149990. lajstromszámú szabadalom • Jelfogó összetett ferritelemből

Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.990 SZÁM Nemzetközi osztály: LA—504 ALAPSZÁM Magyar osztály: H 01 h 21 g 1—16 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Jelfogó összetett ferritelemből MTA Számítástechnikai Központ, Budapest Feltaiáló: Ladányi József technikus, Budapest A bejelentés napja: 1961. július 27. Analóg jel átvitelére gyakran használnak mechanikus jelfogót. A telefontechnikában, ahol igen nagy — százezer — számban, ipari és egyéb autamatikában, ahol a legkülönbözőbb külső — főként mechanikai —; hatásoknak kitéve, szélsőséges — trópusi — klímákon, ahol kedvezőtlen időjárási viszonyokon használnak jelfogót, vagy éppen biztosító berendezésekben — pl. vasútbdzitosítás —, ahol többszörös biztonság az elsőrendű szempont, nagyon sok kellemetlenséget okozott már a szakembereknek. A külső behatásokra való érzékenységen túl, előállítási költsége is magas és mechanikus jellegéből adódóan lassú — milli sec — kapcsolásidejű. Világszerte komoly probléma egy — a fenti hibáktól mentes — kapcsolóelem kidolgozása. A hibák túlnyomó többségét a jelfogó mechanikus volta okozza. Könnyen belátható, hogy a mechanikus mozgás kiküszöbölésével a felsorolt hibák nagyrésze megszüntethető. A megoldást tehát a statikus kapcsolóban kell keresni. Négyszöghisziterézishurkú mágneses anyagok kapcsolóelemként való alkalmazása ismert. Ilyen pl. a Biax, Mad, Laddie, Logimag és Maglogal. Ezeknek az elemeknek nagy hátrányuk, hogy csak digitális jelet visznek át, nem alkalmasak analóg jelátvitelre, egyébként nagyon gyorsak és üzembiztosak. Speciálgeometriájú négyszöghiszterézisű mágneses anyagokkal való próbálkozások már bizonyos fokig eredményre vezettek. A transzfluxor már alkalmas analóg jelátvitelre oly módon, hogy a kimeneten a bemenőjellel amplitúdóban modulált digitális jel jelenik meg. A transzfluxor hátránya, hogy nyitott és zárt állapotban a jelátvitel aránya viszonylag rossz 7:1, vagyis akkor is jelentős átvitel történik, amikor nem szabadna, továbbá a kimenetén nem analóg jel jelenik meg, s végül nagyon rossz hatásfokkal dolgozik. A felsorolt rossz tulajdonságok miatt a transzfluxor analógjel átviteli célokra kevésbé elterjedt, és mint egy átmenetnek tekinthető a digitális jelkapcsolók és a következőkben ismertetett analógjel átvitelére alkalmas összetett mágneseleim között. Négyszögbiszterézigörfoéjű mágneses anyag és nem négyszöghiszterézisgörbéjű mágneses, ún. lágymágneses anyag együttes alkalmazása vezet olyan eredményre, amely kiküszöböli mindazokat a hibákat, amelyek komoly hátrányként jelentkeznek a fenti típusoknál. A statikus kapcsoló speciálgeometriájú négyszöghiszterzésű mágneses anyagból és lágymágneses anyagból összetett ele<m. A geometriától függően vagy fluxuszár létrejötte a lágymágneses anyagban (1. ábra), vagy a lágymágneses, anyag egészének telítettsége {2. ábra) az új kapcsoló elvi alapja. Az 1. ábrán látható —a— négyszöghiszterézisű mágneses gyűrű V2 tekercsen megfelelő nagyságú áramimpulzus hatására fluxuszárat hoz létre D keresztmetszeten —<b— lágymágneses gyűrűben. Így a gyűrűn levő xi primertekercs energiájának csak n-ed része indukálódik xa szekundertekeresbe, a fluxuszár létrejötte előtti állapothoz viszonyítva. A fluxuszár megszüntetése a Vi tekercsen történik ,,kicsengő" áramimpulzussal. Az ilyen áramalak a négyszöghiszterézisű mágnesgyűrű munka-