150146. lajstromszámú szabadalom • Elektrettel történő gyors jelrögzítés
Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & "í> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.146. SZÁM TA—648. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 05 h Magyar osztály: 21 g 29—35 SZOLGALATI TALÄLMÄNY Elektrettel történő gyors jelrögzítés Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Almássy György oki. gépészmérnök (40%), Sterk Tiborné oki. vegyészmérnök (40%) és Hegyi Mihályné elektrotechnikus (20%), budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. június 14. Jeleknek, eletkrosztatikus töltés alakjában való rögzítésére igen sokféle kísérlet történt. Az eljárások két csoportra oszthatók: a) rövid ideig tárolható, b) tartóson tárolható jelek felvitelére hivatottak. a) Rövid ideig tárolható jelek elektrosztatikus felvitelére ismert az a megoldás, amikor kör alakú szigetelőanyag hordozóra, egymástól elszigetelt fémkorongokat helyez el a kör peremén. A fémkorongok által meghatározott körpályán forgó és megfelelően modulált elektronsugárral viszi fel a jeleket. A leolvasás szintén elektronsugárral történik. A berendezés csak rövid ideig tárolja az információkat. Nagy hátránya, hogy vákuum-rendszerbéin működik. b) Tartósan tárolható jelek felvitelére ismert eljárás, amikor a jelek felvitele Lenard-ablakkal ellátott elektroncső segítségével, elektronsugárral történik. A jeleket hordozó fólia levegőiben, atmoszférikus nyomáson van. Az eljárás nagy hátránya, hogy szobahőmérsékleten maradandó és különböző intenzitású töltést kíván létrehozni. Egyrészt irodalmi adatok és kísérleti tapasztalatok alapján a szobahőmérsékleten felvitt jelek élettartama igen korlátozott, másrészt a felületi töltéssűrűség (intenzitás) levegőben, atmoszférikus nyomáson maximálisan 3—4-szer 1'0~9 coul/crn 2 , (J. W. Wild, J. D. Stranathan, J. Chem. Phys. 27, 1055., 1957.), tehát a pontszerű jel maximális töltésének nagysága is igen kicsiny és így a jelek intenzitásbeli különbségének észlelése nagy nehézségekbe ütközik. Számos kísérlet történt különböző intenzitású jelek rögzítésére, de minden módszernél fellépnek a leolvasás nehézségei. A jelek rögzítése egyik megoldásánál — az elektretéknél jól ismert — anizotherm módon történik. Ez azt jelenti. hogy a hordozó dielektrikum, a jel felvitelének pillanatában magas, olvadáspont körüli hőmérsékleten van és a jelet létrehozó, elektrosztatikus térben hűl ki. Ez a módszer biztosítja a jelek tartósságát, amennyiben megfelelő tárolásról gondoskodnak, a jelek felvitelének sebességét azonban erősen korlátozza. Ebben az elrendezésben ugyanis a szalag felmelegítése, illetőleg elektromos térben történő lehűtése szabja meg a jel felvitelének sebességét. Más megoldásoknál jelhordozóként ferroelektromos anyagokat alkalmaznak „igen-nem" jelek rögzítésére. Ennek a készüléknek is hátránya, hogy a jelhordozót közel Curie-pont alatti hőmérsékletre kell emelni, a jel felvétele alatt. A jel annál állandóbb, minél magasabb hőmérsékleten van az anyag Curie-pontja, tehát a szobahőmérséklet körüli Curie-tponttal rendelkező ferroelektromos anyagok nem felelnek -meg a jelek hosszantartó rögzítésére. Külön nehézséget jelent, hogy amennyiben flexibilis szalagot kíván jelhordozáként felhasználni, a ferroelektromos kristályokat, magas hőmérsékleten is jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkező, műanyag fóliába kell bedolgozni. Az elektrosztatikus jelhordozóként használt eljárásoknak, illetőleg anyagoknak hátrányai: különleges jelfelvivő berendezést igényelnek (10"~5 Hgmm nyomáson levő zárt rendszer, melegítő- és hűtőfej). A vákuum-rendszerben a jelek tárolhatóságának időtartama korlátozódik erősen, a
