150125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasbetonszerkezetek egyedi huzalnyalábokkal való gyűrűirányú utófeszítésére és berendezés az eljárás kiviteléhez

2 150.125 látott rúd, amely nemcsak a nyaláb-végek rögzítésére, hanem a lehorgonyzás külpontosiságából adódó igénybevételek felvételére is való. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a szerkezet betonfelületére lazán felrakott, a betonfelületet körülvevő gyűrű alakú huzalnyaláb végeit a betonfelület egy alkotója mentén elhelyezett lehorgonyzóeleim nyílásain, célszerűen lehorgonyzórúd kúpos furatain átvezetjük és a szerkezet kerülete mentén célszerűen egyenlő távolságban kiosztott, a súrlódást kiküszöbölő eszközök, célszerűen ingáik befogó elemeibe, előnyösen fésűibe helyezzük, a betonfelületre a nyalábvégeket isimert feszítőeiszikö'Zökikel, pl. Freyssinet-saitopárral annyira feszítjük, hogy a súrlódás hatását kiküszöbölő eszközökkel a befogó elemekbe helyezett huzalnyalá'bot a betonfelülettől sugárirányban annyira eltávolítjuk, hogy a huzalnyalábok a betont sehol se érintsék, a huzalnyalábban ebkor fellépő feszítőerőt szükség esetén a feszítőeszközökkel kiegészítjük, majd a súrlódást kiküszöbölő eszközöket a feszítőeszközökkel átellenes oldalról indulva párosával befelé mozgatjuk, mindaddig, míg a huzalnyaláb a betonfelületre, illetve a súrlódást kiküszöbölő eszközök mellett a huzalnyaláb és a betonfelület közé helyezett tüskékre nem fesizül, miközben a feszítőeszközök által kifejtett erőt állandóan az előírt feszítőerő értékein tartjuk, végül az itt leírt műveletnek az utolsó súrlódást kiküszöbölő eszközpárral váló végrehajtása, s így a teljes huzalnyalábnak a betonfelületre, illetve a tüskékre való ráfeszülés'e után a huzalnyaláb végeit a lehorgonyzó eleimhez rögzítjük, s e műveletnek az egyes súrlódást (kiküszöbölő eszközökkel való elvégzése után az adott eszköz leszerelhető. Az eljárás kivitelére szolgáló berendezés ismérve: a vasbetonszerkezetet körülvevő huzalnyalábok végeit felvevő, a köpeny egy alkotója mentén elhelyezett lehorgonyzóelem, célszerűen kúpos furatokkal 'ellátott, több huzalnyaláb lehorgonyzására alkalmas lehorgonyzórúd, feszítőeszközök, pl. Freyssinet-sajtó-pár és a vasbetonszerkezet kerülete mentén egyenlő vagy közel egyenlő közökben elhelyezett, egy-egy a huzalnyalábot befogó- és vezetőfésűJkkel ellátott, a betonfelülethez közelíthető és attól eltávolítható, s a súrlódást a feszítés tartania alatt kiküszöbölő eszközökkel, célszerűen ingákkal, amelyek maguk is részt vehetinek a feszítőerő kifejtésében. A találmány egyéb ismérvei az alábbi leírásból és az ahhoz csatlakozó igénypontokból tűnnek ki. Az alábbi leírás a találmány szerinti eljárás kivitelére alkalmas berendezés példaképpeni alakját körkeresztmetszetű silóval kapcsolatban ismerteti. Az 1. ábra a siló keresztmetszetét feltüntető felülnézet, amelynek részletét nagyobb léptékben a 2. ábra mutatja. A 3—4. ábrák egy ingát elől- és oldalnézetben szemléltetnek. Ezeken az ábrákon a huzalokat és az azokat az ingáin alátámasztó rudacskákat nem tüntettük fel. Az 5—6. ábrák a lehorgonyzórudat elölnézetben, illetve keresztmetszetben ábrázolják. A henger alakú 1 siló kerületén szabályos közökben 2 ingák vannak elhelyezve (3—4. ábra), amelyek 3 fésűibe a 4 huzalnyaláb szálait behelyezik és a fésűkbe behelyezett rudacskák közvetítésévei azokat a fésűkkel megfogják. (A 3—4. ábrán a rudacskákat és a 4 huzílmyalábot a tisztább ábrázolás érdekében nem tüntettük fel.) A huzalnyaláb szabad végeit az 5 lehorgonyzó rúd (5—6. ábra) kúpos 6 furatain vezetik át. Az 5 lehorgonyzó rúdból kiálló huzalvégek a 7 Freyssinet-sejtókba vannak befogva. A 7 sajtókkal a 4 huzalnyalábokat célszerűen annyira meghúzzuk, hogy azok szorosan az 1 siló falához simuljanak, de ez nem féltétlenül szükséges. Ezután a 2 ingák 8 csapját ágyazó 9 orsókra csavart 10 csavar anyák segítségével a 3 fésűkbe helyezett 4 huzalnyalábokat az 1 siló betonfelületétől sugárirányban annyira eltávolítjuk, hogy a 4 huzalnyaláb az 1 siló betonfelületét sehol se érintse. Az eredetileg közel körgyűrű alakú 4 huzalnyaláb ezáltal sokszög alakját veszi fel, amelynek csúcsaiban egy-egy 2 inga foglal helyet. Ezáltal a feszítőhuzalokban már fellép bizonyos feszítőerő, ímely huzalfeszültségmérő műszerrel ellenőrizhető és a feszítősajtó szivattyújának feszmérőjén is észlelhető. Az ismertetett módon már a teljes feszítőerőt is ki lehet fejteni, de ez nem szükséges. A feszítőerő kiegészítő részét a 7 Freyssinetsajtókkal fejtjük ki, amely erő az 1 siló kerülete mentén egyenletesen oszlik el. A feszítőerő teljes kifejtése után a huzalfeszültség ellenőrizhető. A feszítőerőnek a siló betonfalára való közvetlen átadása céljából a 3 fésűket a 10 csavaranyák segítségével párosával befelé mozdítjuk mindaddig, amíg a 4 huzalnyaláb a betonfelületre, a 2 ingák szomszédságában pedig a 3 fésűk mellett kétoldalt, a 4 huzalnyaláb és a betonfelület közé helyezett tüskékre nem feszül. Ennek a műveletnek egy-egy 2 ingával való elvégzése után a 3 fésűkbe helyezett rudacskák kioldhatok és a 2 inga leszerelhető. A műveletet a 7 Freyssinet-sajtókkal átellenes oldalon kezdjük meg, s a 7 Freyssinet-sajtók által kifejtett feszítőerőt állandóan a kívánt értéken tartjuk. Ha a teljes 4 huzalnyaláb a betonfelületre, ill. a tüskékre feszült, a 4 huzalnyaláb végeit kúpos acéldugó benyomásává1! BZ 5 lehorgonyzó rúdhoz rögzítjük. Megjegyzendő, hogy a feszítés indításakor később várható kilengésre való tekintettel célszerű a 2 ingákat a várható kilengéssel ellenkező értelemben középállásukból kilengetni. A 2 ingák visszanyerését és újból való felhasználását tüskéik mellőzésével úgy is lehetővé tehetjük, hogy a 3 fésűk az 1 siló betonfelületén e célból kiképzett hornyokba illeszkednek, ezáltal a fésűt a megfeszített nyaláb nem szorítja a betonhoz. Szerkezeti részleteiben a találmány szerinti eljárás és berendezés az igénypontok keretén "selül sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás vasbetonszerkezetek (silók, tartályok, gyárkémények, talpgyűrűk stb.) egyedi huz-ünyalábokkal való utófeszítésére, azzal jellemezve,