149983. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektromos berendezések bekapcsolására, állandó vagy időnkénti ellenőrzésére és elzárására, illetőleg kizárására, különösen vasútbiztosítási állítóművek berendezéseihez

149.983 Ekkor a vágányút a Gp ráccsal hat a TF jel­fogót vezérlő tranzisztor bemenetéire, a D diódán keresztül pedig a 2 váltó plusz-állására, míg a lészvágányút Gr „És" rácsa csak a 2 váltó plusz­állására hat. A D dióda 2 csatlakozása a 2 váltó „És" rácsához van rendelve. Az 5. ábra szerinti kapcsolás működési módja a Gw és GT rácsok együttműködése szempont­jából megegyezik a 4. ábrában levő G„. és GF rácsok együttműködésével, míg az 5. ábrán levő G/7 „És" rácsnak ezenkívül még visszáram-záró Gli és Gl 2 diódái is vannak, úgyhogy a GF „És"-rács is függésbe kerül a 2 váltó plusz­állásával. Amennyiben az erősítőket mágneses erősítők­ként képezzük ki, amint azt a találmányunk szerint továbbiakban javasoljuk és ezeknek a magját texturlemezből (Texturblech) készítjük el, úgy az az előny adódik, hogy aránylag kis mag­méretek mellett, nagy hasznos teljesítményeket lehet vezérelni. Ezenkívül az erősítő záró-állapotában a termelő­oldalon csak igen kicsiny maradék áram folyik, amelyik a mágnesezési áramnak felel meg. A 3. ábra továbbiakban példa arra, hogy mi­lyen eszközökkel lehet mindegyik mágneses erő­sítő terhelőoldala felől a vezérlési oldala felé in­dukált feszültséget kompenzálni. Az 1 és 2 erek között levő feszültség segítségével a mágneses erősítő vezérlési oldalával sorbakötött ellenállá­son előidézett feszültségesés egyenlő vagy na­gyobb, mint a vezérlő tekercsben fellépő indukált váltakozó feszültség. Ezt a hatást közelítő módon, ahogy azt a 2. ábrán példaképpen ábrázoltuk, azáltal érhetjük el, hogy a mátrixnak D diódá­val, sorbakötött olyan ellenállása van, hogy a mátrixban csak igen kicsiny, nem zavaró áram alakulhat ki. Az 1. és 5. ábrákkal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az összes erősítő terhelt olda­lán fekvő mindegyik jelfogóval egyenirányító van párhuzamosan kapcsolva. Ennek a diódának az a célja, hogy a jelfogó tekercsének mágneses energiáját a terhelő áram szünetében kisüsse. Ehhez még meg kell jegyeznünk, hogy a mág­neses erősítő terhelő köre egyutas egyenirányító kapcsolásba van kötve. Ennek következtében az előbb említett, a jelfogóval párhuzamosan kap­csolt egyenirányítónak ellentétes áteresztési irá­nya kell, hogy legyen, mint amilyen a mágneses erősítő terhelő körében elrendezett egyenirányí­tóknak van. Az esetben, ha mágneses erősítőik helyett tran­zisztoros erősítőket alkalmazunk, az erősítő ter­helő körét egyenárammal is táplálhatjuk. Tranzisztor kapcsolásnál az erősítők bemeneti oldala egy előfeszültséggel van soribakötve, amely abból a feszültségből adódik, amely az 1 és 2 erek között van. Ez az előfeszültség egyenlő vagy nagyobb a sorbakapcsolt R/.- ellenálláson, az ugyancsak a GF rácsban sorbakapcsolt diódán, a mátrixnak a 4. ábrában külön nem ábrázolt D diódáján és a Gw rácsban az erősítő bemenet­tel sorban fekvő- diódán létrejövő feszültségesés^ nél. Ez a tranzisztor kapcsolás még azt az elő­nyös lehetőséget is magával hozza, hogy az em­lített előifeszültséget úgy lehet beállítani, hogy a bemenő áram, mint maradék áram, nullává lesz. Az előbb említett szimmetrikus tranzisztorok helyett azonos tranzisztorokat is alkalmazhatunk megfelelően megválasztott, külön nem ábrázolt kapcsolások alkalmazása mellett. Az előzőkben ismertetett kapcsolások alkalma­zása különböző nagyságú állomások esetén külön­böző lesz. Míg az összes, az előzőkben iemertetett kiviteli példa vágányút és váltó közvetlen együtt­működésére vonatkozott, természetesen — ahogy ez e könnyen belátható —, hogy más kialakítású berendezéseknek, mint például vágányút-rész­vágányút és egy további matrix segítségével rész­vágányút — váltó működése is lehetséges. Az is elképzelhető azonban, hogy az előbb említett részvágányút berendezések egészben vagy rész­ben a bejárt váltókhoz vannak rendelve és az említett második matrix útján a többi bejárt váltókkal elzáró berendezésekké vannak egye-*­sítve. A jelzők vezérlésére valamely ,,És" rácsban található ellenőrző F jelfogó egy vagy több érint­kezőjét egy vagy több „Vagy" rácsban lehet alkalmazni. A berendezés biztonságának növelésére — ahogy az a vasűtbiztosítási technikában szokásos ;~-, bizonyos fontos áramköröket, mint például a be-: járt váltó áramkörét, azaz ezeknek .akarását és ellenőrzését megfelelő módon meg lehetv duplázni. A találmány tárgyának alkalmazása nem kor­látozódik azonban — amint aat már a bevezető­ben említettük —, csak a vasútbiztosításra. Ered­mény esetén alkalmazható olyan esetekben is, ahol általános bekapcsolási, ellenőrzési, elzárási, illetőleg kizárási folyamatokról van szó. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés elektromos berendezé­sek bekapcsolására, állandó vagy időnkénti ellen­őrzésére és elzárására, illetőleg kizárására, kü­lönösen vasútbiztosítási áHítóművek berendezé­seihez, azzal jellemezve, hogy matrix (m) for­májában elrendezett alkatrészeiéinek (D) két vagy több „És" rácshoz vannak rendelve, oly módon, hogy a matrix egy alkatrészeleimének (például dióda és ellenállás soros kapcsolása) egy-egy csat lakozása egy-egy elektromos berendezéshez (pél­dául f vágányút, 2 + váltó) rendelt egy vagy több a vasútbiztosításban szokásos elzárási tábla sze­rint együttdolgozó „És" rácshoz (Gw és GF, illet­ve Gw , Gr és GF) van csatlakoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsoláeelrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy-egy elektromos berendezésihez tartozó függőségi érint­kezők (kw és kp) az ugyancsak egy-egy beren­dezéshez tartozó erősítő bemenetével (VE) — pél­dául egy mágneses erősítő vezérlőtekercsével — sorba vannak kötve és ezen soros kapcsolások mindegyike hasáb vagy sor szerint a mátrixhoz csatlakozik. 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrende­zés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy-egy vagy több, egy elektromos berendezéshez tartozó függőségi érintkező és egy-egy megfelelő erősítő bemenet — például egy mágneses erősítő vezérlő

Next

/
Thumbnails
Contents