150097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag hatásos alkilszulfoniloxi-származékok előállítására
2 150.097 után az elegyet lehűtve a kivált reakciótermék és ezüstbromid keverékét leszűrjük, majd bőséges acetonitriiíel utánamossuk. A nucestortát 200 ml metanollal digeráljuk, az ezüstbromidot melegen leszűrjük, majd 100 ml forró metanollal utánamossuk. A metanolos szűrletet kénhidrogénes kezeléssel ezüstmentesítjük és a metanolt vákuumban kíméletesen lepárcljuk. A párlási maradék kristályos mézga, melyet kevés vízben oldunk, majd meleg alkoholt adunk hozzá. A reakciótermék dörzsölésre tűs kristályokban kiválik, izoláljuk, alkohollal mossuk és kénsav felett exszikkátorban szárítjuk. A kapott 1,6-bisz-béta-metánszulf onilamino-l ,S-didezoxisD- mannit.dimetánszulíonát 56,5 g, amely 1—2 mol kristályvizet tartalmaz. Fenti acetonitriles anyalúg bepárlásával a feleslegben alkalmazott ezüstmetánszulfonátot regeneráljuk. A kristályos bepárlási maradékot leszűrjük, kevés metanollal mossuk, amikor is megkapjuk a regenerált ezüstmetánszulfonátot. A metanolos szűrletet kénhidrogénnel 'kezelve ezüstmentesítjük, majd vákuumban az oldószert lepároljuk és a bepárlási maradékot vizes alkoholból átkristályosítjuk. További 7—8 g reakcióterméket kapunk. A két frakcióban kapott terméket egyesítve vizes alkoholból ismételten átkristályosítjuk. A kapott termék 58,9 g. A metánszulíosavas só hajlamos kristályvíz felvételére. Vízmentes oldószerből, pl. acetonitrilből vagy metanolacetonitril elegyből többször átkristályosítva a kapott termék kristályvízmentes, 1 Hgmm-es vákuumban, 80—80 C°-on kénsav felett 9() szárítva op.: 114—115 C°, (a)ő = + 8,13° (c = 1 metanolban). Levegőn instabil, igen gyorsan 1 mol kristályvizet, hosszabb állás után további 1 mol kristályvizet vesz fel, az olvadáspont egyidejű csökkenése mellett. A metánszulfosavas só tömény vizes, vagy metanolos oldatát fölös mennyiségű oxálsav oldatával egyesítjük, amikor is fehér kristályos termékként íkiválik az l,&-bisz-béta-metánszulfoniloxietilamino-l,6-didezoxi-D-mannit.dioxalát, op.: 177' C° (bomlással, («)D° = + 8,98° (c = 1 vízben). Kristályosítható vízből vagy vizes metanolból. A vegyület elemi analízise a számítottal egyezik. Az oxalátsó tömény vizes oldatát kalciumklorid tömény vizes oldatával egyesítjük, majd a képződött kalciumoxalátot leszűrjük. A szűrletet 40 C° vízfürdőn vákuumban kíméletesen töményítjük és meleg etanolt adunk hozzá. Lehűlésre fehér tűs kristályokban kiválik az 1,8-biszHbéta-meziloxietilamino-l,6-didezoxl-D-m^nnit.diiklórhidrát, izoláljuk és bőséges etanollal mossuk, op.: 142— 143 C°, (afo — + 12,37° (c = 1 vízben). Kristályosítható vizes alkoholból. A vegyület elemi analízise a számítottal egyezik. 2. 29,5 g ezüstetánszulionátot feloldunk 190 ml vízmentes acetonitrilben, majd keverés mellett hozzáadunk 12,5 g porított 1,6-faisz-béta-brómetilamino- 1,6- didezoxi - D -mannit.dibrómhidrátot. Az elegyet 14 órán át enyhe forrás közben erőteljesen keverjük. A reakció befejeződése után az ezüstbromidot leszűrjük, mennyisége az elméletileg számítottal közel egyező. A szűrletet vákuumban bepároljuk, a maradékot metanolban oldjuk, majd kénhidrogénnel kezelve ezüstmentesítjük. Az ezüstszulfid leszűrése után kapott szűrletet vákuumban kíméletesen betöményítjük, majd a bepárlási maradékot 20 g oxálsav 110 ml vízzel készített oldatával egyesítjük. A lehűtés után kivált kristályos terméket leszűrjük, vízzel mossuk, súlya: 11,8 g. Az anyagot 70 C°-os vízben feloldjuk, az oldhatatlan részt leszűrjük, a szűrletet gyorsan lehűtve a kivált kristályos terméket izoláljuk, 10,6 g 1,6-bisz-beta-etánszulfoniloxietilamino^l,8-did'ezoxi-D-mannit.dioxalátot kapunk op.: 148—149 C° (bomlással), (a) £° = 10,6° (c = 1, vízben). A termék elemi analízise a számítottal egyezett. A fenti oxalátsó tömény meleg vizes oldatát feles mennyiségű kálciumklorid tömény vizes oldatával egyesítjük. Lehűtés után a kivált kalciumoxalátot leszűrjük, a szűrletet vákuumban kíméletesen betöményítjük, majd alkoholt adunk hozzá. A kivált tűkristályos terméket izoláljuk, vízzel Ca++ negatív reakcióig mossuk. A kapott l,6-bisz-beta-etánszulfoniloxietilamino-l,6--didezoxi-D-mannit.diklőrhidrát op.: 141—143 C° 20 (bomlással), («)D ~ '=10,88° (c = 1, vízben). A vegyület elemi analízise a számítottal egyezett. 3. 6,4 g l,6-bisz-etilénimino-l,6-didezoxi-3,4-monoaceton-D-mannitot [L. Vargha: Naturwiss., 42, 582 (1955)] feloldjuk 8 ml etanolban, majd keverés és külső hűtés mellett 0 C°-on hozzácsurgatiuk 20 g metánszulfonsav és 20 ml víz elegyéhez. Éjszakán át 5—10 C°-on tartjuk, majd a reaikcióelegyhez vízmentes etanolt adagolunk. A kivált olajos reakciótermékről az oldatot dekantáljuk, majd többször újabb etanollal átgyúrjuk, amikor is átkristályosodik. A terméket kevés vízben oldjuk, leszűrjük, alkohol hozzáadására dörzsölésre tűs kristályokban kiválik az l,6-bisz4>eta-metán-Sízulfoniloxietilamino-u,6-didezoxi- D -mannit.dimetánszulfonát. A termék elemi analízise a számítottal egyezik és azonos az 1. példában leírt vegyülettel. ' 4. 8,16 g 1,6-bisz-beta-oxietilamino-n.hexánt (L. Vargha és mt.: J. of Chem. Soc. London, 1957, 805) melegen feloldunk 170 ml vízmentes piridinben, majd visszahűtve keverés és külső hűtés mellett 5 C°-on hozzácsurgatunk 18,2 g metánszulfonilkloridot. Ezután 3 óráig 5 C°-on, majd 3 óráig szobahőn keverjük. A reakcióelegyet lehűtve a kivált kristályokat leszűrjük, kevés piridinnel, majd izopropanollal, végül éterrel mossuk. A , kapott termék 15,8 g, op.: 120—126 C°. A reakcióterméket 40 ml vízben oldjuk, az oldhatatlan részt leszűrjük, a szűrletet szénnel derítjük, majd ismét leszűrve a szűrlethez fokozatosan etanolt adva gyöngyházfényű lapokban kiválik az 1,8-bisz-beta-metáiiszulfoniloxietilamino-nJhexán.diklórhidrát. 8,8 g, op.: 133—134 C°. Kristályosítható vizes alkohóiból, acetonitril-alkohol elegyből. A termék ' elemi analízise a számítottal egyezik.
