150127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás C-cephalosporin-származékok előállítására

150.127 5 Ä Ö^-cephaloEporin-vegyületek térbeli szerkezete szintén hasonló a Oephalosporiumból fermentáció útján, kapott C-eephalosporin molekulájának megfelelő részéhez. A CA-cephalospo.rin-(piridin)-mag további azonosítása az alábbi tulajdonságok alapján történhet: 1. A CA-cephalospiorín-imag pH = 4,0 mellett piridinaoetát tompító-oldatiban lefolytatott papírelektroforézis során hasonló távolságra vándorol a katód irányában, mint amennyire a C-cephalosporin, az anód irányában vándorol. Ha az eleíktroforéziist 1'0%-os ecetsavban végezzük, a C/-cephalosporin-mag kb. kétszer olyan gyorsan mozog a katód felé, mint a CA-eephalosporin-(piridin). 2. A CA-cephalosporin-{piridi>n)-magDt a penicillináz neim roncsolja el olyan körülmények között, amelyek között ez: az enzim 50 rncg G-penieiilint teljesen •elroncsol. 3. A CA-cephalosporin~(piridiin)-mag megkülönböztethető a C.-eephalosporEHmagtol n-butanol-etanol-víz 4:1 :5 térfogatarányú elsgyével lefolytatott papírkromatográfia útján is. A fentebbiekben leírt vegyületek, tehát a C-, C(

- és CA-cephalosporin-'magok különösen fontos termékek, minthogy ezek olyan közbenső vegyületek, amelyekből biológiai aktivitást mutató további C-cephalosporin-származékok állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módiát közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: C-cephalosporin-mag előállítása C- c ephalospo rinb ól. 2 g C-cephalosporin-nátriumsót 30 ml vízben oldunk, az oldat pH-órtákét Dowex 50X8 (H"!

") gyanta hozzáadása útján 2,5-re állítjuk be, majd a gyantát kiszűrjük és 10 ml vízzel mossuk, azután a szüredék és a mosófolyadékok egyesítése útján kapott oldathoz 10,2 ml n-sósavoldatot adunk. Ezt az oldatot 3 napig 20 C° hőmérsékleten tartjuk, majd egy Dowex—1 gyantát {aeetát-alakban) tartalmazó 2,1 cm átmérőjű, 7 cm magas oszlopra öntjük. A perkolátumot 5 ml-es frakciókban (1—12) gyűjtjük össze és az oszlopot vízzel eluáljuk, mindaddig, míg összesen 34 frakciót nem gyűjtünk össze. Ezután 0,5 n ecetsavoldattal kezdünk eluálni és további 66 frakciót gyűjtünk össze. Megmérjük valamennyi frakció optikai sűrűségét 260 millimikron hullámhossznál. A 2—16. frakciókat összeöntjük és vákuumban bepároljuk, amikor is 312 mg Cc-cephalosporin válik ki kristályos alakban. A 36-—45. frakciók tartalmazzák a C^cephalosporin-imag legnagyobb részét; ezek a frakciók biológiailag aktív fenilacetil-származékot adnak. E frakciókat összeöntjük és fagyasztva szárítjuk, amikor is 40 mg terméket kapunk. Ennek az anyagnak a fenilacetilezése útján 250 aktivátás-egységet kapunk az eredeti termék 1 mg-jára számítva, Staphylococcus aureus ellen. A kapott új vegyületet a Dowex—1 (acetát) oszlopról kapott megfelelő frakció elaktroforézise útján tisztítottuk tovább. Az elektroforézist Beckman/spinco Model CP folytonos! áramú papírelektroforézis cellában végeztük. A felhasznált tompítót oly módon készítettük, hogy 0,05 n ecetsav oldathoz piridint adtunk mindaddig, míg „ a pH-érték 4,0-ig nem növekedett. A cellát 40 mA állandó áramerősséggel üzemeltettük, 880 V feszültséggel. A mintát, 20 ml tompító-oldatiban 24 óra alatt tápláltuk be a készülékbe és 32 frakciót gyűjtöttünk össze; a frakciók számozása a katódtói (1.) az anód felé (32.) történt. Mindegyik frakció térfogata kb. 12 ml volt. A kísérlet végén a papírt ninhidrinnel permeteztük be. Ily imódon egy igen kis 'mozgékonyságot mutató anyag erős sávját kaptuk, amely a 13—15. frakciókban folyt le a papírról, továbbá egy erősen savas anyag sávját, amely az anódhoz folyt, valamint egy oly termék gyenge sávját (ez az alfa-aminoadipinsavnák felelt meg), amely az anód felé vándorolt és a 24. frakcióiban folyt le a papírról. Az új vegyület helyzetének meghatározása céljából ÍOXIO /xl-es foltokat alkalmaztunk a papírra imindegyik frakcióból, majd a papírt 1 mól piridin 50%-os acetonos oldatával, azután pedig 2% fenilacetilklorid acetonos oldatával permeteztük be. Miután a papírt Staphylococcus aureus mikroorganizmussal beoltott lemezekkel hoztuk érinti kezesibe és a lemezeket inkubáltattuk, nagy gátlási zónát tapasztaltunk a 22. frakciónak megfelelő helyzetben, továbbá egy kisebb gátlási zónát a 23. frakciónak megfelelő helyzetben. A 22. frakció fegyasztásos szárítása útján kapott maradék túlságosan kis mennyiségű volt ahhoz, hogy pontosan mérni lehessen a súlyát. Vizes oldatban e termák ibolyántúli abszorpciós színképe egy platót mutatott 260 millimikrónnál, az anyag teljes súlyát (43 meg) az e hullámhosszon mutatott extinkció alapján becsültük meg, annak feltételezésével, hogy az ayag molekulasúlya a 7-ami!

nocephalosiporáns&vénsk felel meg és hogy molekuláris extinkciója megegyezik a C-cephalospoirinéval. A terméket azután pH = 6,5 értékű fosefát-tompítót tartalmazó vizes acetonos közegben fenilacetiieztük. A fenilaeetil-származék aktivitása Staphylococcus aureus mikroorganizmusisal szemben az eredeti termék 1 mg-jára számítva 1450-nek felelt meg. A C-cephalosporin aktivitása ugyanezzel a mikroorganizmussal szemben 8—10 egység/mg. A 6-aminopenicillinsav '(penicillin-mag) aminocsioportja viszonylag gyenge bázisosságot 'mutat, a vegyület izo elektromos pontja az irodalmi közlések szerint (Batchelor, Doyle, Naylor és Rolinson, 1959) pH = 4,3 értéknél van. Ez, könnyen megérthető, minthogy az aiminocsoport bétahelyzíetben van mind a CON, mind pedig a CH—S-csioporthO'Z képest. Hasonló okokból a 7-aminocephalosporansav aimmocsioportjának is gyengén bázisosnak kellene lennie és az anyagnak pH = 7 esetén az anód felé kellene vándorolnia. A C-cepbalosporinból kapott (fentebb leírt) új vegyület tulajdonságai azt mutatták, hogy valóban 7-aaninocephalosporansavval állunk szemben. A 7-aminocephalosporansav infravörös színképét az 1. ábra szemlélteti. 2. példa: CA-eephalosporiin-(piridin)-tmag előállítása CA-eephalosporin-('piridki)-iből. A CA-cephalosporin-^piridiri)- vegyületet 0,1 nvagy 1,0 n-sósavoldatiban tartjuk szobahőmérsék-