150035. lajstromszámú szabadalom • Hidrodinamikus tengelykapcsoló
Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG "JT -ÍJSZABADALJV; Nemzetközi osztály: F 06 d ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.035 SZÁM MA—1032 ALAPSZÁM Magyar osztály: 47 c 6—-18 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Hidrodinamikus tengelykapcsoló ' MTA VI. Műszaki Tudományok Osztálya Feltalálók: dr. Varga József oki. gépészmérnök és Kisbocskói László oki. gépészmérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1961. április 21. Mint a találmány számára elsősorban tekintetbe jövő dieselmotor hajtású gép- és sínjármű^ek üzeméből ismeretes, a hajtóberendezésükben alkalmazott hidrodinamikus tengelykapcsoló nyomatékának a belsőégésű hajtómotor üresjárási fordulatszámkörzetében és ez alatt eszközölt korlátozását — a nyomaték ún. letörését — az a körülmény teszi kívánatossá, hogy a járműoldali kapcsolófélen (turbinakeréken) az n ä motorfordulatnál fellépő „megállító" nyomaték rendszerint csak lényegtelenül kisebb a motor által ugyanezen fordulatszámon kifejthető, ül. tényleg kifejtett nyomatéknál. A megállító nyomatéknak ez a magas értéke ugyanis a hidrodinamikus tengelykapcsolónak a turbinakerék megállítása (100% szlip) esetén adódó olyan tulajdonsága, amely a hajtómotor és a jármű szempontjából a megállás folyamata alatt egyaránt hátrányos, mert megfelelő jelentős üresjárási teljesítményt igényel, másfelől a járműnek megfelelő erősségű lefékezését teszi szükségessé. A nyomatéknak e hátrányok megszüntetése céljából kívánatos és értelem szerint önműködőlég létesülő korlátozása a vonatkozó ismert megoldási javaslatokból is kitűnő módon a munkafolyadékmennyiség legalább egy részének a kapcsoló munkateréből ennek egy olyan térrészébe való elvonásával, ill. elterelésével valósítható meg, amelyből az elvont folyadékmennyiség a következő új üzemszakasz számára a munkatérbe — szintén önműködőlég — vissza is tud jutni. Az ezen kettős működésmód kifejtésére eddig alkalmazott szerkezeti megoldások leegyszerűsített elvi vázlata a magyarázó célú 1. ábrán látható, melyen —1— a hidrodinamikus tengelykapcsoló motoiroldal felőli kapcsolóíele (ezivaítyúkereke), —2— annak turbinakereke, —3— pedig a kapcsolónak a két kapcsolófél között kialakított munkatere. Nyomatékkoriátozás nélkül, zárt munkaterű kapcsolókkal összehasonlítva jellemző a megoldásra, hogy 'munkatere a forgástengely felőli (belső) oldalon nyitva van, amennyiben a —2— turbinakerék lapáttere a forgástengely felé az —1— szivattyúkerék lapátterén sugárirányban túlnyúló térrésszel van megnövelve, s a túlnyúlással azonban a forgástengely és a szivattyúkerék közt ez utóbbival együttforgó falrészekkel határolt és a turbinakerék felé nyitott —5— tárolótér van kiképezve. A tárolótér feladata abban áll, hogy akkor, amikor a —3— munkatérben normálisan a berajzolt nyílirányban mozgó munkafolyadék a szlip megfelelő növekedése esetén a centrifugálerő növekedése következtében a turbinaikerékből a szaggatott nyílirány mentén ennek túlnyúlásába irányul, a munkatér folyadéktartalmából elegendő folyadókmennyiséget kell felvennie ahhoz, hogy a —3— munkatérben visszamaradó (s esetleg még folyamatosan tovább csökkenő) folyadékmennyiség a kapcsoló turbinakerekére már olyan mértékben kisebb nyomatékot vigyen csak át, hogy a kapcsoló végeredményben gyakorlatilag szétkapcsoltaak legyen tekinthető. Az eddigi megoldásoknál azonban az ezen üzemállapotban is megmaradó ún. vonszolónyomaték még mindig annyira jelentős mértékű, hogy tényleges szétkapcsolás a szó szoros értelmében nem jön létie. Ettől függetlenül az ilyen kialakítású nyomatékkorlátozó hidrodinamiktis tengelykapcsolók alkalmazása esetén további hátrányra vezet az a
