150058. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fékek önműködő utánállító szerkezeteihez

Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 4?-^ SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: B 61 h ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL 150.058 SZÁM SE—1020 ALAPSZÁM Magyar osztály: 20 f ,1—6 Berendezés fékek önműködő titánállító szerkezeteihez Svenska Aktiebolaget Bromsregulator cég, Malmö (Svédország) Feltalálók: Hogfors Henning Einar, Malmö, (Svédország), Jeppson Erik Mauritz, Malmö (Svédország) A bejelentés napja: 1960. október 17. Franciaországi elsőbbsége: 1959. október 19. A találmány olyan önműködő fékutánállító szerkezetekre, különösen vasúti kocsik fékutánállító szerkezeteire vonatkozik, amelyek a fékrudazatnak egy fékrúdjáfoól állanak, aimi a fékezéskor a fékező erőt a fékhengertől a fékpofákra viszi át, mimellett ez a fétkrúd három részre van felosztva, amelyek közül a középső, a fékrudazetnak a fékrúd hossztengelye körül el nem fordíthatóan hozzáízülő két másik részéhez viszonyítva elfordítható és azokkal egy működtetőtagos egyirányú retesszel van összekapcsolva, amelyet a fékpofák felfektetéseikor és a fék oldásakor a fékhenger löketétől függően ható vezérlőiberendezés az egyik, illetőleg a másik irányban, mozgat. Az ilyenféle önműködő utánállító szerkezetekben, mint amilyeneket pl. a 111 079 számú és a 149 568 számú magyar szabadalmak ismertetnek, a fékrúd középső forgatható része csőszerűén van kiképezve és egy anyával kapcsolódik a nem forgatható rűdrészek egyikéhez, mely csavarorsóként van kialakítva. Ezeknél az ismeretes utánállító szerkezeteknél fennáll az a veszély, hogy az egyirányú retesznek üzemközibeni elszennyeződése folytán az utánállító szerkezet kifogástalan működése azáltal hiúsul meg, hogy a fékrúd forgatható része nemcsak a kívánt forgási irányban fog elmozdulni, hanem a működtető tag azt a megnövekedett súrlódási ellenállás folytán az ellenkező forgási irányban is magával fogja vinni. Ez, a veszély különösen akkor nagy, ha á jó kenés folytán az anyag és a csavarorsó menetei közötti súrlódás eg3' minimális értékre csökken. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az elforgatható fékrúdrész mindkét irányban egyenlő mértékben fog elfordulni, így tehát utániállítás nem következhet be. A találmány célja ennek a hátránynak a kiküszöbölése, amit azzal érünk el, hogy a forgatható fékrúdrész vagy az ezzel egy kapcsolószervvel összekötött és az egyirányú retesznek csak az egyik irányban meghajtandó része, és a vele szomszédos, nem csavarorsóként kialakított és nem forgatható fékrudazatrész közé egy súrlódó elem van beiktatva. A találmányt a következőkben a rajzok alapján magyarázzuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti utánáUí tószerkezetet egy szokásos fekrudaaatba beépítve, felülnézetben ábrázolja. A 2. ábrán az egyszeresein működő utánállítószerkezetnek a találmány szerinti másik alakja hosszmetszetben van feltüntetve. A 3. ábra a 2. ábrának a III—III vonal mentén vett harántkeresztmetszete. A 4. ábra a találmány másik kiviteli alakja szerinti kettős működésű utánállító szerkezetet részben hosszmetszetben, résziben felülnézetben mutatja. Az 1. ábrán feltüntetett fékrudazatnál a szokásos módon a fékezőerőt az (1) fékhengerről az egymással (2) kapcsolórúddal összekötött (3) kigyenlítő emeltyűk viszik át a (4) fő-vonórudakra és az (5) fékrudazatra. A (4) fő-vonórudazat alkotja az utánállító szerkezetet, amit egy a fékhengerlökettől függő, a fékezéskor ható vezérlőberendezés vezérel. Az utánállító szerkezet feltüntetett építési alakjánál a vezérlőiberendezés egy (6) rúdon át (1. ábra) hat egy a (4) fékrúdra forgathatóan ágyazott (7) forgattyúbüvely (2. ábra)