150125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasbetonszerkezetek egyedi huzalnyalábokkal való gyűrűirányú utófeszítésére és berendezés az eljárás kiviteléhez

Megjelent: 1963. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG "üT^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.125 SZÁM Nemzetközi osztály: É 04 c MO—507 ALAPSZÁM Magyar osztály: 37 b Eljárás vasbetonszerkezetek egyedi huzal nyalábokkal való gyűrűirányú utófeszítésére és berendezés az eljárás kiviteléhez Mokk László oki. mérnök, Budapest, dr. Tassi Géza műegyetemi docens, Budapest és Lányi Jenő gépésztechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1961. szeptember 22. A találmány tárgya eljárás vasbetonszerkezetek (silók, tartályok, gyárkémények, talpgj'űrűk stb.) egyedi huzalmyaláboikfcai való gyűrűnrányú utófeszítésére és berendezés az eljárás kiviteléhez. Az utófeszítés tudvalevőleg a vasbetonszerkezetet körülvevő nagyszilárdságú acélhuzalnyaláb alkotta gyűrűk segítségével történik. Ilyenfajta ismert eljárásoknál az érintőirányú feszítőerő — támadáspontjától kiindulva — a beton és acél között fellépő súrlódás miatt, az érintő hajlásszögének változásával és a súrlódási tényezővel exponenciálisan csökken. Eme utófeszítési módnál, amelynél isimert utófeszítő 'berendezéseket alkalmaznak, a fellépő súrlódási veszteségek miatt az érintő hajlásszöge két íeszítési pont közötti változásának csökkentése 'érdekében, a feszítőerőt a vasbetonszerkezetet körülvevő huzalnyalábok mindegyikének több kerületi pontján kell kifejteni és a pontok helyét az egyenletesség kedvéért ciklikusan változtatni kell. E körülmény az eljárást a gyűrűmként nagyszámú feszítés, és lehorganyzás miatt anyagigényessé, bonyolulttá és hosszadalmassá teszi és még így sem érhető el maradéktalanul az a kitűzött cél, hogy a huzalnyalábban ébredő feszültség a teljes kerület mentén állandó legyen. A találmány célja a huzalnyaláb egy pontján kifejtett közel órintőirányú .erőkkel végzett gyűrűirányú, egyenletes feszítés létesítése, a súrlódás kedvezőtlen hatásának kiküszöbölése mellett. A feszítéskor fellépő súrlódás csökkentésére már javasoltak különböző megoldásokat. Leonbardt stuttgarti professzor a feszítőhuzalnyaláboknak csúszó csőbe való helyezését §s a cső külső felületének kenését, a MELYÉPTLPV gördülő pálcák alkalmazását, az Ateliers Partiot Cementation angol cég grafitrétegen csúszó öntöttvas saruk közbeiktatását javasolja. E megoldások hátránya, hogy bonyolultságuk ellenére sem alkalmasaik a kitűzött cél elérésére, egyrészt mert alkalmazásukkal nem sikerült a súrlódást megfelelő 'mérteikben csökkenteni, másrészt mert a feszítőerőt a huzalnyalábnak nemcsak egy pontján kellett kifejteni, s főleg azért, mert a súrlódást nemcsak a feszítés időtartalmára csökkentették. A találmány fontos ismérvei: a huzalnyaláb végeinek egy alkotó mentén elhelyezett lehorgonyzó elemhez (célszerűen lehoirgonyzórúdhoz) való rögzítése, az egyedi nyalábok feszítéséhez a zárt gyűrűnek csak egy pontján alkalmazott feezítőeszközpár és a beton és az acél közötti súrlódásnak a feszítés 'tartama alatt való kiküszöbölése olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a feszítőhuzaloknak a beton felületétől való eltávolítását és amelyek maguk is résztvehetnek a feszítőerő kifejtésiében, s amelyek a feszítőhuzaloknak a betonfelületre való ráengedése után visezanyerhetőfc. Ilyen eszközök pl. a vasbetonszerkezet -'kerületén egyenletesen, vagy közel egyenletesen elosztott ingák. A vasbetonszerkezet kerületén egyenletesen elosztott ingák alkatrészei: állvány és csap körül lengethető szár, mely csapnak a beton felületétől való távolsága állítható, továbbá az inga szárának alsó részén kialakított célszerűen fésűszerű 'befogóelem, melynek segítségével a huzalok rendezhetők és megfoghatók. A huzalvégeket lehorgonyzó rúd a kifejtendő feszítőerőnek megfelelően méretezett, a nyalábvég lehorgonyzása helyén kúpcs furatpárral el-