetőség, hogy a frekvenciák időbeli következése könnyen fel­jegyezhető. Hátránya azonban, hogy kis impulzus­frekvenciáknál (nagyságrendben 10 impulzus per­cenként) az integráló igen n-ehezen realizálható, különösen akkor, ha a körök időállandói tekin­tetében nagyok a követeltmények. A találmány szerinti eljárás és berendezés egyesíti az integráló és számláló előnyeit, azaz lehetővé teszi nagy és kis frekvenciák mérését, a mért értékek könnyű feljegyzésével együtt. A találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy a mérendő frekvenciájú impulzusokat im­pulzusszámlálóhoz vezetjük, mely úgy van be­kapcsolva, hogy a K-ik impulzus megérkezése­kor az íróeszköz, mely a feljegyzéshordozó (re­gisztráló szalag) fölött az *- f frekvenciatengely irányában az x = <p (t) törvényszerűség szerint mozog, a feljegyzéshordozóra (regisztráló szalagra) K x/= C P {-Z-) koordinátájú jelet ad, ahol x az író­eszköz távolsága az f frekvenciatengelyén levő meghatározott rögzített ponttól, míg <p (t) jelenti x távolság meghatározott változását a t idő alatt, melyet a mozgatóberendezés konstrukciója idéz

Next

/
Thumbnails
Contents