150026. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ásványféleségek kimutatására, különösen fúrt lyuk által harántolt talajrétegekben, pH-, illetve redoxpotenciál mérése útján

150.026 5 nak) szorítják neki a szemközti lyukfalhoz, és 31 kontakt-orr belenycmul a lyuk falába, átvágja a 3 lyükfalat esetleg borító iszaplepényt, s közvetlen kapcsolatot teremt 32 folyadéknyomó- és szívó cső számára a vizsgálandó kőzettel, egyúttal elszigetelve a 32 nyomó-szívó csövet a kútfolyadéktól. A 29 feszítő lábakat 67 elektromechanikus szervek forgatják ki a 94 lyuíkkészülék házából 30 csapok körül. Az elektromechanikus szerv az utasítást 57 parancsosztó készülékből kapja, amit 55, '56 kábelereiken át 53 felszíni készülék 54 vezérlő részegységéből irányítunk. A kémiai anyagokkal kezelt 34 folyadék 33 tartályban helyezkedik el, amely 35 dugattyú közvetítésével és 36 csőnyíláson keresztül a fúrófolyadék mindenkori nyomására kerül. Megnyitva 37 szelepet a folyadék 40 szivattyú terébe kerül, majd 38 szelepen keresztül a 32 nyomócsőbe jut. 41 elektromotorral 42 reduktoron át hajtva a 40 szivattyút, a vizsgáló folyadék a szivattyú által kifejtett többletnyomás hatására néhány perc alatt beszűrődik az áteresztő kőzetbe, a 31 kontakt-orr közvetlen környékére. E munkafolyamat során 39 szelep zárva volt. Ezután a 38 szelepet 'bezárva, egyidejűleg a 40 szivattyút leállítva, kinyitjuk a 39 szelepet, amelyen át a kőzetbe benyomott folyadék — vagy annak az eredeti kőzetfolyadékkal keveredett egy része — a rétegnyomás hatására 46 szivattyú terébe kerül. A 41', 42' és 43' folyadéktároló tartályok szolgálnak a kőzetből visszakerülő folyadékminták tárolására. Minden vizsgálandó mélységi helyen egy tárolótartályt töltünk meg. Pl. a 41 tartály 44 szelepet megnyitva a folyadék az eredetileg légköri (atmoszférikus) nyomáson levő tartályba nyomódik; a viszszaáramlási folyamatot — szükség esetén — a 46 szivattyú üzemeltetésével segítjük; a szivattyút 48 reduktoron keresztül 47 elektromotor forgatja. A visszaszívás folyamán (és előtte is) 50 kifolyószelep zárva van. A szivattyúhajtó 41, 47 elektromotorok és a szabályozó-záró-nyitó 37, 38, 39, 44, 44', 45 szelepek működtetése ugyancsák 74, 71, 75, 73, 72, 70, 69, 68 elektromechanikus szerveken keresztül történik, amelyek vezérlését 57 parancsosztó szerv végzi 65, 62, 66, 64, 63, 61, 60, 59 vezetékpárokon át. Az elektromechanikus vezérlő szervek energiaellátását 81 elektromos tápegység biztosítja 82—90 vezetékpárokon át. A tápegység energiáját 79, 80 szigetelt kábeleréken keresztül küldjük a 94 elektromechanikus lyukkészülékbe 53 felszíni berendezés 76 energia-részegységéből, amely 77, 78 csatlakozókon keresztül van a hálózatra, vagy alkalmas frekvenciájú és teljesítményű terepi áramfejlesztő berendezésre kapcsolva, A »kijelölt vizsgálati mélységben a folyadékmintát visszaszívatjuk, a 41 tartály 44 szelepét bezárjuk, majd a 29 feszítő lábakat a lyukkészülékbe visszahúzva a szondaház — rögzített helyzetéből — szabaddá válik, s a lyukkészüléket az 55, 56— 79, 80 karottázs kábelre kifejtett húzóerővel a 3 lyukfalból kiszabadítjuk s az újabb vizsgálati mélység helyére emeljük, ahol a munkafolyamatot — az előbbiekben leírt módon — megismételjük, egy újabb tároló tartályt használva a folyadékminta tárolására. A 94 elektromechanikus lyukkészüléket tetszés szerinti számú tárolótartállyal láthatjuk el, ezért a vizsgálatot több mélységi helyen elvégezhetjük anélkül, hogy a 94 elektromechanikus lyukkészüléket egyes vizsgálatok között a fúrt lyukból ismételten ki kellene emelni a földfelszínre. Miután a vizsgálatokat az előírt mélységi helyeken elvégeztük, a 94 elektromechanikus lyukkészüléket -a fúrt lyukból kiemeljük, s a tároló tartályok 50, 51, 52 kifolyó szelepeit megnyitva 91 folyadékmintákat — egymásután — 92 mérőedénybe öntjük, majd M+

—N+ elektródákon át 93 egyenfeszültségű csővoltmérővel megmérjük az egyes folyadékminták pH- ill. redoxi potenciálját. A mért értékeket összehasonlítva 33 központi tárolótartályba öntött 34 friss vizsgáló-folyadék pH-jával, ill. redoxi potenciáljával, következtetünk a (kutatott hasznos ásványi kincs (pl. kőolaj) jelenlétére a vizsgált mélységi helyeken. A találmány szerinti eljárás megvalósításának a rajz szerinti berendezéssel kivitelezett módozata lehetővé teszi, hogy csak a vizsgálati helyeken vezessünk vizsgáló folyadékot a kőzetfalba, így feleslegessé tesszük a teljes kútfolyadék (vagy egy részének) lkémiai anyagókkal való kezelését, ami rendszerint károsan befolyásolja a ikútszerelvények (béléscsövek, tolózárak stb.) technikai állapotát (káros korrózió stb.); továbbá a visszanyert folyadékminták földfelszínen történő elemzése (pH-, ül. redoxi potenciál-mérése) által feleslegessé tesszük azt, hogy nagy hőmérsékleten és nyomáson — a kútban történő méréshez — stabilitáskényes egyenfeszültségű erősítőket és egyéb hőfokérzékeny elektronikus áramköröket kelljen alkalmazni. A fentiekben példaképpen ismertetett néhány megoldáson kívül a találmány szerinti eljárásnak és a találmány szerinti berendezéséknek számos megvalósítási módja lehetséges, anélkül, hogy az egyes lehetséges megoldások a találmány alapgondolatától lényegében eltérnének. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ipari célokra hasznosítható ásványféleségek kimutatására, különösen fúrt lyuk által harántolt talajrétegekben, azzal jellemezve, hogy a talajrétegekkel olyan, kémiai vegyszerekkel kezelt folyadékokat hozunk érintkezésbe vagy nyomunk be, amelyek pH mérés esetén organikus alifás és aromás savak alkálisóit, illetve organikus bázisoknak ásványi savakkal képzett sóit, valamint ezek vizes oldatban keletkező termékeit tartalmazzák, redox potenciál mérés esetén pedig valamely redox rendszert képviselő oldatot alkalmazunk, mimellett a vegyszerékkel kezelt folyadékoknak vagy azok alkalmas lkémiai termékeinek a hasznosítandó ásványon történő szelektív adszorpciójával, ill. az ásványban való szelektív oldódásával megváltoztatjuk a folyadék eredeti pH-ját, redox potenciálját vagy mindkettőt és iaz így előállított jellegzetes pH illetve redox potenciál változást vagy mindkét változást mérjük.