150012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kitűnő minőségű vasoxid előállítására vasszulfátból

2 150.012 közben magas hőmérsékletek, például 800—900 C° hatásának tesszük ki, azonban olyan rövid időre, hogy csak 80—95%-ra bomlik el. Végül a reakcióterméket kilúgozással és vizes kimosással az oldékony alkotórészektől megszabadítjuk. Meglepetésszerűen a találmány szerinti eljárás­sal sikerül gazdaságos módon olyan kitűnő vas­oxidot előaiuutiií, amilyen egyébként csak teljes és igen hosszu ideig tartó bomlással 600—700 C°-on, azaz technikailag egyáltalán nem gazda­ságos körtümenyök között keletkeznék. A találmány szerinti eljárásnak további elő­nyei is vannak. Megmutatkozott ugyanis, hogy különösen, a vizes kilúgozó folyamatnak meglepő hatása van. Nemcsak a még el nem bomlott vasszulfát eltávolítását teszi lehetővé, hanem az így kapott a-vrisoxid nagy aktivitását és reakció­képességét is előidézi. Ezen túlmenően megmutat­kozott, hogy a teljesen elbontott vasoxid-vasszul­fát komponens vizes kilúgzásával a kiindulási termékben szennyezésekként jelenlevő, s nehéz­fémszolíátok nagymértékben eltávolíthatók. A ta­lálmány szerinti bomlási körülményeik között ezek ugyanis a vasszulfátnál sokkal kisebb mértékben vagy egyáltalán nem épülnek le oxiddá és a bomlási termék vízzel történő kezelésekor oldat­ba mennek. Finnek a hatásnak következtében a találmány szerint előállított vasoxid nagyobb tisztaságú lehet, mint amilyen a kiindulási ter­mékek alapján várható lenne. A tisztaság további fokozását egyszerűen a felhasználandó ferroszul­fát vízből szokványos eljárások szerint történő átkristlyosításával érhetjük el. Megmutatkozott továbbá, hogy a találmány szerinti eljárással kapott kitűnő minőségű vas­oxidok a fizikai tulajdonságok tekintetében köny­nyen módosíthatók és a mindenkori felhasználási célhoz idomíthatok, ha a bomlási fokot az igény­pont szerinti 80—95% tartományon belül vál­toztatjuk. Például olyan termékek, amelyeket csak 80—95%-ig bontottunk le, különösen a mag­netogramh ordozókénti további eldolgozásra alkal­masak, míg a ferritekhez megfelelő Fe^O^-t kö­rülbelül 95%-ig végzett lebontással állítjuk elő. Az a körülmény, hogy a ferroszulfát egy része felhasználatlanul marad, alacsony ára következ­éében alárendelt gazdasági jelentőségű. Az eljárás nagyipari alkalmazásaikor ezenkívül a kilúgzás­kor kapott vasoldatok és a termikus lebontásnál keletkező kénoxidok más kémiai folyamatokban felhasználhatók. 1. példa: Ferroszulfát heptahidrátot, amelyet például huzalpácoló üzemben melléktermékként kapunk, szűrőnedves állapotban forgócsőbe viszünk és fo­lyamatosan keverjük. A bevitt anyag körülbelül 80—20O C°-on forró levegő árammal haliad szem-A kiadásért felel: a Közgazdasági 624235. Terv Nyomda, Budapest ben; eközben egyrészt a monohidráttá való ki­száradás következik be, másrészt a körülbelül 0,3 mm-nél kisebb porrészeket a levegőáram a nedves bevitt anyaghoz, vagy a porleválasztóba viszi. A forgókemencéből érkező termék henger­páron halad át, amelyek az esetleges 3 mm-nél nagyobb aggregátumokat szétnyomják. Ezután az anyag termikus leépítése elektromosan kívülről fűtött forgócsőben történik; körülbelül 800 C°-Ofi csőhőmérsékletoél és körülbelül 2 m fűtőzóna mellett óránként 75 kg anyagot viszünk be és 40 kg-t viszünk ki. A reakció tartama körül­belül 25 perc. A 85%-ig elbontott anyagot vízzel esetleg körülbelül 60 C°-ra való melegítés köz­ben kilúgozzuk és az anyalűg többszöri dekan­tálása után leszűrjük, mossuk és esetleg szárítjuk. Az így előállított vasoxid mangántartalma 0,05%, a Fe-tartalomra vonatkoztatva, míg a kiindulási termék a Fe-tartalomra vonatkoztatva 0,27% mngant tartalmazott. Különösen magneíogramhordozóvá történő továbbf eldolgozásra alkalmas; ez úgy történik, hogy 350—400 C°-on nedves hidrogénnel mag­nezitté redukáljuk és ezt követően 200—300 C°­on levegőben a-Fe2 03-á oxidáljuk. A mágneses mérések eredményei a következők voltak: Reman encia 900 Oerstedt-nél 384 Gauss • cm3-g" 1 Koercitiív erő H,; : 333 Oerstedt 2. példa: Hulladék ferroszulfátot kevés kénsav hozzá­tétet tartalmazó vízzel 60 C°-on feloldunk, a kö­zel telített oldatot forrón szűrjük és lassú le­hűtés közben 4 óra alatt kikristályosítjuk. A szűrletet ismételten felhasználjuk az oldáshoz. A szűrő-nedves ferroszulfát-heptahidrátot az 1. példa szerint előszárítjuk és granuláljuk. A ter­mikus leépítés az 1. példa ezerint történik, azon­ban körülbelül 85 C° csőhőmérséklettel; ekkor 95%-os leépülést érünk el. Kilúgzás, kimosás és szárítás után 99,9%-os (Fe2 0 3 + illékony szeny­nyezések) vasoxidot kapunk, amely különösen nagy permeabilitású ferritek előállítására alkal­mas. Szabadalmi igénypont: Eljárás kitűnő minűségű vasoxid előállítására vasszulfátból, amelyre jellemző, hogy kristályvíz­tartalmú vasszulfátot először monohidráttá elő­szárítunk és finomra granulálunk, folytonos ka­varás és magas hőmérsékletek, például 800—900 C° rövid ideig tartó behatásával körülbelül 80— 95%-ra elbontunk és ezt követően vizes kilúg­zással és kimosással az oldható alkatrészektől megszabadítunk. és Jogi Könyvkiadó igazgatója V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Thumbnails
Contents