150011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai fehérítőszerek előállítására

2 150.011 tartozó vegyületek fontosabb származékait, és azt vizsgálták, hogy az egyes funkciós csoportok milyen hatással vannak a fehérített textiliák fluoreszcenciájának intenzitására, fény- és mosásállóságára. Amino, anilino. szulfoanllino, oxi, metoxi, és etoxi csoportok hatását vizsgálták. Megállapították, hogy optikai fehérítőszerként nem alkalmazhatók azok a származékok, amelyekben X és Y szubsztituensként azonos gyököket alkalmaztak. Ennek oka az amino-vegyületek esetében a nagyfokú fényérzékenység, az oxiszármazékok esetében pedig a rossz mosásállóság. Erős fluoreszcenciát tapasztaltak azoknál a származékoknál, amelyekben az X nitrogénen, Y pedig oxigénen keresztül kapcsolódó funkciós csoportot jelent. E kombinációkban különösen kidomborodott az aükoxi-osoportok fényállóságot javító hatása, valamint az NH-esoporton keresztül kapcsolódó aromás gyűrű szubsztantivitást növelő hatása. Ujabban javasolták a fenti típusba tartozó vegyületcsoport olyan származékainak optikai fehérítőszerként történő alkalmazását, amelyeket úgy állítanak elő, hogy cianurkloridot alacsony szénatomszámú alkohollal, savmegkötőszer jelenlétében hidegen kezelnek, a kapott alkoxi-diklór-triazint diaminostilbéndiszulfosavval reagáltatják, majd az így nyert terméket aktív aniinoesoportot tartalmazó vegyülettel hozzák reakcióba. Ilyen módon alkoxi-esoportot is tartalmazó triazinilstilbén alapú optikai fehérítőszereikhez jutnak, amelyek azonban általában zöldeskék fluoreszcenciát mutatnak és — aminoesoport tartalmuk következtében — többé-kevésbé fényérzékenyek. .Az ilyen anyaggal fehérített textília brillanciája idővel jelentősen csökken. A 147 675 számú magyar szabadalom, szerint 4,4'-diaminosítilibén-2.2'-diszulfosav kiindulási anyagból állítanak elő optikai fehérítőszert olyan módon, hogy a 4,4'-bisz-{2,4-diklór-l,3,5-triazinil~6-amino)-stilbén~2,2'-diszulfosav dinátriumsóját alifás aminokarbonsavval vagy aminoetánszulfosavval, valamint primer vagy szekunder alifás vagy aromás aminnal reagáltatják, ill. a 4,4'-bisz-{^-metoxi^-klór-ljS.S-triazinil-e-iamiinoJ-stilbén-2,2'-diszúlfosav dimátriumsóját alifás aminokarbonsavval vagy aminoetánszulfosavval alakítják át. Az így kapott fehérítőszerek hátránya, hogy fehérítő hatásuk csupán közepes mértékű, és fluoreszcenciájuk kékeszöld árnyalatú. Miként a fentebb leírtakból is kitűnik, a triazinil-stilbén alapú optikai fehérítőszerek eddig ismert típusai számos hátránnyal rendelkeznek és egyik sem tudja egyidejűleg kielégíteni az optikai fehérítőszerekkel szemben támasztott, fentebb ismertetett, legfontosabb követelményeket. Több eddigi eljárásiban hátrányos, hogy az aktív vegyület előállítását csak költséges alapanyagokból, vagy technológiailag nehezem megvalósítható úton teszik lehetővé. A találmány alapja az; a felismerés, hogy az optikai fehérítőszerekkel szemben támasztott valamennyi lényeges követelményt egyidejűleg kielégíteni képes optikai fehérítőszerek állíthatók elő 4,4'-bÍKZ-(2-alkoxi-4-klór-l,3,5-triazinil-6-ami,no)-stílibén-2,2'-diszulfosav kiindulási vegyület felhasználásával, ha a klór helyére oxigénen keresztül kapcsolódó aromás gyűrűt viszünk be. Az ilyen módon előállított termékeik erős kékesibolya fluoreszcencia mellett kiváló fényállósággal és jó mosásállóságígal rendelkeznek, és kékes vagy kékesibolya fluoreszcenciájuk szembetűnő fehérségnövelő hatást eredményez az e csoportba tartozó egyéb származékok zöldeskék fluoreszcenciájával szemben. A találmány tárgya eljárás optikai fehérítőszerek előállítására 4,4'-b'isz-(2-alkoxi-44dór-Í,3.5--triazinil-6-aimino)-s,

tilbén-2,2 '-diszulf osav, vagy e vegyület nátriumsójának felhasználásával, amely abban áll, hogy a 4,4'-bisz-{2-alkoxi-4-Jklór-l,3,5--triazinil-6-amino)-stilibéin^2,2'-diszulfosavat vagy annak nátriumsóját fenollal, vagy metil és/vagy szulfocsoporttal vagy csoportokkal szuhszrtituált fenol-származékkal reagáltatjuk savmegkötőszer jelenlétében. Ilyen -módon az alábbi általános képletű vegyületet állítjuk elő: SH - <r \J — o J-z _. . „ . számú alkilgyököt, X és Z pedig metil- és/vagy szulfocsoportot vagy -csoportokat, vagy hidrogéngyököt jelent, mim ellett X és Z azonos gyököket is jeleinthetnek. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítása módja szerint a reakciót vizes alkoholos közegben, előnyösen metanolos vízoldatban hajtjuk végre. Piapír, valamint cellulóz alapú textiliák fehérítése esetén a fenti módon előállított termékeket 0.02—2%, előnyösen 0,1—0,5% koncentrációban, poliamid alapú szálaikból készített textiliák ese-Z — tén pedig 0,1—2%, előnyösen 0,5—1% koncentrációban célszerű fehérítésre alkalmazni, a fehérítendő anyag súlyára számítva. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: 18,5 g cianurkloridot 10 C° hőmérsékleten, keverés mellett 5,3 g nátriumkarbonát jelenlétében 240 g metanollal kezelünk. Egy óra eltelte után, azonos" hőmérséklet tartása mellett megkezdjük