150035. lajstromszámú szabadalom • Hidrodinamikus tengelykapcsoló

150.035 3 esoló —3— munkatere a szokásos elrendezésben a szivattyú- és turbinakerekek közt, az 1. ábrától eltérően, de a találmányra nézve nem mértékadó hatállyal, úgy van kialakítva, hogy a turbinakerék lapátteréből a forgástengely felé meghosszabbított túlnyúlása nincs, úgyhogy a kapcsolófelek gyakorlatilag azonos radiális méretű lapátterekkel vannak egymással szembeállítva, ami résziben már annak a következménye, hogy — ismét az 1. ábrától eltérően — a szivattyú-/ kerék lapáttere és a forgástengely között folyadéktárolásra alkalmas térrész nincs hagyva. Szétkapcsoláskor a munkafolyadék a —3— munkatérből az —1— szivattyúkeréknek radiálisán szélső kerületi szakaszán körben elrendezett Bzelepvezéiiésű —11— áteresztőnyílásokon át az ábrázolás szerint dob alakú —6— záróburkolat belsejébe ürül ki, s ebben a zár ód ob hengeres —12— köpenyfalán forgás, közben folyadékgyűrűvé szétterülve tárolódik. Az áteresztőnyílásokba (nem ábrázolt) rugókkal ülésükről leemelt, ill. az nfe fordulatszám felett saját centrifugáierejükkel ülésükre szorított —13— szelepgolyók vannak beépítve, melyek a szelepüléseknak áteresztőnyílások gyanánt szolgáló furatait az n?: fordulatszám alatt nyitva tartják s ezáltal a munkatér kiürülését lehetővé teszik. A munkatér feltöltése alkalmával a munkafolyadék visszaáramlásának útja az ábrákból következtethető: A külső szabad végükön meggörbített és végnyílásukkal a gyűrű alakiban tárolódó foryadékmennyiség forgásirányával szembeállított —10— merítőcsövek a munkafolyadékot radiálisán befelé, a —9— csőagy hengergyűrű alakú —14— üregébe s innen a kapcsolói elek lapátterei közti rés forgástengely felőli —16— környílása elé, végül ezen át a munkatérbe szorítják. A ctsőagy, amelynek —14— ürege a kapcsolói elektől távolabbi végén természetesen le van zárva, a 2. ábra szerinti megoldási változatban a hozzá közelebb eső szivattyúkerék lapátterének tengely körüli környílásába illesztve célszerűen ez utóbbinak támasztására is szolgálhat. Ezzel szemben a 3. ábra szerinti megoldási változatban a csőagyhoz a vele együttforgó turbinakerék van közelebb, s ezért célszerű a csőagyat a turbinatengely és a turbinakerék lapáttere közé ékeílni, ez esetben azonban a turbinakerék hátoldalát burkoló —7—• kapcsolóháztoldatot a turbinakerék és a merítőcsövek között a csőagyon, lehet vezetni. Ez utóbbi megoldási változat a 2. ábra szerinti változathoz képest a munkatérbe visszahajtott munkaközeg beáramlásának iránya szempontjából is kedvezőbbnek látszik. A záródob hengeres —12— köpenyfala a merítőcsövek forgássíkjábain mindkét megoldási változatban kívülről domború —15— gyűrűhoronnyal van kiképezve aibböl a célból, hogy a merítőesöveknek a horonyba nyúló szájnyílásai a tárolt munkaközegmennyiségnek végül ide húzódó maradékát is visszajuttathassák a munkatérbe. Az ábrákon még látható —17— és —18— hivatkozási számok iteíngelycsapágyazásokat, ill. tengelytömítésit jelölnek. A —11— áteíi'eszitőnyílások zárószelepként —13— golyós szelepek helyett, a szeleptest kialakításától eltekintve egyébként azonos elvi megoldásban, pl. kúpos vagy tájnyérszelepek sitb. is tekintetbe jöhetnek, s főleg ilyen utóbbi szelepek alkalmazása esetén számukra — pl. kiemelkedő bütykökkel a szelepszárakra dolgozó vezérlőgyűrű alakjában — egymást az n^ fordulatszámon egyensúlyban tartó centrifugál- és rugóerővel terhelt közös működtető berendezésről is lehet gondoskodni. E szelepek és közös vagy egyénenkénti működtető berendezésük tartozékait, valamint a merítőcsövek et s kerületi irányban ismétlődő egyéb szerelvényeket körben előnyösen egyenletesen elosztva s az egyféle szerelvényeket egymás közt is azonos kiképzésben és elrendezésben kell alkalmazni, hogy a belőlük eredő tömegerők a kapcsolón kiegyenlítsék egymást. Végül még említést érdemel, hogy az áteresztőnyílások szelepes záróberendezésének működtetését a motor célszerűen választott n^ fordulatszámára érzékenyített automatikus működtető szerv vagy mechanizmus helyett, főleg a szelepek most említett közös működtetése esetén, tetszés szerinti (pl. manuális, automatikus stb.) külső vezérlésű szerkezettel, ill. berendezéssel is lehet eszközölni, főleg abból a célból, hogy a kapcsoló a hajtómotor üzemi fordulatszám körzetében is, a kapcsoló munkaterének kiürítése által tetszés, ill. szükség szerint szétkapcsolható legyen. A találmány általános és részletes leírásából a működésmód értékelése szempontjából azonban még ezen utóbbi alkalmazási eset számára is a zárókövetkeztetés vonható le, hogy bár a találmány célja és rendeltetése minden esetben a tengelykapcsolóval átvitt nyomatéknak legalábbis elméletileg teljes fokú korlátozására, ill. megszüntetésére, valamint ennek eredményeként a kapcsolófelek széltkapcsolásának létesítésére irányul, ez a körülmény a találmány szerinti kapcsolónak a működésmódból adódó nyomatékkorlátozó jellegét annak dacára sem érinti, hogy a találmánynak szétkapcsolás után még egészen csekély mértékre korlátozott — egyébként azonban lehetséges — ellennyomaték fenntartása sem célja. Szabadalmi igénypontok: 1. Hidrodinamikus tengelykapcsoló, melynél az átvitt nyomatéknak az üzem természete szerint kívánatos letörése a kapcsoló munkaterében áramló munkafolyadéknak a hajtó kpcsolófélből (szivattyúkeréikből) ennek radiálisán szélső kerületi szakaszán elrendezett vezérelt nyitású áteresztő nyílásain át folyadéktároló térbe való kihajtása következtében jön létre, azzal jellemezve, hogy a kihajtott folyadékmennyiséginek a kapcsolófelek külső átmérőjénél nagyobb átmérőjű térrészbe való tárolására a kapcsolófelek és a kihajtott folyadéfcmeinnyiséget a motor felgyorsítása alkalmával a munkatérbe visszavezető szerelvények a szivattyúkeréklkel együttforgó burkolattal vannak körülzárva, s ebben folyadékvisszavezető szerelvények gyanánt a hajtott kapcsolófél (turbinakerék) forgástengelyére ékelt és szabad gyűrűnyílásával a kapcsolófelak közti rés forgástengely felőli környílására irányított cső-